Javában tart a Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiválja. A szombatig tartó találkozóról naponta megjelenő fesztiválújság, a Kisvárdai Lapok tudósít. Az eddig megjelent lapszámokból tallóztunk.
Nánay István: A telefon nem csörrent meg
Mauzóleum - Nagyvárad
Parti Nagy drámája ravasz mű. Látszólag klasszikus dramaturgiai séma szerint működik: mi történik az emberekkel az összezártságban, egy végletes szituációban, s miképpen módosulnak az addig létező és működő kapcsolatok. A helyszín egy gangos ház belső udvara, amely agóraként funkcionál, a szereplők lecsúszott, az élet peremére szorult egzisztenciák.
Mindez a naturalista ábrázolás sémáit hívhatja elő. Ugyanakkor a szöveg ellene megy a naturalizmusnak, hiszen Parti Nagy elképesztő nyelvi stíljátéka kiemeli a szituációt a hétköznapiságból, s egyszerre groteszk és lírai textus születik. A darabnak nincs központi figurája, de olyanok sincsenek, akik között határozott és egyértelmű konfliktusos helyzet alakulhatna ki. A dráma olyan zeneműhöz hasonlatos, amelyben a szereplők megnyilvánulásai egy-egy motívumnak vagy dallamnak felelnek meg, s a darab során az egyik motívum átadja helyét a másiknak, az a harmadiknak, visszatér az első és így tovább.
Mindebből szinte semmit nem kaptunk vissza a nagyváradi előadásban. Többnyire a naturalizmus legrosszabb formája uralkodott a színpadon, amely nemcsak a díszletben és a jelmezekben mutatkozott meg, hanem - s ez a legfájóbb, hiszen épp e téren nem történt előrelépés - a színészi játékban. A rendező, Szabó K. István a lírai, vallomásos momentumokat zenével, világításváltással leválasztotta, ám ezekben meg a melodráma és a patetizmus vált elsődlegessé. A legfájóbb az, hogy a dráma egyik alapmondata ugyan elhangzik, de nyoma sincs a színpadon annak, hogy ott az alakok valóban egymás túszai lennének. S az még fájóbb, hogy Parti Nagy szövegének lényegéből szinte semmi nem születik meg. A színészek majd' mindegyike szótagonként hangsúlyozva beszél, a szólamok nem jönnek létre, a mondatok értelme, a nagyszerű nyelvi lelemények elsikkadnak (az is megfordult a fejemben, hogy a munka során el sem jutottak ezek felfedezéséig). Így aztán az alakítások többsége üres klisévé degradálódott.
Mindezen nem segít az, hogy a rendező a zárójelenetre a nyuszifüles és patkányfejes szereplők zömét kiülteti az üres nézőtérre, s nekik, a tapsoló közönségnek hajlong a lemeztelenített Lapos Elemér, miközben a rezonőrré előléptetett Paparuska Károly a foteljében borong. Az már végképp nem meglepő, hogy a visszatérő viccen - 'a mauzóleumban megcsörren a telefon' - senki sem nevet. Mint ahogy az egész előadáson sem.
Köllő Katalin: Helytelenkedtél, Lilike?
A dög - Marosvásárhely
Azt kellene eldönteni, hogy ki itt a dög, morfondíroztam magamban jó ideig, mert sehogy sem tudtam elkezdeni ezt az írást. Irén? Géza? Lilike? A nagymama? Varga úr? Mindenki a maga módján? És ki a nagyobb dög? Lilike, a számító kis fruska, aki felelőtlenül belegázol egy látszólag jól működő házasságba? A nagymama, aki praktikus tanácsokat próbál adni unokájának, és magzatgyilkosságra biztatja? A viagrás Varga úr, aki pénze segítségével biztosítja magának „az életet"? Géza, a kapuzárási pánikban levő férfi, aki az orangutánok élvezetéről szóló dokumentumfilm hatására döbben rá, hogy „milyen zárt, lapos kis életet él"? A felesége, aki nem képes fölülemelkedni ezen az előbb csak „ártatlan" kalandnak
induló, majd egyre bonyolultabb történeten?
