Szemere Katalin kartársnőm megtalálta Kálmán György overallját a Szentivánéji álomból (Népszabadság, 2010. május 13.) Major rendezésének ugyan én voltam a segédrendezője, de overallra nem emlékszem. Emlékszem viszont Bakó László rókaprémes mentéjére, Gál Gyula kócsagtollas fövegére, Jászai Mari Médeia-klepetusára. Iskoláskoromban tanítottak meg a színház kincseskamrájára, végigvezettek a Csokonai utca valamennyi emeletén, ahol temetői csöndben, naftalinban hevertek kísérteties rendben élettelen ruhák, hajdani színielőadások eleven élőlényei.
Csípős naftalinszag fojtogató bűzében aggályos rendben sorakoztak bársonymenték, rókamálas kaftánok, hermelines palástok, selyemrokolyák, aranypaszomános ködmönök, damaszt mellények frakkok, gérokkok, ferencjóskák, komoly szalonkabátok, ficsúros zakók, rokokó térdnadrágok. Fogason Stuart Máriák fodros állógallérral. Vállfán Alba herceg spanyolos viselete, az akasztónál, nyakban bevarrva aprócska fehér vászondarab: rajta tintával pedánsan lajstromozva, mikor, milyen szerepben, ki hordta. Eleven színháztörténeti múzeum, viselettörténeti tár. Naftalinnal tartósított színháztörténet.
Cilinderek, pincskalapok, girardik, sisakok, hugenotta bársonykalpagok, párta, csepesz, orton. Huszárcsizmák, selyemtopánok, saruk, bakancsok és báli cipők emeletnyi terjedelemben.
A rinascimento tornyú üzemházban kényelmesen elfért díszletfestő műterem, cipészműhely, jelmezraktár, fegyvertár, cipők, csizmák, bocskorok, saruk, szandálok, papucsok. A sámfák. Ugyanis a vezető színészek lábméretére elkészített sámfákra gyártódtak a szerepben viselt lábbelik. Katonás rendben. Névvel felcímkézve. Ott őrizték a színház teljes arzenálját.
Itt festették az udvaron és a műtermekben padlóra kifektetve a ringó búzamezőket és sziklaoromra magasodó várkastélyokat, vagy a ködös Dunát keresztülszelő Kossuth hidat Háy Gyula színdarabjához. Itt tárolták a József körúti hátsó díszletkapun át kicipelt előző esti dekorációkat.
Hajdani előadások anyagi emlékei elköltöztetésükig türelmesen várakoztak feltámadásukra.
Magyar feltámadás lett: a tervezők elhordták a drága anyagokat történelmi filmprodukciókhoz.
Anyag nem vész el. Csupán ellopódik.
A Csokonai utcai ház a színházak államosításával központi műhely lett, amíg új műhelyház nem épül. Az első ötéves tervben ennek költségei még szerepeltek. Nem valósult meg. A díszleteket naponta utaztatták oda-vissza Zuglóba. Ez megdrágította a működést és rongálta a díszleteket.
Miután fölrobbantották a Nemzeti Színházat, Fellner és Helmer épületének nyoma sem maradt. Illetőleg, ha fölnéz valaki a Nemzeti Szálló házteteje fölé, kilóg a Józsefváros házai fölé egy trecento-szerű torony. A Nemzeti víztornya.
A színház jelmeztára ebeké lett. Széthordták. Szétlopkodták. Az épületet sokáig nem tudták igazából hasznosítani. 1999. június 30-án megszüntette a fővárosi önkormányzat a Színházak Központi Műtermeit. Végre is kínai étterem működött benne. Majd a Koping-Datorg irodái települtek be. A víztartályban tárgyalóterem, a toronyba lift visz, a tartályt felszabdalták, elszállították. (Csordás Lajos: A Nemzeti víztornya, Népszabadság, 2003. február 7.)
Schwajda György az új színház felépülésekor visszakövetelte a Nemzeti ruhatárának szegényes maradékát. (Egyben visszaszerezte a régi nagyok márvány mellszobrait is.) A hatalmas gyűjtemény addigra elillant. Igazgatók jöttek-mentek. Senkit nem érdekelt a tárak sorsa. Schwajda volt az első, akinek gondja lett arra, mi a színház tulajdona. Mentette a menthetőt.
Az egyik igazgató - még a régi Magyarban működött a Nemzeti - a levéltárból leszerződtetett egy ifjú tudományos munkatársat. Kiselejtezte a Nemzeti irattárát. A hivatalos eljárás szakszerű volt. Arra a rendeletre hivatkozva, hogy az öt évnél idősebb akták leselejtezhetőek, megsemmisítették a színház múltjának zömét. Egy autókereskedelmi vállalatnál az öt évesnél idősebb iratok csak porfogók, a színház iratai azonban a megőrzött múlt. Nélkülözhetetlen színháztörténeti forrás.
Egyben persze, a vagyon számbevehetősége is. A Nemzeti működése száz évnél hosszabb ideig a monarchia osztrák bürokráciájának köszönhetően minden működési mozzanatát kénytelen volt őrizni. A bécsi bürokrácia abban különbözött a cári világtól örökölt orosz bürokráciától, hogy az utóbbi ugyanúgy feljegyzett minden fontos és lényegtelen dolgot, de azonnal titkosnak nyilvánította.
Elégették a jelmeztár, kelléktár, műhelyek aggályosan vezetett naplóit. Ma már kideríthetetlen, ki vitt el soha vissza nem hozott kölcsönbe színháztörténeti, ipartörténeti, viseleti kincseket.
Örök titok marad a Nemzeti kincseinek tolvajösvénye.
Mélységesen mély a kelekótyaság kútja.
MGP
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.