Darabokra szedett darabok

Kiss Csaba: Hazatérés Dániába című drámájáról álló és mozgóképekkel illusztrált beszélgetésre várja a nagyérdeműt a SZÍN-TÉR, a Magyar Írószövetség klubtermébe. Két színházi előadás, két különböző díszletterve kapcsán kerül új megvilágításba a darab.

 

SZÍN-TÉR
darabokra szedett darabok...
írói szándékok a színfalak előtt és mögött...

A HERCEG:
(kilép a függöny elé, arca nagyon sápadt, izgul)

Kétszázezer év múlva minden befejezi a körforgását, minden élet meghal és kihuny. Nem marad más, csak a végtelen tér, sötéten, torzan, csillagok nélkül és mi, akik most gyűlölve gyűlöljük egymást, halott közömbös anyagként fogunk keringeni és ahol egykor gonoszt tervelő szívünk dobogott, már csak holmi ritka pára, por és a végtelen hideg hallgat. Hogyne kapkodnánk hát két kézzel az élvezetek és gyönyörök után ebben a szűk szúpercegésben, ami élnünk adatott.

A Magyar Írószövetség klubtermében
(1062 Budapest, Bajza u. 18. Telefon: 322-8840)
2010. február 2-án, kedden 18 órakor
Kiss Csaba: Hazatérés Dániába
című drámájáról álló és mozgóképekkel illusztrált beszélgetésre várjuk a nagyérdeműt. Két színházi előadás, két különböző díszletterve kapcsán világítjuk meg új oldaláról a darabot.

A SZÍN-TÉR vendégei lesznek:
Kiss Csaba író, rendező
Csanádi Judit díszlettervező
Szakolczay Lajos irodalomtörténész
A házigazda: Hanti Krisztina kritikus

A darab története - akárcsak Shakespeare tragédiájáé - a valamikori Dániában, közelebbről meg nem határozott korban játszódik. A szereplők, a Herceg kivételével ugyanazt a nevet viselik, mint az eredetiben. Sőt a történet elemei, fordulatai, a cselszövések és gyilkosságok is többé-kevésbé rímelnek az Erzsébet-kori drámáéval - ugyanúgy van "szellem", színészek, Egérfogó jelenet, megjátszott és valódi őrület, bűnbánó ima és Ophélia-öngyilkosság, ugyanúgy van párbaj és végső Fortinbras. Ugyanúgy a lelkiismeretről, a morálról és a "vér szaváról", a bűnről és a látszatról, a tehetetlenségről és a habozásról szól, mint Hamlet, a dán királyfi története. Akkor mi változott? Miért nem az eredeti tragédiát játsszuk?

Ennek magyarázata az új mű meglepő, ismeretlen hangsúlyaiban, a Shakespeare-től eltérő, másfajta, huszadik századi kérdésfelvetéseiben keresendő. A "Hazatérés Dániába" nem egy adaptáció, nem egy mai közép-kelet-európai milliőre alkalmazott Hamlet, hanem egy új, eredeti magyar darab, a hamleti problematika újrafogalmazása és átgondolása korunk érzelmi és szellemi "válaszainak" fényében. Bár norvégok és dánok küzdenek ebben a történetben is, nyilvánvaló, hogy rólunk, rendszerváltáskori magunkról van szó - a mi furcsa, összezavarodott viszonyulásunkról - bűnhöz, hatalomhoz, megbocsátáshoz...