És mi A dög? Szerelmi háromszög, amelyből mindenki vesztesen kerül ki? Jó kis pszichoterápiás ülésszak házastársaknak?
Ülünk és nézzük Kiss Csaba darabját, jókat nevetünk, időnként saját élettöredékeinkre ismerünk, akár azt is megsaccolnánk, hogy mi kerekedik ki ebből a sztoriból, aztán jön a fordulat, és szinte semmi sem jön be abból, amire számítottunk. Hát ez a Kiss Csaba egy dög! Hogy megcsavarta ezt az egyszerűnek tűnő történetet! Bár igaz, hogy néha megkímélhetett volna egy-két közhelyszerű poéntól - de ennyit meg lehet bocsátani neki. Tulajdonképpen az az érdekes ebben az előadásban, hogy kívülről tud önmagára tekinteni. Feltehetően azért is, mert a szerző képes volt rendezőként felülbírálni önmagát, ami nem könnyű dolog ugyebár egy ilyen „lányregény" esetében. Sok szép színészi pillanatot vittem magammal tegnap, Gulácsi
Zsuzsanna (Lilike) második részbeli átváltozásait, Biluska Annamária (Nagymama) visszafogott, száraz humorát, Bányai Kelemen Barna rövid, de annál hatásosabb jelenését, Szélyes Ferenc és Nagy Dorottya kettősének néhány nagyszerű részletét, de mindenekelőtt László Csaba (Pisti) remeklését.
„Nem tudom, mi jött rád, de ez nem te vagy", mondja Irén Gézának, mintegy saját magát is igazolva: valami tévedés lehet a dologban, amibe belekavarodtunk, ez nem velünk történik...Ezek a dögök nem mi vagyunk. Vagy mégis? „Nem te vagy", de honnan tudnánk, hogy mi rejtőzik a másikban, még ha tíz év házasság után is.
Urbán Balázs: A párbeszéd ereje
20/20 - Yorick Stúdió
Tízen ülnek a színen, amikor belépünk. Várakozással néznek ránk, illetve egymásra, beszélgetnek. S a beszélgetés a nézőtéri fények kialvása után is folytatódik. A marosvásárhelyi Yorick Stúdió és a bukaresti dramAcum előadása több értelemben és több irányban teremt párbeszédet. A húsz évvel ezelőtti marosvásárhelyi fekete márciust idézi meg a tíz színész (Virgil Aioanei, Bányai Kelemen Barna, Berekméri Katus, Carmen Florescu, Mădălina Ghiţescu, Korpos András, Rolando Matsangos, Sebestyén Aba, Cristina Toma, Tompa Klára), inkább magyarok és románok személyes élményeire, visszaemlékezéseire, mintsem dokumentumokra támaszkodva. Az egymástól hol apró árnyalatokban, hol élesen különböző történetek helyenként erősen polemizálnak egymással, helyenként paradox módon egymást erősítik. A tekintetben legalábbis biztosan, hogy nyilvánvalóvá teszik az objektív olvasat lehetetlenségét. A cél nem a „történelmi igazságtétel", hanem maga a párbeszéd. S ebbe a párbeszédbe az alkotók a nézőket is bevonják; nem direkten, interaktív módon, hanem a diskurzusnak, illetve az analízisnek a(z át)láthatóvá tételével.
