Ladányi Andrea Nyíregyházán egyéni értelmezéssel megrendezte Vörösmarty Csongor és Tündéjét. A Móricz Zsigmond Színház előadását bemutatták a Bárkában.
Ladányi Andrea nemcsak megrendezte álomjátéknak, ráadásul megkoreografálta. Szabatosabban: átkoreografálta. Valósággal táncjáték lett a drámából. Ezt manapság fizikai színháznak szólítják. Holott egyszerűen csak színház, amiben a testi kifejezés egyenértékű a kimondott szóval.
Ladányi Andrea kegyetlenül meghúzta Vörösmarty szövegét. Belepimaszkodott csámpás utcai mondatokat (Sediánszky Nóra, Farkas Dénes, Szabó Tamás) társ-tetteseivel („A fotópapír üres, megtölti csak az álmod/Egy észbontó cyberbombázó lesz a halálod.")
Ladányi Andrea videofilmet készített (Bertli Péter, Bertli Tibor technikai segítségével). Dinamikusan változó háttér. Nem helyszínváltozást helyettesítő díszlet. Inkább Csongor számítógépes világvándorlásának cselekvő körülményei. Képzeletbelinek rémlő, mégis valóságos kastélyok, vad tájak, vad maszkok cyber-világába beléhelyezett a szerelmi történet. Valóságos? Képzelt? Vágyott? Mindenkép beteljesülhetetlen.
Ladányi sokoldalúan egyszemélyi felelősséget vett magára Vörösmarty-parafrázisának színpadra erősködésével. Éppen csak, mint táncos és színész nem vesz részt az előadásban. Részben igaz csak. A fej fölé nyújtott karokban, motringot gombolyító kézmozdulatokban, dacos fejtartásokban félreérthetetlenül látható Ladányi Andrea. Gesztikus védjegyei. Korántsem azt jelenti, hogy átható személyiségével ránehezedett az előadókra, inkább arról van szó, hogy beleette magát a bőrükbe. Áthatotta a társulatot. Tiszteletre méltóan pontos, összpontosított az együttes művészi kivitelezése. Mintha a Móricz Zsigmond Színház magasan képzett táncosokból állna. Ladányi Andrea a csámpás kezű-lábú hazai színjátszásba rendet teremt. Céltudatos mozgásúvá kényszeríti a keze alá kerülteket.
Kaszát markoló csuhás figurák nyomulnak balról jobbra. Kísérteties látomás. Hátuk mögött kaszákkal pörgő szélkerekek diavetítéses látványa. Az elmúlás suhan végig a színen. Vörösmartynál nincs ilyen jelenet, de ott ólálkodik a létezés rémülete a versekben.
Ladányi Andreát, vélem, nem lehetne lekollokváltatni Vörösmartyból. Ötlettára, beleérzéseinek kifinomult pontossága sok hevenyészetten konvencionális Csongor-előadásnál mélyebbre szánt. (Hasonló gondolkodású, a Tündérhon keresést űrutazássá tévő előadást Szolnokon játszottak repülő boszorkánnyal, űrrakétával, szkafanderes királyfival. 1999-ben Zsótér kevéssé sikerült előadása volt. Gondolkodásában mintha egyazon srófra járna a képzeletük.)
Eiffel magasságú cipősarok tornyokon tipeg Jenei Judit járóbaba Tündéje. Úgy fest, mintha lelibbent volna Walt Disney Hófehérkéje filmvásznáról. Pipiskedő kisasszonyka egyszersmind vérszívó lény. Pásztor Pál (Csongor) mai sportos fiú. Nem igazán képes megkülönböztetni digitalizált szerelmét a táncosan legerőteljesebben megfogalmazott hús-vér valóságostól (Vámosi Judit).
Lakatos Márk jelmezei hol csokoládészeletet burkoló sztaniolba, hol óvszerbe öltözteti a tánckart és a szereplőket. Ezüstözött kályhacső-jelmezben három napszemüveges maffiózó az ördögfióka-trió szerepét kiváltó Balogh Gábor, Olt Tamás, Pásztor Pál.
Fenn, a magasban egy sportszeren, mint holdtányéron ül egy fekete és egy fehér nő. Az Éj. Szalma Noémi zengve szól. Nem szaval. Megállapít. Személyisége betölti a teret. Kuthy Patrícia másod - Éj figyelméből megbizonyosodhatunk: fölényesen átlát mindenen.
A színpadon megjelenő teljes művészi személyzetnek legjobb tehetségét piszkálta elő Ladányi. Jóllehet, irodalmi szentségtörés a szöveg meggyalázása, de a színpadi eredmény a merészséget igazolja. Osvát Ernő aforizmája szerint a tehetség az, amikor valaki többet tud, mint amennyit tanult.
mgp@szinhaz.hu
Fotók: Karádi Zsolt