Rendhagyó bemutatóra került sor a Jókai Porondszínházban. A Békés Megyei Jókai Színház és a debreceni Csokonai Színház koprodukciójában rock koncertnek álcázott cirkusz-színházi előadással szembesült a közönség.
Vidnyánszky Attila már több Hobo anyagot is színpadra állított és most sem nyúlt mellé. A színpadon a társművészetek folyamatos kavargásából, mint egy szenilitással (vagy, hogy mondják ezt az emlékezetkiesést magyarul, mindig elfelejtem) harcoló elme harcából egy-egy pillanatra villannak elő a gondolat és tartalmi foszlányok és van is ebben közös metszet. Mert ugyan a jelenben, a nagy magyar cirkuszi rögvalóságban járunk, de a múlt folyton elő-elő bújik, az alkotó monológjaiból, egy színpadi képből, vagy éppen egy nyitva hagyott csapóajtón keresztül. Hobo új lemeze kiforrott szövegekkel és kemény zenei világgal szembesíti nézőit és hallgatóit.
Késő van már - mondja Hobo mindjárt a darab első zenéi között, és átérezzük egy generáció csalódottságát, hogy a hatvanas évek fiatalsága sem tudta megváltani a világot, csak az elvtársakból urak lettek, a hippikből üzletemberek. Mégis, amint egyre beljebb ássa magát a mesélő a történetfolyamba, akaratlanul is kialakul, az optimista végkép lehetősége, „tenni kellene valami jót, hogy találhass vigaszt" halljuk pár dallal később, a darab végén pedig szurkolhatunk a „kisembernek" akit társai mégis feljuttatnak a Bolondok hajójára, ami itt egy Noé bárka metafora a jövő nemzedékei számára.
Hobo vállaltan nem ír „értelmiségi nyavalygást" a lemez és a belőle készült cirkusz-színházi előadás mégis számos - főleg filmes - utalást tartalmaz, de az előadás színpadi rétegei, a helyzetetek kijátszása nagyon tiszták, mindenki számára követhetőek.
A sújtós zene Madarász Gábor gitárjából ered, aki nem átallott minden olyan zenei hatást felhasználni Hendrixtől Claptonon át az RHCP-ig, ami előre viheti ezt a kívülről kissé fakultnak gondolható blues világot. A Hippodrom alternatív artistái fiatalon és alázattal vetik be tudásukat a cirkuszi térben, míg Oleg Zsukovszkij a leggonoszabb fehérbohóci eszközökkel, Cipolla figuraként teszi próbára mindenki idegeit. A Jókai Színház színészei egy magyar „átlag" panelcsalád életét fűzik a cselekmény hálójába, több irányba is koncentrálva.
Kiknek ajánlhatjuk a Circus Hungaricust? Azoknak, akik nem rémülnek meg egy vén bölcs bolond bohóckodásától, azoknak, akiket a férfilíra is megérinthet, azoknak, akik nem keresnek mentségeket és szeretnék, ha életük egy jobb irányba folyna tovább, változtatni rajta pedig nem egy TV távirányítóval gondolnak.
A Circus Hungaricus május végétől a Hősök tere mellett a Városligeti Műjégpályán látható újra a Jókai Porondszínházban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.