Gianina Cărbunariu
Az előadás nem pusztán a történtekről, illetve azok máig tartó utóhatásairól gondolkodtatja el a befogadót, hanem azt mintegy analógiaként kínálva a szubjektív élmények és az objektív igazságok mérhetetlen távolságáról is. A 20/20 nem dokumentumszínház - legalábbis nem abban az értelemben, amelyben ezt a kifejezést egyes jelentős kortárs társulatok - például a nálunk is több előadásával vendégszereplő Rimini Protokoll civileket felléptető, az ő monológjaikat és dialógusaikat kifinomult technikával szilárd logikai rendszerbe illesztő előadásai azok. Gianina Cărbunariu rendezése teatralizálja a személyes történeteket. Nem pusztán a színészek felléptetésével, hanem a formával is: a történetek egy része
monológként hangzik el, más része dialógusként elevenedik meg, míg egyes eseményekből jelenet készül (ilyen a centrumba helyezett születésnap-jelenet). Az egymás mellé került párbeszédek közvetlenül, a monológok indirektebb módon rezonálnak egymásra. A játék statikusságát groteszk, ironikus betétek törik meg (pl. a túlélési útmutató). Maguk az egységesen színes, erőteljes színészi alakítások is éppoly tudatosan élnek szinte civilnek ható gesztusokkal, mint erősen stilizáló eszközökkel. Így egy-két, az optimálisnál egy árnyalatnyival hosszabb monológ, jelenet sem töri meg a játék intenzitását, s nem tompítja szellemi-gondolati gazdagságát, kivételes igényességét.
Balázs Nóra: Fél lábbal a pályán
Erdélyben két színművészeti egyetem működik, ahol évente átlagosan 10-10 hallgató végez - hova kerül minden évben ez a kisebb társulatnyi színész? E kérdésnek próbáltunk utánajárni. A vajdasági Újvidéki Művészeti Akadémia néhány tavalyi végzősét is megkerestük ez ügyben, így mindhárom határon túli magyar színművészeti egyetem végzőseiről képet alkothatunk. Erdélyben a bolognai rendszernek köszönhetően 2008-ban két évfolyam végzett, az egyik négy, a másik három éves képzés után. Érdekes módon e két, összesen mintegy 40 színészből álló évfolyamnak sikerült meglehetősen jó arányban elhelyezkednie.
Faragó Zénó (Marosvásárhely, 4 éves alapképzés): „Az államvizsga után felvételiztem Temesvárra, ahol fel is vettek, itt kezdtem a 2008-09-es évadot. Itt dolgoztam két évet, most fogom befejezni ezt az évadot. Ezután a budapesti Maladype Színházhoz szerződöm. Most fél lábbal még itt vagyok, fél lábbal Pesten. Ott még alig két hónapja dolgozom, de már érzem, jó helyre kerültem." Zénó tíz évfolyamtársa közül heten szerződtek erdélyi színházakhoz - a gyergyói Figurától a nagyváradi és szatmári színházon át, az újonnan alakult kézdivásárhelyi Városi Színházig -, ketten pedig Budapesten élnek,
egyikük a Ruttkai Éva Színházban játszik. Az egyetlen, nem szorosan a szakmában maradó Fekete Krisztina szabadidejében amatőr színicsoportot vezet Marosvásárhelyen.
Szűcs Noémi (Kolozsvár, 3 éves alapképzés): Ez a második évad, hogy itt vagyok Temesváron. Úgy érzem, jó helyen vagyok, annak ellenére, hogy Temesvár elég messze esik a többi erdélyi színháztól. Abban az évben, mikor mi végeztünk, több színháznál még hirdettek felvételit. Aztán tavaly már nem volt jóformán semmi... Egyáltalán nem bánom, hogy a színház mellett döntöttem a mesteri helyett, sokat tanultam ebben a két évadban.
Noémiék is tizenegyen végeztek. Számukra már lehetséges, sőt, javallott a kétéves mesterképzés elvégzése is. Erre évfolyamukból négyen jelentkeztek, hárman leszerződött színészként, Kelemen Csongor meg a kolozsvári protestáns teológia hallgatójaként végzi a mesterit. Közülük összesen heten dolgoznak különböző erdélyi társulatoknál, két lány a marosvásárhelyi székhelyű Erdély TV riportere.
