A székelyudvarhelyi Tomcsa Színház az Európa Unió Kultúra Programjának keretében utazott a lengyelországi Lodzba, a Bernarda Talk To The World (Bernarda szól a világhoz) című nemzetközi projekt keretében.
A három napos lodz-i találkozó ideje alatt Csurulya Csongor rendezésében adta elő a társulat Federíco Garcia Lorca: Bernarda Alba háza című drámáját, 2010. május 8-án, 19 órától.
A lengyelországi előadások után május 12-én és 13-án az olaszországi l'Effimero Meraviglioso kulturális egyesület és a lengyelországi Humán és Gazdaságtudományi Akadémia társulatának előadásait látta vendégül a Tomcsa Sándor Színház Székelyudvarhelyen.
Az udvarhelyi színház az olasz l'Effimero Meraviglioso kulturális egyesület hirdetésére jelentkezett még 2008 őszén, amely partnereket keresett a Bernarda Talk To The World projekt megvalósításához, és így vált a nyertes projekt részesévé.
Az udvarhelyi színház az olasz l'Effimero Meraviglioso kulturális egyesület hirdetésére jelentkezett még 2008 őszén, amely partnereket keresett a Bernarda Talk To The World projekt megvalósításához, és így vált a nyertes projekt részesévé.
...Öt fénycsóva, öt reménysugár, öt lehetőség a boldogság felé és mindenek felett álló őrszem Bernarda. A lecsupaszított színpadon öt ablakkerettel jelzett bezárt sors. Öt cellaágy jelzi azt a szikárságot és fegyelmet, amelyben Bernarda lányai mint kalitkába zárt szabadulni vágyó madarak vergődnek. Az érthetőségig lecsupaszított szöveg lehetőséget ad, arra, hogy a színészek a metakommunikáció eszközeivel fejezzék ki a Lorca által megálmodott duende-t. A szenvedély és az ezáltal felszabadított erő lehetővé teszi, hogy a néző olyan lelki állapotba kerüljön, mintha szereplője lenne a Lorca-i drámának, így bizonyos értelemben tettese is az elkerülhetetlen tragédiának. A zene fontos hangulat és kontaktteremtő az alkotók és a befogadók között. Segítségével fokozható a már-már végletekig lelassított feszültség, melyet expresszív tematikus mozgással teszünk még erősebbé. A végére már csak ez a felismerés marad a nézőnek: milyen szerencse, hogy „csak színház volt az egész". /Csurulya Csongor/
forrás: Tomcsa Színház, Székelyudvarhely