Kinn szétfolyó emberek a hőségben. Benn, az iroda hűvösében Fodor Kriszti (sajtókapcsolatok) nagy, okos laptopja és az én kis, buta laptopom között Nehéz Andi (színház.hu) hófehér gépe kattog. (Pont, mint egy szentháromság ikon, hogy szerény legyek). Némán dolgozunk. Néha kevésbé némán. De dolgozunk. Közben halkan vitatkozom a gépemmel, gondoltam rá, hogy majd kéne erről írni egy vígjátékot, mondjuk Tasnádi István álnéven.
Amúgy Denton Chikurának, a zimbabwei, de immár londoni színésznek is vannak elég felhasználható történetei. Többnyire egy Tagalasi-nevű szellemről és szexi feleségéről szólnak, utóbbi kísértetiesen emlékeztet a saját, olasz feleségéről szóló sztorikhoz, akit csak "az én elnököm" felkiáltással emleget. Láthatóan élvezi a prezidenciális köztársaságot, nekem mondjuk pont nem hiányzik egy ilyen rendszer. Gyerekkorában az immár nemzetközi hírű Denton első szerepe a "fa" volt, ráadásul a tanár-rendező megtiltotta neki, hogy beszéljen és mozogjon, hiába állt elő alternatív ötletekkel. Nyilvánvaló, hogy ez a trauma tette színésszé. Lesz alkalma továbbadni ebbéli felgyülemlett frusztrációját az ifjúságnak: ma kezdenek ugyanis a Mester emberek csoportjával tréningezni, már látom, hogy húsz fa fog mereven állni az udvaron háromtól fél ötig: workshop day.
Jó, Denton nem tűnik éppen bosszúálló alkatnak. Viszont fut. Naponta, két naponta, egy teljes órát! Őt és Tonderait, rendezőjük egy internetes randi oldalon szedte fel, (Arne legalábbis így mesél a színész-rendező ügynökségek hasznos intézményéről).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.