"Szabadságjog a tét"

„Nekem már az is eszembe jutott, hogy összeszedek néhány olyan gebe táncost, mint amilyen én vagyok és éhségsztrájkot indítok a parlament előtt. Valahogy artikulálni kell, hogy tarthatatlan a helyzet” – mondja Pálosi István a Mozdulatművészeti Társulat alapítója, az Orkesztika Alapítvány programfelelőse, mivel a teljes független előadó-művészeti szféra vár az éves költségvetésének megtervezésével, hiszen nem kapták meg az idei támogatásukat. Ezért a Befogadó Színházak Társulása (BESZT) és a Független Színházak Szövetsége (FSZSZ) képviselői közösen próbálták felhívni a figyelmet pénteken, -második alkalommal- arra, hogy nem tudnak dolgozni a közelgő évadban. Ráadásul, adott esetben a szükséges nullás APEH igazolást sem tudják felmutatni a Nemzeti Kulturális Alapnál, ha pályázni támadna kedvük. Igaz, az sem biztos, hogy erre lehetőség nyílik, ugyanis az NKA-tól idén 2 milliárd forintot vontak el, ezért produkciós pályázatok sem várhatók; pénz nélkül pedig a szponzori szerződésekben vállalt előadásszámokat sem lehet teljesíteni.

Plosi_Istvn_a_mozdulatmvszeti_trsulat_alaptja

Mielőtt erről beszámoltak volna a sajtónak arról beszélgettek, hogy mi a helyes magatartás a vészhelyzetben. Az összefogás az egyetlen út, de kérdés, hogy ez miként történhet meg, hiszen különböző stratégiákat lehet követni. Aki amellett „dönt”, hogy nem indítja el az évadot, arra ráfogható, hogy rosszul gazdálkodott, vagy nem elég lelkes, hiszen akad, aki neki tud látni a munkának. Aki dolgozik, annak pedig van pénze. „Mindenesetre egységesen kell fellépnünk, mert ha nem, akkor szétforgácsolódunk, a forgács pedig könnyen ég” szögezi le Hudi László, a Független Színházak Szövetségének elnöke. Azért is sürgető a szituáció, mert az egyéni utak ideje is hamar lejárhat, hiszen a legtöbben már nem képesek tovább kopogtatni hitelért, támogató cégekért.

A tanácskozás után, újabb nyílt levelet olvasott föl Magács László, a Merlin Színház igazgatója, amelyben számokkal próbálták alátámasztani a 6-os kategóriába tartozó 97 szervezet létjogosultságát. Kiderült, hogy 2009-ben pontosan 869323 nézője volt a függetleneknek, akik „mobilitásuk révén eljutnak olyan rétegekhez is, amelyek egyébként a kőszínház hiánya, vagy a magas jegyárak miatt nem részesülnének színházi élményben”. Kijelentették azt is, hogy nyitottak az együttműködésre. Magács László pedig hozzátette, hogy "a hatos kategóriát ugyanolyan, egyenrangú művészek gyülekezetének kell tekinteni, mint más kategóriákét, mert megérdemeljük, megdolgoztunk érte, jók és tehetségesek vagyunk, sokan néznek meg minket és nagy eredményeket érünk el”. „Emellett végig kell gondolni a struktúra működését. Az, hogy a helyzet katasztrofálissá vált, nem jelenti, hogy az elmúlt években jó volt. Többen azt hiszik, radikálisan bővültek a kereteink a színházi törvény megalkotásával, de csak az történt, hogy a nézőszám alapján egy megfelelő szinten garantálták a támogatást. Körülbelül 60 millió forinttal kapna most többet az alternatív szféra". Hangsúlyozta, hogy nem az a kérdés, két bemutató helyett csak egyet tartanak-e, hanem hogy megszűnik-e ez a kategória. Hudi László azt is hozzátette, hogy szerinte tudatosítani kell: bár mindig emlegetjük, hogy a kőszínházak éves büdzséjének tíz százaléka jár a függetleneknek, de a 6-osok támogatása a színházra szánt összes pénznek csak a 3, 87 százaléka.

Ezt követően új fordulatnak lehettek tanúi a jelenlevők, mert megérkezett a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Kultúráért Felelős Államtitkárságának közleménye. Eszerint továbbra is kapnak pénzt a függetlenek, de mivel az előző kulturális miniszter késve hirdette meg a támogatásukra vonatkozó pályázatot -január helyett márciusban-, és mivel a kormány azzal szembesült, hogy a váltáskor a költségvetési hiány elérte az egész évre tervezett összeg 112 %-át, 120 milliárd forintos zárolásra volt szükség, amely a kultúra területét is érinti. Ennek ellenére megígérte, keresik a megoldását annak, hogy az Előadó-művészeti Tanács által javasolt összegeknek legalább a felét még 2010-ben megkapják. Ez azt jelenti, hogy a 6-osok annyi pénzhez juthatnak amennyit már idén elköltöttek, azaz megelőlegeztek, tehát a működésük továbbra sem garantált.

