Úszom, futok, lélegzem...

Idén az avignoni színházi fesztivál meghívott művésze Christoph Marthaler mellett Olivier Cadiot prózaíró. A meghívott művész Cadiot esetében sem csupán személyében és műveivel van jelen, hiszen korábban, már az előkészítés időszakában is összedolgozott Marthalerrel. A fesztivál által megjelentetett Mélanges című könyvecske két év beszélgetéseit foglalja össze művészetről, irodalomról, a világról. A fesztivál egésze alatt sok Cadiot felolvasás lesz, de a mai más, mint a többi. Úgy (külső) formában, mint tartalomban.

 

5._Palais_des_Papes
Palais des Papes
Tovább a fotóbloghoz >>>

 

A felolvasás a fesztivál főhelyszínén, a pápai palota díszudvarán felállított színpadon, Marthaler Papperlapapp c. előadásának Anna Viebrock tervezte díszletében zajlik. A díszletről, a palotaépület értelmezéséről, újraértelmezéséről érdemben a holnapi előadás után fogunk írni, most csak a Cadiot-felolvasás szempontjából fontos részletekre térek ki.





A színpad bal oldalán egy pápai szarkofág utánzata, azon elöl rendezett, színes könyvhalom, hátrább messziről fehérlenek a bejáratnál is árult Cadiot kötetek. És sok pohár, különböző színű italokkal. Konyak, abszint? Mentaszörp?

A látszólagos rendezetlenség, a könyvhalom elindítja a nézőben a folyamatot. Majd bejön a szerző, és a szarkofág mellett felállított asztalnál ülve olvasni kezd egyik könyvéből, amit - és ezen még most is vitatkozunk - improvizatíve(?) választ ki a szarkofágról.

 

7._Szarkofgon_Cadiot_knyvei
Szarkofágon Cadiot könyvei
Tovább a fotóbloghoz >>>

 

A 'Robinson-ügy' több egyszerű felolvasásnál. Cadiot vállalkozása egy új művet létrehozni a létező életműből, egy fajta keresztmetszetet, amelyet a regényekben újra és újra előbukkanó Robinson-figura kapcsol össze, tesz egésszé.

Cadiot szövegei finom humorral közelítenek a léthez, de végeredményben az egzisztenciális alapállapotot vizsgálják. Lélegezem, jut vissza az alapvetésig gyakran, s az előadásban a lélegzetvétel valóban fontos eszköze lesz az írónak-előadónak.

Az előadónak, mondom, mert Cadiot nagyszerű előadónak bizonyul, játszik a hangjával, kihasználja az érzékeny mikrofon technikai lehetőségeit, és jól felépített monológokat ill. a folyamatos egyes szám első személyben megírt szövegekből hol lassan, hol gyorsabban kibomló dialógokat ad elő. Prózája életre kel. A szöveg zeneisége, a szó-zsonglőrködés, a visszaismétlések, a tettenérhető szöveg- ill. szófejlődés mind az előadást erősítik. Nagyon csöndes gyors mondatok mint 'félrék' hangoznak el, sok hirtelen váltás, előtérbe kerülő tempó és ritmus.

Csak hogy példa nélkül ne maradjunk: a részlet, ahol azt írja le/mondja el, hogy tud Robinson beszélni, ill. miket tud mondani az első nap, a másodikon, stb. Beszédtechnika-gyakorlatnak is beillene, és Cadiot brillírozik. Tempóvesztés nélkül jut át a részleten, s a szöveg auditív humora után a tartalom is megint működni kezd. A szavaknak előbb a hangzása, majd értelme veszi át a főszerepet.

Két könyv között iszik egy-két kortyot. A szokásos pohár víz mellett láthatóan színpadi célzattal iszik bele a könyvek mellett/között lévő színes italokba. A meglepő az, amikor a harmadik-negyedik könyv-váltásnál egy kékruhás asszony jön be, s utántölt a poharakba. A felolvasás hirtelen színházi estévé válik, kibővül a tér, bejön a külvilág. Egy női Péntek? Vagy Cadiot lakatlan szigete egyszerűen csak az a szarkofág-tetőnyi könyv? A nő távozik, mi visszakerülünk a hang és a mondatok ritmusának, zenéjének idejébe, a tér visszaszűkül, de magával visz valamit a külvilágból is.

 

8._Olivier_Cadiot
Olivier Cadiot
Tovább a fotóbloghoz >>>

 

Eközben a szöveg egyre szorosabbra zár, a külvilágtól a test felé fordul, Mozgok, mondja, lélegzem. Futok. Lélegzem.

Ekkor jobbra fönt, a pápai palota rózsaablakából megszólal a Winterreise egyik részlete. A Gute nacht pár sora ismétlődik, a tér nemhogy kitágul, szinte fellélegzik, szinte érezni, ahogy a falak megerősödnek, visszaszerzik az erejüket, helyüket ebben a robinsonos világban. Christoph Marthaler énekli a Schubert dal részletét.

Cadiot dialógusba bocsátkozik a zenével, úszom, mondja, úszom. Majd egy új hang: Juhú, Monsieur Robinson, juhú!!! - kiált Robinson vagy már talán a Vándor felé. Robinson nem válaszol, a távolból hallatszik éneke. Juhú, szól utána mégegyszer. Juhú. Sötét.

Orbán Eszter

A Robinson-ügy
Olivier Cadiot
d: Anna Viebrock

Avignoni Színházi Fesztivál 2010

-------------


A projekt támogatói: Színház-és Filmművészeti Egyetem, Párizsi Magyar Intézet, Nemzeti Erőforrás Minisztérium, szinhaz.hu, litera.hu

Kapcsolódó cikkek:
- DLAvignon 2010 - Beköszöntő


A DLAvignon 2010 fotóblogjai:
- Fotóblog - 1 nap

 

 

DLAvignon

 

 

Az előző évi fesztiválról készült anyagok az SzFE dramturghallgatói tollából
- az Intenzív Projekt
Avignon 2009 írásai:

 

Az Intenzív Projekt Avignon fotógalériái:


intenziv

süti beállítások módosítása