 |
Lukáts Andor jó kis előadást rakott össze a színművészetis hallgatókkal: a klasszikus orosz drámát 100%-ban klasszikus módon dolgozta fel, a gyertyát gondosan meggyújtó inassal, a hölgyek kezében napernyővel és korhű jelmezekkel. Mivel még nem voltam főiskolás előadáson, kíváncsian ültem be, majd 2 órával később elégedetten jöttem ki. Csehov alapanyaga még mindig működik, a modernizálódó Oroszországban tengődő, elvágyódó, az idejüket uborkazabálással és unatkozással elverő figurák sehova se vezető élete ütős téma.
 |
 Alberti Zsófia |
 Molnár Áron |
A színészek kiválóan abszolválták a szerepeket, és volt néhány kifejezetten erős alakítás (Földes Eszter, Alberti Zsófia és a főszereplő - fizimiskájában Daniel Day-Lewisra hajazó - Molnár Áron), és csak pár ponton éreztem disszonanciát. Igaz, utóbbi esetekben is inkább a szerepek miatt nem volt jó a figura: az inas inkább egy pantomimművészre emlékeztet a tipegő mozgásával és a maszkjával, és a Farkas Dénes által játszott szerep túlhúzottsága sem passzol nekem az előadásba. Mindenesetre tény, hogy a hallgatók a jól begyakorolt, klasszikus figurákat magukkal vihetik a munkahelyükre, ahol a „XIX. századi orosz dráma” toposszal biztosan nem lesz problémájuk.
Csehov: A cseresznyéskert (r. Lukáts Andor)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.