Rocknroll

Michael Pennington, miután vagy negyven éven át foglalkozott a darabjaimmal, nagyon helyesen  valóságos színházi indíttatású egyetemi előadást rittyentett kettőnk (?) életéből. Mikor aztán egy újságíró megkérdezte tőle, vajon én mit szólnék az elkészült műhöz, csak annyit felelt: "Shakespeare azt mondaná, hogy törődjek a saját dolgommal." Kedves Michael, persze, hogy szolgálhatnék extra életrajzi adatokkal, és pontosítgatással, de nem-nem (bár fáj, hogy nem ismertél fel, amikor beszélgettünk), azt hiszem, eléggé jól ismersz engem.

 

pennington_ul

 

Kezdjük rögtön ott, hogy neked az én szövegem zene, mégpedig rock ‘n' roll! Semmiképp sem intellektuális dallam, de dallam: egyszerű, pontos és tökéletes, megbocsátod, remélem, ha ezt én is így gondolom. Ráadásul Michael valódi 68-as, a hatvanas években született (szeretem ezt a generációt!) és vérbeli forradalmár, például az idei vendégművészek közül elsőként próbálta ki a strandot.

Ma egész nap tévézünk, ami azt jelenti, hogy őt felveszik én meg őt kísérgetem. Sipos Szilvi, a Kultúrház riportere különösen felkészült, jó ilyet is látni. No jó, nagyjából mindenki képben van (arra azért fény derül, hogy még két Michael Pennington él Nagy Britanniában: egy telt, jó humorú komikus, ill. egy kivégzésre váró bűnöző az Anna Karenina kettejük valamelyikének lehet a kedvenc olvasmánya.) A félreértést követően az újságíró persze szeretné megtudni, hogy ki a mi Michaelünk favoritja, aki erre rémülten tiltakozik, hogy dehogyis Shakespeare, az munka, sose olvasná szabadidejében. No komment.

 

pennington_szekkel

 

Michael, egyébként Miriamhoz hasonlóan (!) azt hajtogatja, hogy még a Lear királyt szeretné eljátszani, mert most van itt az ideje; ehhez egyszerre kell színészileg ereje teljében lennie és másik lábával, így mondja, a sír szélén állni, majd nevet a jó hangulatú megjegyzésen.

Aztán megnézzük a próbát, ami Gerebenics Róbert (amúgy magyartanár) profi feliratozásának hála, végre gördülékenyen halad. Bár Róbert szerint a színházi felirat sosem lesz olyan jó, mint a filmeken. Legjobb csak nézni Michael arcát, amikor saját, velem kapcsolatos emlékeit meséli könnybelábadó szemmel. Nekem legalábbis úgy tűnt, na. Úgy látszik ez egy ilyen év Gyulán, egy-egy személyiség élteti az előadásokat: mint Miriam, Bea és Michael. Utóbbi kettő ehhez egyetlen széket használ, Bea mindig szigorúan a sajátját. Michael pedig azon tűnődik, hogy vajon mit tudnék még kihozni a Tévedések vígjátékából, látva az idei foci vb-t. Megfontolandó...

 

bea_szekkel

 

pennington_szekkel

 

miriam_szekkel

 

Közben megérkezik a két zimbabwei nemes és a rendezőjük, Arne Pohlmeier, mind nagy rajongóim, a rendező konkrétan miattam költözött Németországból Angliába. Ehhez képest épp Gyulán futunk össze. A híd alá, a "Békafolyó" melletti zugba megyünk, ahogy én hívom a Hídfő Clubbot; ide jár a helyi ifjúság, egyedül ez tart ugyanis nyitva este tizenegy után. Márpedig ha fesztivál, akkor hűvös, esti iszogatás a romantikus szúnyogfelhőben. (Gyula olyannyira cukrászváros, hogy a második befutó, tizenegyes zárással a Kézműves cukrászda).

 

sult_turotorta

 

Kiss Zoltán, fotóriporter, meghívja őket egy körre, majd a foci vb sörözés közben is szóba kerül. Michael azt állítja, hogyha színházi ember nem szereti a focit, ott valami nincsen rendben. E tekintetben a Two Gents Production kipipálva. De most izgalmasabb Paul, a polip; azt találgatjuk, mennyire éri meg nyolc karral és három szívvel élni, ha mindez együtt csupán egyetlen, ráadásul nyúlfarknyi élethez elegendő.

 

polip

 

Rögtön eszembe jut, milyen intenzív élmény lehet Paulnak a szerelem, Tonderai Munyevu első gondolata viszont egy mesterhármas szívroham. Akárhogy is, Paul élete rövid de intenzív, mint a nagy romantikusoké. Igazi rocknroll. Közben a Fenistil hiánycikk lett a gyógyszertárban.

forrás: Shakespeare Fesztivál

Kapcsolódó cikkek:

- Csak mese - Hétvége
- Miriamba és a Mester emberek - 2. nap

- Miriam - 1. nap

- VI. Shakespeare Fesztivál - teljes program

süti beállítások módosítása