Az újvidéki Művészeti Akadémián kétévente indul színészképzés. Vajdaságban három állandó társulattal rendelkező magyar színház van: a Szabadkai Népszínház, a Kosztolányi Dezső Színház és az Újvidéki Színház. A színházak próbálnak gondoskodni a színészekről, ez azonban szabad állások híján sok esetben csak produkcióra-szerződtetéssel oldható meg. A 2010-ben végzett hét fős évfolyamból négynek sikerült ideiglenes állást találni színháznál, hárman szabadúszók. Kokrehel Júlia és Crnkovity Gabriella (mindketten egyéves szerződéssel az Újvidéki Színháznál) úgy gondolják:
A 2008-09-es évfolyam végzettjei már egészen más helyzetben vannak. Nem csak a befagyasztott állami munkahelyek nehezítették meg számukra az álláskeresést, hanem az a tény is, hogy kevés színházban maradt betöltetlen színészi állás. Így a kolozsvári évfolyamból hárman saját társulat alapítása mellett döntöttek - ez lett a Váróterem Projekt. Fő tevékenységem a Váróterem Projekt Egyesület, amit hárman hoztunk létre, de most már nagyon sokan, kilencen vagyunk benne; ez minden időmet kitölti. A jövőben ezzel szeretnék foglalkozni, nagyon elégedett vagyok a munkával, a feladattal, amit e projekt ad nekünk - mondja Imecs Levente, aki emellett elsőéves színis mesteri hallgató Kolozsváron. A másik két alapembernek, ifj. Visky Andrásnak és Csepei Zsoltnak - noha mindkettőjük számára prioritást élvez a közös munka - sikerült részmunkaidős állást is találni.
Előbbi asszisztensként tanítja a Színház és Televízió Kar elsőéves színis hallgatóit, utóbbi riporter a Kolozsvári Rádiónál.
E projekthez csatlakozott több, szakmán kívül dolgozó évfolyamtársuk is, így Pálosy Zsuzsa, aki immár elsőéves közgazdaságtan hallgatóként a menedzsment-problémákkal, Vetési Nándor meg (elsőéves színis-mesterisként, „civilben" benzinkutasként) a fény- és hangtechnikával foglalkozik. Kolumbán Csongor, aki nem véglegesítette tanulmányait, szintén látható a várótermesek első előadásában.
A kilenc Kolozsváron végzett színész közül jelenleg hárman dolgoznak társulatnál, előadásokra szerződve. Molnár Margit, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió alkalmazottja szerint: Nagyon fontos, hogy dolgozzon az ember, miután elkerül az egyetemről. Nem úgy értem, hogy mindenképp színházaknál... Ha csak teheti, akár magában, önerőből is, hogy behozza azokat a lemaradásokat, amiket a bolognai rendszer miatt kénytelenek voltunk felhalmozni.
Színháznál lenni jó. Nagyon szeretjük a társulattal való munkát, szeretnénk sokáig ezzel foglalkozni. Arról, hogy mi történik a szerződésük lejárta után, csak annyit mondanak, majd a színház dönt a sorsukról. A színház sorsáról meg, ahogy
Erdélyben is, az önkormányzat, az állam dönt...
Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiválja
2010. június 18-26.
