Kántor közben a hanyatt fekvő Szászon lovaglópózban ül, és a tétel végén hosszú sikolyban tör ki. Nem tudom eldönteni, hogy fájdalmában vagy örömében teszi-e, mindenesetre az értelmezési mezőm képernyőjének alján megjelenő válaszlehetőségek közül itt a „lányság elvesztésére" tippelek.
Rövid KELÁRM következik, ne menjenek sehova!
Kutszegi Csaba kritikája a Felhőmanról
fotó: Fejér Bálint | foto.szinhaz.hu
A kortárs tánc tánccentrikus vonulata leginkább Nyugat-Európában és Észak-Amerikában dívik. A mi, sajátos magyar ízekkel penetrálódott kelet-európai contemporary dance-ünkre azt szokás mondani, hogy inkább színházias. Ez drága jó, isteni fogalom, mert kiterjesztése a táncalkotásokra képes eltakarni a koreográfusi felkészületlenséget és a tánctechnikai hiányosságokat, miközben intellektuális mélyértelműséget kölcsönöz a bárki által nem is értelmezhető MŰnek. Ahol meg csak táncolnak, abba a produkcióba még belemagyarázni is nehéz a jelentést, azt általában annyira nem értjük, hogy még tippelni sem tudunk rá, miről szólhat. A színházias táncelőadások ezoterikus-szürreális fordulataira viszont a legtöbbször kapásból akad négy-öt megfejtésünk, ráadásul a kortársművészet-fogyasztás nagy kvízjátékában nyugodtan helyesnek jelölhetjük meg bármelyiket, mert mindegyik választásról utóbb kiderül: tutira jó volt.
A cikk folytatása a tanckritika.hu-n >>>
Kapcsolódó fotógaléria a foto.szinhaz.hu-n >>>
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.