Nem kell szeretniük engem. Higgyék el, nekem nem azok az előadások tetszenek, amik földhöz vágódnak a nagyságom előtt. Ma Koltai Tamás vezetett egy tanulságos konferenciát rólam, no meg Peterről (Brook, a szerk.), ott mondták, hogy Magyarországon engem Istenként tisztelnek. Nos, ez egyfelől persze nagyon helyes, engem szeretni is kell. Másfelől ha valaki nem fogadja el élbol, hogy én voltam a világ első számú zsenije, akkor utáljon bár, én vele tartok! Hiába, frissítőleg hatott rám a feltámadás, megcsapott az avantgárd szelleme!
Ma Miriam is fellép a konferencián, pedig előző éjjel háromig ittunk (száraz pezsgőt) vagyis fáradt lehet. Néha civilben is játszik, ha ez játék és nem vérkomoly valóság, hadonászik hatalmasakat, aztán kineveti magát, mindenesetre nagyon színésznő. "Hol kinn van, hol benn" mondta neki Fodor Kriszti nagyon találóan Miriam ezt még napokig emlegeti. Egyszóval reflektált a játéka, és az előző esti pezsgőmennyiség dacára sem hajlandó a konferencián kevesebbet adni magából. Elhangzik a tegnap már szűk körben előadott afrikai dal a szeretetről. Két perc Afrika. És kétezer év félelmetes mélység.
Folyton fiatalok közé akar menni. A fiához, aki szintén színész és Brook Übü-próbáin tanult meg járni, és akivel közös előadásra készülnek Miriam egyik írásából. Keresi a fiatalokat, körbeveszi magát velük.
Ma, ahogy Baudelaire macska-tetemére gondolok, már azt mondanám, a bomlás elkerülhetetlen. Végre, lassan, ahogy hallgatom a zenét, eszembe jut, hogy hiszen én sem bomlottam le, sőt, feltámadtam. Mert ez nem tréfa, nagyon is valóság.
forrás: Shakespeare Fesztivál
Kapcsolódó cikkek:
- Miriam - 1. nap
- VI. Shakespeare Fesztivál - teljes program