Kinyílik a szín mélyén egy járás. Bejön egy csámpás fiú sapkában, kezében fogyasztás közben lévő rúdszendvics. Kíméletlen térbeli mélységből érkezik. Valóságos távgyalogló. Zongorához ül jobbra, elől. Belecsap, fapofával kísérni kezdi a színi-ipari tanulók Gálffi-Ács osztályának vizsgaelőadását. Úgy hívják: H. Tamássyk Balogh Zsolt. Mintha Mándy Iván találta volna ki. De esküszöm ez a neve. A színlap szerint legalább. Debrecenben segédszínész lett egy műkedvelő énekesnő zongorakísérője valami szovjet bohózatban. Kicsomagolt szalvettából vajaskiflit, jobban érdekelte az ozsonnája a művészetnél. A segédszínészt Mensáros Lászlónak hívták.
Most ő rendezte növendékeinek Máthé Zsolttal négykezesben Szilágyi Gyula szociológus 2005-ben megjelent Tiszántúli Emanuelle gyűjteményének felhasználásával a hasoncímű előadást.
A dramaturgiai buktatókat (felteszem) a színlapra ki nem írt Örkény Színházbeli Máthé Zsolt oldotta meg. Személyesen ceremóniamester. Hol szigorral vizslatja a nézőket, elnémították-e mobiljaikat, hol szolgálatkész pedellus, bamba rendőr. Máthé szellemes színész és színházi ember. Tudja: a tehetséghez nem kell tér, sem szövegtáv. Tudja működtetni életismeretét, kaján líráját. Amint színpadhoz engedik, végzi dolgát. Összefüggő, alanyi világot néz maga köré.
MGP
fotók: Puskel Zsolt | port.hu
Tiszántúli Emanuelle - mozgóképes ajánló
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.