Szörényi hattyúdala

Búcsúzik a színpadtól a magyar beatzene apostola, Szörényi Levente. December 28-án utoljára ad önálló nagykoncertet a Papp László Budapest Sportarénában. Szerencsére nem csak „csillogó fekete lemezeken" énekel tovább, mint az egykori rock-fenomén, Little Richard. „Sikítani akarok..."

Szörényi Levente

- Hatvanötödik születésnapi partidon a régi haverok, a politika nagyágyúi és a művészeti élet kiválóságai sorban álltak, hogy gratuláljanak. Miképpen sikerült „átvészelned" az estét?

Szörényi Levente: Remekül. Hozzá kell tennem, rég voltam ekkora társaságban. Hosszú évek óta - a saját döntésem alapján - ha nem is teljes elszigeteltségben, de viszonylagos magányban élek. Talán ezért is jól esett mindenkivel váltani egy-egy mondatot. Legutóbb a hatvanadik születésnapomon, előtte pedig az ötvenediken volt hasonló felhajtás. Öt-tíz évenként „ki lehet bírni".

- Milyen különleges ajándékokkal leptek meg a barátok, ismerősök?

Szörényi Levente: Kaptam például egy Bercsényi-klub belépőt a hatvanas évekből, ahol valaha felléptem, s szintén kuriózum egy ősrégi, töredezett keretbe foglalt, eredeti Kodály aláírás. Meglepő fordulat a méregdrága italok terén, hogy az ajándékozók fele magyar pálinkával kedveskedett. Az egyik barackpálinkás üveget ki is pattintottam, nagyon finom volt.

- Viszonzásul saját termesztésű borodat kínáltad. Azzal koccintottak a vendégek az egészségedre.

Szörényi Levente: Igen. 2006-os évjáratú Balaton-felvidéki olasz rizlinggel. Két rekesszel hoztunk belőle a Kárpátiába. Elfogyott.

- Ha már a bornál tartunk, mekkora helyet foglal el a borászat az életedben?

Szörényi Levente: Hobbi szinten csinálom, de nem félvállról. Annak mi értelme lenne? Tavaly megoperálták a bal vállamat, most már nem tudok kapálni, de addig nem csak kapáltam, hanem minden munkát elvégeztem, amit a szőlő megkívánt. Ám a metszést (az öreg szomszéddal) meg a szüretet nem hagyom ki. Gyönyörű helyen, a Káptalantótihoz tartozó hegyoldal nyugati lejtőjén van a szőlő, a Csobáncot látom a házunk tornácáról.

- Kik jelentik mostanában a társaságot számodra?

Szörényi Levente: A családon kívül van egy múzeumi munkatársi kör, akikkel hosszú hónapok óta összejárunk. Gigantikus könyvkiadványt szerkesztünk a Pilisről. Hetenként egyszer találkozunk, s miután nem lehet minden szerdán zsíros kenyeret enni hagymával, bevállaltam a szakács szerepét. Szeretek főzni, de főzni csak társaságnak érdemes, ezért örömmel csinálom. A görög muszakának és a medvehagyma-krémlevesnek legutóbb óriási sikere volt.

- Mint ős Illés-rajongó, engedd meg, hogy lírai húrokat pengessek. Mégiscsak furcsa belegondolni, hogy jövő évtől már „csillogó fekete lemezeken" énekelsz.

Szörényi Levente: Azért én még élek. És nem csak csillogó fekete lemezeken lehet majd meghallgatni, mint Little Richardot. Minden előadó maga dönti el mikor lép le a színről. Minden hivalkodás nélkül elmondhatom, hogy többszörösen hálás lehetek a sorsnak, mert a Jóisten a tenyerén hordoz mind a mai napig. Eddigi életem és pályám nem csak sikerekben gazdag, hanem vállalásokban és teljesítésekben is. De fel kell ismerni a korlátokat.

- Ez a műfaj - számos példa bizonyítja - kortalan.

Szörényi Levente: Elméletileg igen. Azonban nem lehet visszaélni az évek múlásával. Még pislákol bennem a vágy, hogy gitár legyen a kezemben, lássam a közönséget, s ezt a hangulatot átéljem még egyszer. Remélem, nem későn.

