37 kép, 37 történet

részlet a az Így látunk mi - 37 kép, 37 történet című könyvből:

(...) „Gyerekkoromból, sőt csecsemőkoromból ismerős kép ez. Apám reprodukciókat ragasztott a műtermében a falra. Dürer-rézkarc, egy Picasso-fej darabokban, a Bábel tornya is: őskép ez nekem. Amikor tízéves koromban először láttam a Kunsthistorisches Museumban az eredetit, idegen volt: túl nagy, meg más a színe. Persze a reprodukció volt hitvány, de mégis.

Mindenkinek nyitott, mégis rejtőzködő, csak beavatottaknak megszólaló kép ez egyszerre. Brueghel Antwerpenben élt, a reneszánsz egyik legélénkebb városában, amely nemzetközi hely volt akkor is. Ő maga az Antwerpeni humanisták elnevezésű, filozofáló szellemi társaság tagja, nem csoda, hogy miközben történeteket mesél el, ahol minden részlet tisztán tapintható, művét magasabb szempontok rendezik. Aprólékosság (és ennek a mámora) és nagy ívű szellemi vallomás (és ennek is az öröme) együtt. Mint, mondjuk, Fellini a filmen.

Az építkezés szellemi atyja Nimród király. Parancsot adott: fel az istenekhez. Gigászi spirál kúszik fölfelé. Úgy tartják számon, hogy ez a torony a gőg jelképe, emiatt zavarja össze a jóisten az emberek nyelvét. Pedig talán az is kérdés, hogy a király meglátni vagy meghívni vágyott-e az Istent. Mindenesetre nem sikerült neki. (...)

2004-től készítettem interjúkat ismert, érdekes emberekkel egy-egy festményről, mindenkitől azt kértem, hogy a személyes élményeit mondja el a választott festményről. Hat év alatt hat évszázad műalkotásait „jártuk be" főként írókkal, színészekkel, rendezőkkel, néhány festővel és múzeumigazgatóval. A kérésem mindig ugyanaz volt: a képélményükről beszélgessünk!
Ezek a történetek tehát nem elvont esszék, nem művészettörténeti elemzések, hanem „képesmesék" arról, kiben milyen érzelmeket, gondolatokat ébreszt a választott festmény vagy fotó.
A célom az volt, hogy megmutassam, mennyire érdekes kaland belemerülni egy képbe - és ennek kapcsán természetesen a mesélő világába.
A 2004 óta készült interjúkból állítottam össze a kötet anyagát, több interjút pedig már kimondottan könyvben gondolkozva készítettem el. Ez a 37 interjú természetesen nem adhat művészettörténeti áttekintést - nem is lehet ez a feladata. De mert az itt olvasható beszélgetések sorrendjét végül, a könyv szerkesztésekor nem az interjúk, hanem a képek keletkezési ideje adta, ennek megfelelően kirajzolódik egy történeti ív is az egymás után következő történetekből.
Ahogy az interjúalanyok kiválasztása az én szubjektív döntésem, érdeklődésem eredménye, úgy az ő képválasztásuk szintén az. Arra törekedtem, hogy a személyes hangú történetek fölkeltsék az érdeklődést a képzőművészet iránt, s képet kaphassunk közben egy-egy érdekes emberről is a könyvből, amely a 2010-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Corvina kiadó gondozásában, Dobó László fotóival.