PROGRAM
június 18. (péntek)
Az ember tragédiája - Újvidéki Magyar Színház, 18 óra, Művészetek Háza
Ahogy tetszik - Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház, 21 óra, Várszínpad
június 19. (szombat)
Hamlet - M Stúdió Sepsiszentgyörgy, 22 óra, Rákóczi-terem
20/20 - Yorick Stúdió Marosvásárhely, 18 óra, Művészetek HázaSzínészkoncert-Újvidéki Színház, 20 óra, Várszínpad
Különös ajándék - Újvidéki Tanyaszínház, 16 óra, Tornacsarnok
június 20. (vasárnap)
A dög - Marosvásárhely Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, 15 óra, Rákóczi-terem
Mizantróp - Sepsiszentgyörgy Tamási Áron Színház, 18 óra, Művészetek Háza
június 21. (hétfő)
Lovak az ablakban- Arad Kamaraszínház, 16 óra, Rákóczi-terem
Mauzóleum - Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulat, 18 óra, Művészetek Háza
Anconai szerelmesek - Komárom Jókai Színház, 21 óra, Várszínpad
Zabhegyező - Kolcsár József egyéni előadása, 23 óra, Művészetek Háza, Kamaraterem
június 22. (kedd)
És a csellóval mi legyen? - Székelyudvarhely Tomcsa Sándor Színház, 16 óra, Rákóczi-terem
Liliom - Csíkszereda Csiky Játékszín, 18 óra, Művészetek Háza
Figaró házassága - Sepsiszentgyörgy Tamási Áron Színház, 21 óra, Várszínpad
június 23. (szerda)
Safe Hause - Szabadka Népszínház, 15.30 óra, Rákóczi-terem
Három nővér - Komárom Jókai Színház, 18 óra, Művészetek Háza
Valahol Európában - Kassa Thália Színház, 21 óra, Várszínpad
június 24. (csütörtök)
Tél - Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, 16 óra, Rákóczi-terem
Magyar a Holdon - Székelyudvarhely Tomcsa Sándor Színház, 18óra Művészetek Háza
Ájlávjú - Temesvár Csiky Gergely Színház, 21 óra, Várszínpad
Nagyidai cigányok - Epopteia Dunaszerdahely, 23.30 óra, Művészetek Háza Kamaraterme
június 25. (péntek)
Három nővér - Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, 18 óra, Művészetek Háza
Szardínia - Szabadka Kosztolányi Dezső Színház, 21.30 óra, Várszínpad
június 26. (szombat)
Zárógála
Csak kétszer vagy fiatal - József Attila Színház Budapest, 19.30 óra, Várszínpad
-------
Az Egyetemek, Akadémiák bemutatói:
június 25. (péntek)
Zsákutca-Újvidéki Művészeti Akadémia, 14.30 óra, Művészetek Háza Kamaraterme
június 26. (szombat)
Leánynéző-Újvidéki Művészeti Akadémia, 15 óra, Rákóczi-terem
Körtánc- Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozata, Marosvásárhely 16.30 óra, Művészetek Háza
Gyermekelőadások:
június 19. (szombat)
Kincskereső Kisködmön-Puck Bábszínház Kolozsvár, 15 óra, Művészetek Háza Kamaraterme
június 20. (vasárnap)
János Vitéz-Varga Kata és a Kettős Tükör Társulat előadása, 11 és 14 óra, Művészetek Háza Kamaraterme
június 26. (szombat)
Szancsó Panza-Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, 10 óra Művészetek Háza előtti park
Kísérőprogramok:
- Fábry Sándor műsora (június 19. szombat 18.30 óra), Várszínpad. Vendég: Badár Sándor
- Mobilmánia koncert (június 20. vasárnap 19.30 óra), Várszínpad
- Népművészeti kiállítás és vásár (június 18-19. péntek-szombat)
- Ignácz Rózsa kiállítás megnyitója: június 21. (hétfő) 13.30 óra. A megnyitó megtekinthető: (június 21-26.), Művészetek Háza
- "Régi ízek Szabad Tűzön" /gasztronómiai bemutató / (június 18-26.) Főznek a penyigei asszonyok
- Az Amawas indián együttes bemutatója (június 18-20., 24-26.) a kora délutáni órákban előadások előtt a Művészetek Házánál.
Jegyek vásárolhatók a fesztiválig 10:30-13:30 illetve 14-19 óráig, a fesztivál ideje alatt 9-13 illetve 13:30-18 óráig, valamint egy órával az előadások előtt, az előadások helyszínein!
Forrás: Kisvárdai Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiválja
