Kicsit lehűlt végre a levegő. Tonderai, Denton és Arne ma hazaindultak, a fesztivál is a végéhez közeledik. Megható búcsú a workshoposoktól, éjjeli ivászat a hotelszobákban, töprengés a következő produkción: Arne egyetlen előadásba akarja tömöríteni a drámáim fekete outsider szereplőit (pl. Aaront a Titusból és persze Othellót, a mórt). Díjazom a kreatív hozzáállást. A nap még süt, elvileg a fesztivál végével érkezik majd a rossz idő.
Mostanában szokás emlegetni, hogy érthető módon (hiszen színésznők nem játszottak az Erzsébet-és Jakab-kori Angliában) hitvány számú női szerepet tartogatok. Nos, utólag végiggondolva ezt a fesztivált, ezúton szeretném kikérni magamnak a problémát. Ha már a zimbabwei csapattal kezdtem, A két veronai nemes női szerepeit ugyanúgy két srác játszotta, mint a nadrágszerepeket (ha van egyáltalán még értelme ennek a szónak) és ugyanígy ugrált a nemek között Bea von Malchus is. Aztán itt volt Zsótér Sándor, akinek ezek a földi, jelentéktelen különbségek, mint a nemek dialektikája, sosem okozott különösebb fejfájást. A nagyszerű Miriam Goldschmidt a Lear címszerepére vágyik és épp ezt a szerepet játszotta el ezen a fesztiválon egy másik kivételes nő, Mariana Mihut.
Ma este a Hamlet spin-offja várható, elégedetten látom, hogy Ros és Guil lassan olyan karriert futnak be, mint Don Quijote, vagy Don Juan, elhagyják az eredeti sztorijukat (én is mindig lopkodva dolgoztam) és átugrálnak újabb történetekbe, jelesül, ma este Rosencrantz és Guildenstern halott!
A Stoppard-darabot a várban nézzük, na ide zárta be magát a fesztivál kezdetén Bixel Reinhardt svájci technikus. Miriam Goldschmidtal érkezett, komoly és jó nevű világosító. De arról megfeledkezett, hogy a várat hat körül bezárják. Észlelvén a helyzet abszurditását, elképzelt egy romantikus éjszakát a várbelső csillagos és szúnyogos ege alatt, de végül inkább telefonált, hogy mentsék ki. A fesztivál igazgatója, Gedeon József odahatott, aztán csak annyit esemesezett a szerencsésen szabadult Bixelnek: “Jössz nekünk ezer frankkal.” Úgyhogy jövőre bizonyára nagy pénz üti a fesztivál markát.
Ezért, ha jók lesztek addig, a zimbabweiek fekete-darabja mellett, ill. remélhetőleg Miriam Goldschmidt és Michael Pennington workshopján fölül, talán még arra is lesz pénz, hogy engem megfizessenek és esetleg elvállalom a Hamletet eredeti szereposztásban. A szellemet fogom játszani.
Az ismét kellemes idő egyébként kedvez a házasulandóknak, így ma állat helyett násznéppel zárom soraim ? láttunk ugyanis vagy egy tucat esküvőt. Útravalóul pedig (viszlát jövőre!) most csak a jó ízlésu kollégát idézném: “Itt állunk és a szánk nyitva van: - Ez aztán tud, ez a Sekszpír Villiam!”
forrás: Shakespeare Fesztivál
Kapcsolódó cikkek:
- Two Gents of Zimbabwe
- Rocknroll
- Csak mese - Hétvége
- Miriamba és a Mester emberek - 2. nap
- Miriam - 1. nap
- VI. Shakespeare Fesztivál - teljes program
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.