- Akit a mozdony füstje egyszer megcsapott...

Szörényi Levente: Hiába, ha a mozdonyvezetőt tolókocsiban rakják fel a vonatra, és arra már nincs ereje, hogy szenet lapátoljon a kazánba...

- Az ember annyi idős, amennyinek érzi magát. Te hány évesnek érzed magad?

Szörényi Levente: Hatvanötnek biztos nem. Hiszek abban, hogy a lélek irányítja a folyamatokat. Ha a lélek kiegyensúlyozott, akkor a szervezet is. De ha a dolgaid nincsenek rendben, akkor a lélek emészti a testet.

- Legutóbb az István, a király jubileumi előadásán a Társulattal közösen léptél színpadra. Láthatóan élvezted. A kirobbanó siker, a feléd áradó szeretet sem késztet arra, hogy felülvizsgáld a döntésedet?

Szörényi Levente: Én nem azt mondom, hogy nem akarok többé színpadot látni, csupán ekkora nagyságrendű koncertet nem akarok - és nem is tudok feltehetőleg - a jövőben vállalni. Ha felkérnek vendégnek és méltó az ügy, akkor elfogadom.
Milyen célok vezérelnek egy olyan valakit, mint te, aki előadóként, zenészként és zeneszerzőként szinte mindent elért, ami ezen a pályán megadatik.
Egy „háromlábú sámlin" ülök, mert az nem borul, mint a négylábú szék. A fősodor a szakma. Remélem, egy-két színpadi alkotásban megnyilvánulok, mint zeneszerző. Második a család, amely szinte önmagában kitölti az életemet, s olyan erőt ad, hogy el nem tudom mondani. Tündér kis unokám látványa hihetetlen energiákat szabadít fel bennem. A harmadik dolog a Pilissel kapcsolatos. Szeptemberben lesz tíz éve, hogy hivatalosan létrehoztam a Holdvilágárok Alapítványt. Azóta folynak a Holdvilágárok felső szakaszán a régészeti kutatások. Ehhez kapcsolódik végül is, hogy egy több száz oldalas könyvet állítunk össze, amelynek munkálatai a vége felé járnak. Címe: Legendák és valóság a Pilisben.

- Milyennek képzeled a Hattyúdalt? Nosztalgiázó, könnyes, vagy éppenséggel egy jókedvű bulinak?

Szörényi Levente: Amikor az ember a műsort összeállítja, lehet hatáselemzést végezni. De ki a fene tudja megjósolni, hogy mi lesz a végén, az Illés-blokknál, amikor velünk, élőkkel együtt zenél - óriáskivetítőkről - a színpadon Pásztory Zoli és Illés Lajos..

- Örs fiad is színpadra lép?

Szörényi Levente: Az első részben kíséri a három szólólemezem nótáiból, illetve a Fonográf-dalokból készült válogatást. A koncert középső harmadában színpadi műveimből hangzanak el részletek, azokat nyilván nem én énekelem, hanem olyan kiváló előadók, mint Miller Lajos, Kiss B. Attila, Simon Boglárka és Feke Pál - a Társulat közreműködésével.

- S a koncert harmadik részében „Újra itt van a nagy csapat"... Komoly felkészülés előzi meg december 28-ai estét?

Szörényi Levente: Hát hogyne! Több hónapig kell rágyúrnom - minden tekintetben. Fontos, hogy bőrkeményedések legyenek az ujjaimon, mert anélkül nem lehet gitározni és a torkot is fokozatos terhelés alá kell tenni.

- Nyilván nehéz volt döntenetek, mely dalok hangozzanak el az Illés életműből.

Szörényi Levente: Miután ez az én szólókoncertem, ezért ugyan konzultáltam a többiekkel, de alapvetően a saját vállamra vettem ezt a terhet. Úgy választottam ki a nótákat, hogy teljes keresztmetszet legyen a kezdetektől a lezárásig.

- Mintha a próféta szólna Bródy egyik szövegében. Amikor azt énekled: „de jó lenne, ha érezném, hogy túlél engem néhány dal..."

Szörényi Levente: Az már most biztos. (felnevet) Inkább azzal küzd az ember, hogy még él.

Kiss Péter