A 3 testőr óriásplakátja előtt készült a kép. Rajta a 3 főszereplő: Lugossy (Lugosi) György, Marietta és Rátonyi Róbert. Marietta nevét ismerem, de sajnos semmit nem találtam vele kapcsolatban! Aki tud, segítsen, hogy mit kell tudni róla! - kérte a színházi- búvár és régiséggyűjtő gardelli a Mennyei páholy topicban.
Ki volt tehát Marietta?
Artista, ellenállhatatlan komika.
Ács Marietta (anyakönyvezve: Ádler Margit, 1919-1989)
Táncolni esti tanfolyamokon tanul. Tudott is. Volt egy paródiája, A hattyú halála. Anna Pavlova számára koreografálta Fokin, de azután önjelölt al-csámpások koncert-giccsé csorbították. Marietta tönkreszatirizálta a dagályt. Biztos, nem művészi céllal rombolta le a megcukrosodott klasszikusokat. Vad személyisége anarchista szenvedéllyel tépázta meg a nagyképűséget és széles-mellényűséget. Ösztönösen támadott az odvas hamisságokra. Utcakölök humora vezényelte belerondítani a megkövült szépségekbe.
Számításom szerint a színészet történetében ő a második, aki a legjobban tudott bandzsítani. Az első helyezet a némafilmkomikus Ben Turpin, a Chaplin-csapatból. Neki könnyen ment, a vacsoránál is keresztbeállt a szeme. Úgy született. Marietta azonban szívből bandzsított. Mélyről, mondhatni bölcseletileg. Mintha azt mondta volna: megkergült az egész világ... fene se érti!
Ezt a bandzsítását látta mindenki, egyszer legalább. Keleti Márton Mágnás Miska-megfilmesítésében (1949) Miska belépőjében („Tasziló a nevem/Kaszinó a helyem...") az estélyi ruhás báli közönség között egyetlen snitt erejéig keresztbeáll a szeme és úgy félrecsúszik az ajka, mintha ököllel álon vágták volna. Egyetlen szempillantás az egész, de lyukat üt a vetítővásznon. (Filmográfiája az imdb szerint még egy filmet jegyez: A selejt bosszúja című Latabár-bohózatban Marietta Dühös úr felesége. Megjegyezhetetlen.)
20 éves korától komikus artista a Moulin Rouge mulatóban. Külföldre szegődik. Körbejárta a világot egyetlen számmal: bőbeszédű nőként kiszedhetetlen egy telefonfülkéből. Az egyre indulatosabb telefonálásra várakozók rángatják, lökdösik, szétrombolják a fülkét, leszaggatták ruhadarabjait. Mindhiába. Tartja a kagylót és csobogva locsog. Játszotta Kalkuttában, Kairóban, Milanóban, Alexandriában, Isztambulban. Első férjével, Aszódi Lászlóval 1939-ben leszerződött a Moulin Rouge-ba. Mivel a Színészkamara rendelkezései értelmében tilos artistának megszólalnia a színpadon: át akar térni a színészetre. Makay Margit színiiskolájának tanulója lesz.
1945-től az Arizona Irodalmi Varieté, 1946-ban a Népvarieté, a Royal Revüszínház, 1947-ben a Kamara Varieté, 1952-től a Fővárosi Vígszínház, majd az eredetileg Hungária gőzfürdőből lett Blaha Lujza Színház, illetve az ebből szervezett Tarka Színpad: Címe ismeretlen), (Egy marék boldogság). 1954: Vidám Színpad és Jókai téri kamarája, a Fővárosi Kis Színpad tagja.
Sekszpir Folies 1940 címmel 1940 áprilisában szcenírozott Shakespeare-paródiákat játszanak. Latabár Kálmán fekete lebernyegben, hóna alatt koponyával Hamletet alakítja, ifj. Árpád fivérével Julius Caesar-paródiákat adnak elő. Marietta és Lugosi György a Romeo és Júlia erkélyjelenetével mulattatják a publikumukat.
Dupla vagy semmi címmel (Városi Színház, 1952) Gobbi Hilda a színészmúzeum és az öreg színészek otthona javára megrendezte „mindenki mást csinál" revüjét. Gombaszögi Ella elénekelte Sybill levelét. Partnere - a kis Petrov - Tímár József volt. Amikor odaértek a szövegben, hogy... miközben lágyan hull a hó... zongorakísérőjük a szín közepén álló kétszárú létrához sietett, fölhágott rá, vederből műhavat hintett az éneklő pár fejére. (Zongorán kísért Rátonyi Róbert.)
Marietta és Lugosi a Dupla vagy semmiben elismételték Júlia és Romeo éjszakai szerelmes duettjét. A szín tengelyétől kissé balra ácsolt emelvény. Rajta bohóchálóingben a komika. Szélesre tárt karokkal vágyakozva nyújtózik az alant álló ösztövér komikus után, aki kezében tartja biztonságból a Shakespeare-kötetet, majd lerakja az emelvény szélére. Marietta belekezdett szenvedélyesen tirádájába (Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?) jobb lábbal indulatosat dobbantott, a kötet keresztülszállt a színpadon. Lugosi utánament. Fölvette. Gondosan visszatette a pódium szélére. Marietta újra belefogott szerelmi jajongásába (Ó, Romeo...) Újabb szilaj dobbantás. A könyv merész ívet írt le a levegőben. Lugosi némileg neheztelve, érte ment. Fölvette. Leporolta. Helyére vitte. És újból és megint. Artistamód kidolgozott, mesteri bohócszám.
Shakespeare-ismereteimet ugyanúgy gazdagította, mint Brecht kiegészítő jelenete a Romeo és Júlia erkélyjelenetéhez, ahol kisasszonya szerelmi csalogánykodása közben a fiatal dajkának szerelmi légyottra kéne mennie, mert ha késik: szerelme örökre elhagyja. A proletársorban tartott szolgáló mégsem indulhat élete sorsdöntő találkozójára: lavórt zörgetve kényszerül zajt csapni, nehogy Capuletné észrevegye leánya kikapósságát.
Akkoriban a Sztanyiszlavszkijtól kopírozott naturalista beszédmodor dívott, ezért is volt élénkítő hatású Marietta bohóci artikulációja. Még a vásári színpadok felől kanyarodott a beszédmód, amikor át kellett beszélni a piaci zsivajt, hogy a hátul nyakukat nyújtogatók is jól hallják a szöveget. Manapság talán csak a ligeti bábjáték hagyományait őrző Kemény Henrik beszél ezen a bohóchangon, ami hajmeresztő volna szalondrámában, de igen helyén való a vásári vigasságoknál.
Marietta páratlan volt nyers humorával, a legabszurdabb mimikát belülről hitelesítő költői ábrázolásával.
Anatole France bölcsen mondta: A halottak addig élnek, amíg az élők emlékeznek rájuk.
MGP
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.