Hip-Hop álom

Utca, tánc, színház. A sorrend lényegtelen, mert a különböző helyszíneken is tökéletesen helyt álló hip-hop tánc formanyelve olyan kifejező, hogy vizuális technikákkal ötvözve egész estés, tértől független előadásra alkalmas.

A Bakelit Multi Art Center Hangárjának adottságait kihasználva Auer Miklós Pál és Zsigár Hajnalka koreográfiája úgy kel életre, hogy ne egy hagyományos táncelőadás szülessen, hanem a gyorsan változó képekkel és a történetek elmesélésével a nézők felett, mellett törjön felszínre az önmegvalósítás. A tengerentúlon és szigetországban elterjedt street dance már a 80-as években is megihlette a filmeseket, a mozi sikerek (Flashdance, A szívem érted RAPes, Step Up, Street Dance 3D, stb.) azonban nem feltétlenül a valóságról mesélnek. Az electric boggie, a street funk és a power dance egyvelegéből táplálkozó produkció nagy előnye, hogy reális, sötét színeivel, a műfajra jellemző utcai, lezser jelmezeivel közvetít érzelmeket, tár fel olyan banális, egyszerű témákat, mint szerelem, halál, megbocsátás.

Egyetlen kellék elég ahhoz, hogy eggyé olvadjon a közösség, hogy a nő és férfi közötti különbség eltűnjön, hogy csak a test mozgása domináljon. A fehér, ezüst és piros maszkok kavalkádja erősíti az elidegenedés érzését, a főszereplő (Zsigár Hajnalka) fedetlen arca töri meg ezt a fajta egyhangúságot. A hip-hop szaggatott, inkább az érzésből, feelingből táplálkozó mozdulatait már a lágy, nőies koreográfia váltja fel, a hangsúly végig a stílusra terelődik, nem a szakmai tudásra, vagy a táncos előképzettségre. Nincsenek szigorú szabályok, csak a szív diktál, a gyárszínházi produkció így erkélyen, csöveken és persze magán a színpadon is remekül kivitelezhető. Fülöp Enikő az, aki megbabonázza közönségét, ő az, akin leginkább látszik, csak belülről fakadhat a tehetség, ezt megtanulni nem lehet. Robotmozgásához, tört, hullámzó testkoordinálásához érzék kell és nem iskola. A hip-hop egyik alapeleme - és ezt akár a filmeken is tesztelhetjük -a bandázás, a lazaság, a kör közepén bemutatásra váró tánc.

Az Álom/Élet egyik alappillére a jókor jó időben érkező váltások, az erőteljesebb slágerekre (pl. Kanye West) megálmodott koreográfia, melyet háttérbe szorít a lírai vallomás. Zsigár Hajnalka Beyonce dalra előadott tánca szórakozóhelyeken állná meg leginkább helyét, a színpadon még is működik, kisugárzása az, ami fogva tarja közönségét. Az egységes hullámzás, a lélek szárnyalása felszabadítja a fiatalokat (a HipHop4U társulat tagjait), örömtáncuk összehangolt, tér és idő megszűnik, a fülledt teremben győz a ritmus.

forrás: Bakelit M.A.C.