Levél Kerényi Imrének

Kedves Színház.hu Portál!
Mellékelten küldöm az eredeti Kerényi Imre ceruzájából megjelent (Zsámbéki Gábor és társai) irományát, melyre olvasó levélben próbáltam reflektálni a Magyar Nemzet szerkesztőségében, ahonnan elutasítottak. A melléklettel küldöm az eredeti cikket és az én írásomat, melyet kérek lehetőség szerint megjelentetni a Színház.hu felületén. Üdvözlettel, Ujlaki Dénes, színházi dolgozó

Kerényi Imre: Zsámbéki Gábor és társai c. cikke >>>
Megjelent a Magyar Nemzet 2010. május 17-i számában

Kattintson a képre a nagyobb mérethez!

A fenti cikkre reflektálva Ujlaki Dénes írása  >>>

Levél Kerényi Imrének

Egy végtelenül szerény olvasói levél.

Szeretnék reflektálni pár sorban a 2010. május 15-én, a Magyar Nemzetben megjelent cikkedre. (Zsámbéki Gábor és társai). Már a cím is érezteti egy bírósági tárgyalás kitűzésének hangulatát, időpont nélkül. Hát eljött az idő? A cikket igazságtalannak tartom részedről, hiszen annak idején te is részese voltál, az általad kritizált politikai vonalnak. A cikkben ítéletet mondasz olyan emberekről, akikkel együtt kezdted a pályát. Én úgy vélem, hogy ilyen súlyos erkölcsi ítéletet olyan ember mondhat, akinek a köpönyege kívül is, belül is egyforma. Ezért szeretnék most a következőkben tisztázni néhány közös dolgunkat, elfogulatlanul.

Értelmiségünket a magyar tradíció szerint az önérdek a saját házad védelme és fejlesztése vezérli. Ahogy Te írtad: "Szikár szavakkal kell szólni", ám én úgy gondolom, Rólad. Én nem tudom mi történt 1919-ben a magyar értelmiség kapcsán, valószínűleg Te sem. 1947-re sem nagyon emlékszel, hiszen akkoriban születhettél. Nem tudom, hogy értelmiségünk melyik rétegéhez tartoztál: "nemtelenebb", vagy a „nemesebb"részéhez. Te valószínűleg az utóbbihoz tartozol, mert már akkor, 1978-ban „Színigazgató" lettél, ahogy fogalmaztad, „Kultúrkényúr!" egy Dendi. Hogy előtte mi voltál, az a Te dolgod. ÁVOS valószínűleg nem voltál, mert akkor találkoztunk volna a Gyorskocsi utcában. Én ugyanis akkortájt ott voltam. Két évet sikeresen le is húztam, nem mint „Karrierista" gondolhatod!

Határozottan emlékszem, hogy a 70-es években beparancsoltál a szolnoki igazgatói irodádba, és kérted lépjek be az akkori MSZMP pártjába. Mondván „ez az én karrierem érdeke". Kérdeztem Tőled: „Ki lenne az én ajánlóm?", Mire Te azt mondtad: „Természetesen Én" Erre azt válaszoltam Neked: „Nem lépek semmilyen pártba. Én a saját értelmem kritikus pártjának vagyok a tagja. /Ha esetleg nem tudnád ez egy idézet az Optimista Tragédiából./ Volt időm a börtönben megismerkedni a szovjet irodalommal. Gondolkodni kéne!!!! Ki mit ír, és mikor? Alá fölé, vagy mellé. Te most helyzetbe érzed Magad, nagyon csacsi módon. Emlékszem, amikor elszerződtem Tőled, mint kultúrkényúrtól, azt mondtad: „Menjen el Csiszár Imre, Polgár Géza, Blaskó Péter, Timár Éva, Galkó Balázs, de te maradjál." Lakást ígértél nekem (pártvonalon), fiatal páromnak, és alig fél éves kislányomnak, aki ma 32 éves. Még Bőgel elvtársat is a nyakamra küldted, hogy beszéljen rá a maradásra. /Még él/ Már akkor tudtad a jövődet, és el is mondtad: „Madáchban nem Huszti lesz az Othelló, hanem Te." Ígértél Sanchot a Koltai Janóval. Nagy nehezen kicsikartad belőlem a választ. „Miért akarsz elmenni?" Kérdezted. Én erre azt válaszoltam. "Nem szeretem az ízlésedet".

Milyen ízlésre vall, hogy most, a Fidesz győzelme után sorban felhívod az akkori aláírókat, és diadalittasan azt kérdezed tőlük, vajon helyes volt-e aláírniuk a levelet nyolc évvel ezelőtt? Miért gondolod, hogy mások véleménye attól függ, ki nyeri a választást?

Ne haragudj, Imre, de ha igazán győztesnek érzed magad, ha igazán nem a régi hatalom- és karriervágy dolgozik Benned, akkor most kell önmérsékletet tanúsítani. Akkor ez a legkevésbé alkalmas pillanat a számlák benyújtására. Persze, végy nyugodtan részt a nagy mérkőzésben, ha ez a szenvedélyed. De, ahogy nálunk mondták a régi B-középen (amikor még nem gyújtogattunk): a labdát célozd, ne a babát.

Üdvözöl egykori színészed,

Ujlaki Dénes

Kapcsolódó fórum >>>