Egyenlő távolságban

A 10. POSZT válogatás utóéletéről beszélgettünk Fáy Miklóssal, aki megdöbbentő nyíltsággal válaszolt arra, hogy milyen kritika érte vagy milyen kritikát nem ért.

- Milyen visszajelzéseket kaptál azóta, hogy közzétetted a válogatásodat és mennyiben értékelted újra?

Fáy Miklós: Most arra gondolsz, hogy a Katona József Színház visszamondta a szereplést az interjúnk miatt? Ezt sose vallották be; hivatalosan azért léptek vissza, mert úgy gondolják, nem a Hős és a csokoládékatona a legjobb előadásuk. Szerintük egy másik jobban képviselné a társulatot, amire az ember azt mondja: „kit érdekel, hogy ők mit gondolnak, majd ha válogatnak, akkor eldöntik, mit szeretnének". Nem ők határozzák meg a szabályokat, ezen nem tudunk segíteni. Nevezetesen a Kétfejű fenevadat szerették volna, hát ez pech. Egyébként az OFF programban itt lesz és ez rendben van. Mindenesetre annyira nyomasztott a dolog, hogy elmentem megnézni mégegyszer a Kétfejűt, mondván, az ember elbambulhat egy előadás alatt és elveszít valamit, de akkor sem éreztem azt, hogy feltétlenül itt lenne a helye, mert túl hosszú. Helyette jön a Maya.

- Miért pont ez?

Fáy Miklós: Az egy ajándék. Azért nem válogattam be eleinte, mert nem láttam, ugyanis amikor megnézhettem volna, másik bemutatóra mentem. Az is lehet, hogy a Maya lesz a végén a nyertes, ha mindenkinek leesik a tantusz, de láttam, hogy nem esett le. Olvastam, amit Csáki Judit írt róla, ő egy mukkot se értett belőle. Illetve csak egy mukkot értett belőle, a felét, de a lényegesebbik fele mellett úgy ment el, mintha...

- Mire gondolsz?

Fáy Miklós: A Maya a 20. század balettörténetének egy jelentős részét idézi meg a jelmezekkel együtt. Nem tudom, ha ő ezt nem látta meg, akkor miért csodálkozott azon, hogy valaki faunnak öltözik egy előadásban. Tehát a kritikából nem derül ki, hogy ő észrevette volna, a két párhuzamos szálat ami egymás mellett fut: a Maya és a Ballet Russe története Nyizsinszkijtől.

- Mostanában többeket inspirál Nyizsinszkij...

Fáy Miklós: Én már nagyon várom, hogy mikor csapnak az emberek a homlokukra és jönnek rá: Nyizsinszkijnek volt egy magyar felesége Pulszky Romola és éveken keresztül Magyarországon lakott.

- Ért kritika a válogatásod miatt?

Fáy Miklós: Nem szidalmaztak, nem ért trauma a visszalépéskor sem. Néha megkérdezik, miért nem a Kétfejűt választottam, de ezt a Mozgóvilágban megindokoltam egy kritikában. Földes Anna pedig írt egy választ, mert neki tetszett a darab. Ezek jó dolgok. Egyébként a Katonában sem mondták, hogy ide többé be ne tegyem a lábam.

- Mi az utóélete ennek a válogatásnak?

Fáy Miklós: Ezt épp éljük, hiszen az emberek most látják a darabokat. Most pedig esetleges az, hogy valami jó lesz-e ma is, amit én anno jónak láttam. Abba tudok kapaszkodni, hogy amikor én láttam, jó volt. Rögtön az első előadásánál, a Beach-nél ezt megtettem, mert nem indult úgy, mint a Sirájban. Emiatt a frász kerülgetett, de aztán felkapaszkodtak és látszott, hogy jó. Mindenesetre totál hülyeséget nem válogattam be. Ezenkívül már ismerem a színészeket, akik végigmennek Pécs utcáin, de egy éve nem tudtam volna megmondani ki a Polgár Csaba, Fábián Gábor vagy az Ötvös András. Ez nem óriási változás, de belekerültem egy másik világba az oldalvizen. Azt próbálom nem elfelejteni, hogy nem azért megyek színházba, hogy kritikát írjak róla, hanem elmegyek, és utána esetleg írok.

- Most is egy szakmai beszélgetés fog kezdődni, és már túl vagy egyen. Mi a dolgod?

Fáy Miklós: Nincs kötelességem ezzel kapcsolatban, de elmentem reggel és azt tapasztaltam: parttalan dolog kezdődött. Ott ült egy kritikus, egy dramaturg, egy rendező és a kritikus hosszan elkezdte mesélni, hogy először, másodszor milyen hatással volt rá a Kosztolányi Dezső Színház társulata. Ezt az emlékezésáradatot nem lehet elviselni. Szerencsére később elég friss beszélgetés alakult ki. Magamon tapasztaltam, hogy ha az ember elkezd beszélgetni egy műről, kicsit megváltozik a véleménye attól, hogy másfajta nézőpontból is látja. Ezért van értelme a művészetről beszélgetni. Több szem többet lát. Az pedig egy csodálatos alkalom, amikor az alkotók is ott ülnek, ebben az esetben Urbán András, akitől meg lehetett kérdezni, hogy a The beach-nek miért ez a címe. Ilyenkor ő elmondja, hogy szerb, magyar és angol címe is van, de ez utóbbi jobban ráragadt. Tényleg, a beach többet jelent, mint az, hogy strand, hiszen homokkal szórják fel, tehát magyarul kifejezetten tengerpart. De a tengerpart meg egy lírai lehetőség, szóval, ha sokat gondolkodik ezen az ember, rájön, nem véletlen a címválasztás. A művészet egyszerű dolog tud lenni, ha nem bonyolítják túl az emberek.

- Már amikor először beszélgettünk meglepett, hogy egyáltalán nem leplezed a véleményedet. Én azt vettem észre, ezzel nem mindenki van így. Nyilván az ízlésbeli tényezők mellett meghatározó, ki kivel van jóban. Nem tudom, te kivel vagy jóban...

Fáy Miklós: Mert én senkivel sem vagyok jóban. De ezt nem akarom követendő például állítani, szerintem a lényeg az, hogy egyenlő távolságban legyek mindenkitől. Persze úgy is lehetsz egyenlő távolságban, hogy mindenkivel jóban vagy. Nekem kényelmesebb úgy, hogy messzebb vagyok, ez alkati és érdeklődésbeli kérdés is. Nagyon szeretem a színészeket, de nem testközelből. Persze az is élmény, amikor Bodrogi Gyula szinkronsztorikat mesél, és megint érzed mennyire fantasztikus színész. Megértem azt, aki állandóan együtt akar lófrálni a színészekkel, de én nem akarok lófrálni.

- Szerinted ki fog nyerni? Az Indexnek nem válaszoltál...

Fáy Miklós: Mindegyik jogosan nyerne. Örülnék és lehet, hogy a Maya és a Kockavető.

Tóth Berta | színház.hu