Egy kép, egy történet a 37-ből. Így látunk mi címmel látott napvilágot pár hete Eszéki Erzsébet képzőművészethez kedvcsináló képes-beszédes kötete, melyben művészeket, közismert embereket meséltet egy-egy műalkotásról. A Bábel tornya című Brueghel festmény kapcsán Mácsai Pál képélményét ismerhetjük meg.
Mácsai Pál a magyar művészeti élet egyik legsokoldalúbb előadó- és alkotó művésze, akiről az utóbbi években kiderült, hogy csapatot is tud irányítani. A volt Madách Kamarából ő hozta létre igazgatóként az egyik legszínvonalasabb fővárosi teátrumot, az Örkény István Színházat. Képek között nőtt fel, hiszen édesapja, Mácsai István festő volt. Mácsai Pál klasszikus festményt választott: Brueghel Bábel tornya című remekéről beszélgetett Eszéki Erzsébettel, akitől az Ünnepi Könyvhétre jelent meg az Így látunk mi - 37 kép, 37 történet című kötet a Corvina kiadó gondozásában, Dobó László fotóival. Ebből a könyvből, Mácsai Pál élvezetes, személyes képleírásából olvasható itt rövid részlet, ízelítőként.
A kép bal oldalán jól látni Babilon falait. A város a mai Irakban található. Rettentő széles falak, állítólag négy szekér fért el rajtuk egymás mellett. Talán az óriási zikkurat romjai is ott vannak - ha le nem bombázták, szét nem hordták.
114 x 155 cm
a kép a bécsi Kunsthistorisches Museumban található
Így látunk mi - 37 kép, 37 történet
Eszéki Erzsébet beszélgetései művészekkel, közismert emberekkel, Corvina kiadó, Budapest, 2010, 152 oldal, 2500 Ft
Ezek a történetek tehát nem elvont esszék, nem művészettörténeti elemzések, hanem „képesmesék" arról, kiben milyen érzelmeket, gondolatokat ébreszt a választott festmény vagy fotó.
A célom az volt, hogy megmutassam, mennyire érdekes kaland belemerülni egy képbe - és ennek kapcsán természetesen a mesélő világába.
A 2004 óta készült interjúkból állítottam össze a kötet anyagát, több interjút pedig már kimondottan könyvben gondolkozva készítettem el. Ez a 37 interjú természetesen nem adhat művészettörténeti áttekintést - nem is lehet ez a feladata. De mert az itt olvasható beszélgetések sorrendjét végül, a könyv szerkesztésekor nem az interjúk, hanem a képek keletkezési ideje adta, ennek megfelelően kirajzolódik egy történeti ív is az egymás után következő történetekből.
Ahogy az interjúalanyok kiválasztása az én szubjektív döntésem, érdeklődésem eredménye, úgy az ő képválasztásuk szintén az. Arra törekedtem, hogy a személyes hangú történetek fölkeltsék az érdeklődést a képzőművészet iránt, s képet kaphassunk közben egy-egy érdekes emberről is a könyvből, amely a 2010-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Corvina kiadó gondozásában, Dobó László fotóival.