A Bakelit Multi Art Center pótszékekkel kiegészülő stúdió színpadán izgalmas dráma debütált. A téma nem, de az előadás 16 éven felülieknek ajánlott, karika híján azonban a produkció vonzza a fiatalokat. Nem csoda, hiszen a szexualitás, a testi örömök, a lelki gyötrődések, az érzékiség fókuszában kel életre egy mindennapi nő múltja és jelene.
Mozgóképes ajánló
Visszafelé haladunk az időben, és bár apró jelekből sejthető a dráma csúcspontja, még is a lebilincselő történet mágnesként vonz. A nő már megjelenésében is szánni való, a férfit egy emberként gyűlöli a közönség. Ettől működik, ezért hiteles a megromlott házasság apró jelenete, melyben erőszak és megalázás épp úgy helyet kap, mint a gyötrő lemondás fájdalma. Hogy miért jut el idáig Dorothy, az kiderül emlékeiből, elbaltázott kapcsolatainak felvillanásaiból. A szerencsétlen háziasszony életének két fontos momentuma, a gyerek ellenesség és az állandó várakozás elszenvedett sebeket feltételez. Szimpátiáról szó sincs, az önsorsrontás klasszikus példája elevenedik meg, ahogy tolatunk a múltba, ahogy színre lépnek a lelkileg sérült alakok, legyen az nő vagy férfi. Az agresszív férj erőszakos jelleme hihető, a testi terror tökéletes kivitelezője az, akinek kapcsán a tehetségtelen színésznő visszarepül az időben. Az azonos neműek közötti kapcsolatokat sem ellenző főhős bevonzza a szerencsétlent, az öngyilkos jelöltet, akinek testi bájai ellenállhatatlanok. Az egyes rövid etapok végén elhangzó monológok kifejezik az érzelmek hiányát, a „nem találom a helyemet a világban" általánosságát. Sorra bukkannak fel a múltbéli alakok, a nős férfi, akit elengedni lehetetlen, de az általa kapott sérüléseket begyógyítani is képtelenség. A barátnő, aki a maga felszínességével még is csak gyógyír lehet, de nem az. És közben végig ott motoszkál az égető kérdés, miért olyan izgatott Dorothy, ha érkezik a postás?
A műfaji behatárolást nélkülöző előadás elsősorban a belsőre hat, nyomasztó mondanivalója mellett a színpadkép is egyhangú, a tárgyakat helyettesítő sárga fakockák egyfajta ürességet közölnek. Bárki bármire fel és lecserélhető. Szuda M. Barna rendező több művészeti ágban is kipróbálta magát, snittekben, filmszerű jelenetekben gondolkodik, szemérmesnek egyáltalán nem mondható, gyorsan pörgő darabot álmodott színpadra. Szerencsére. Egy ilyen sztoriban prüdériának helye nincs, az évek alatt ért hatások, a negatív élmények szépen beépülnek a Karüsszelbe. Végül kiderül minden, válasz érkezik a postás és a gyerek kérdésre is. Az első, a legfontosabb kamaszkori szerelem kibontakozása ad magyarázatot egy elbaltázott élet állomásaira.
A színdarabhoz a rendező versei adták az alapanyagot, ezek az írások kaptak keretet. Az értékrendjükben különböző jellemek, a megmentésre vágyó nő létrehívása, szintén Szuda M Barna nevéhez fűződik.