Hudi László, az FSZSZ elnöke szerint, ami történik, az egyfajta koncepciót is tükröz. "Úgy tűnik, jelentős és egyoldalú elvonásban részesülünk, tehát diszkriminálni próbálják ezt a kört. Az, hogy blokkolták a támogatásunkat, már elképesztően nagy feszültségeket okoz, konkrétan kopik föl az embereknek az álla. Mivel nincs egyeztetés sem, úgy érezzük, mintha ki lennénk rekesztve a nemzeti egyeztetésből, a társadalomból. Informális úton persze eljutnak hozzánk elképzelések. Ezek arról szólnak, hogy a mi közegünk túlreprezentált a színházi életben, amatőr társaság és az identitását nem kell komolyan venni. Ezt a véleményt becsomagolják azzal, hogy egységes színházi életet akarnak. Ilyenkor felmerül a kérdés, fogad-e egy kőszínház függetlent. A válasz az, hogy keveset, mivel más a két közeg módszere. Ugyanakkor egy gyárban nem tud egy független dolgozni, mert másfajta térre van szüksége. Annak megteremtésére pedig nincsenek felkészülve a kőszínházakban. Évek óta kőszínházi emberek mondanak véleményt a függetlenekről úgy, hogy nem értenek hozzá, nem is tudják, miként működik, hogyan alakult ki ez a közeg. Más politikai kurzusban is előfordult, hasonló helyzet. Most az a tét, a kérdés, hogy tiszteletben kell-e tartani Magyarországon azt az elvet, miszerint nem csak állami, önkormányzati színházakban lehet színházat csinálni. Kérdéses, hogy az állam milyen terepet ad a saját maga által nem kontrollált szférának. Ha a kőszínházaktól nem vesznek el ugyanannyit, mint tőlünk akkor az azt jelenti, hogy támadás indul a függetlenek ellen" - fogalmaz az FSZSZ elnöke.

Ezzel reagált arra is, amit Vidnyánszky Attila, az Előadóművészeti Tanács tagja nemrég kifejtett a Színház című lapban. Ő ugyanis nem ért egyet azzal, hogy a meglévő kőszínházi struktúra mellett a finanszírozás révén létrejöjjön egy másik, amelyet az alternatívok alkotnak. "Harminc évvel ezelőtt az alternatív színházi világ felől jöttek a friss, az újító gondolatok, de ma ez már alapjában véve nem így van. Nálunk a meglévő kőszínházi struktúrát kellene új, friss, bátor gondolatokkal megtermékenyíteni - többek között az alternatívoknak". Vidnyánszky azt mondja, mint színházigazgató befogadja és befogadná az alternatívokat, ha megkeresnék. "Annak volna igazán értelme, ha a pénzek egy része rendszerszerűen azt szolgálná, hogy hidak épüljenek az alternatív világ és a kőszínházi struktúra között, hogy ne két struktúra létezzen, hanem egy. Annak a technikáját kellene kitalálni, hogy ha megszületik valami érdekes, izgalmas, új, akkor az hogyan kerülhet át minél hamarabb a kőszínházakba" - véli és egyetért azzal, hogy a törvényen is változtatni kellene, hiszen „azt mindenki elismeri, hogy rossz”.

Hudi László ennek kapcsán kijelentette, hogy a törvénynek nem a függetlenek az anomáliái, hanem az, hogy a szakma deklarálta benne, hogy saját magát nem tudja értékalapon meghatározni és ez egy támadási felületet ad.

A minisztérium híre után elsőként Szabó Rékát, a Tünet Együttes alapítóját kérdeztük arról, hogy mennyire sújtja a társulatot a helyzet, el tudják -e kezdeni az évadot. Könnyekkel küzdve elárulta, hogy felmondtak a társulat összes tagjának. "Olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk, ami emlékeztet azokra az időkre, amikor felülről, bábfiguraként rángatták az embereket"- tette hozzá és egyetértett Rácz Attilával, a Hólyagcirkusz Társulatból, aki szerint jelenleg politikai mozgástérbe kényszerítik a művészeket, és ez szerencsétlen kavarodást okozhat.

Szsz_Dniel_a_Tnet_Egyttesbl

„Kísérletező, innovatív jellege miatt a függetlenek elengedhetetlen szeletét képezik a kultúrának” – mondja Szabó Réka. Szerinte hamarosan olyan helyzetekbe fognak kényszerülni alkotók, amelyeket már nem tudnak vállalni, így el fognak menni külföldre. „Amit én nem tudok elfogadni jelenleg, az a párbeszédre való képtelenség, az, hogy a kulturális kabinet nem hallgatja meg a szakmát, nem kíváncsi arra, kik vagyunk. Ez azt jelenti, hogy nem tartanak partnernek."

A jövőt firtató kérdésre azt válaszolja, hogy főként a külföldi meghívásoknak tudnak majd eleget tenni, de a Tünet Együttesnek el kell hagynia az összes, bevétel nélküli projektjét, például az iskolai beavató foglalkozásait. „Az együttes hosszú évek munkája során összeforott csapat, amit nem lehet összetartani egy projektrendszerben. Több ilyen társulat megszűnhet, befogadóhelyek fognak eltűnni, ha nem jön változás, mert a rezsi sehol sem feleződik. Abban a közegben, amiben létezünk, olyan emberek csoportosulnak, akiknek a többsége misszionárius. Fanatikusan hisznek valamiben, amire felteszik az életüket. Rengeteg munkát végeznek, hihetetlenül kevés pénzért, tehát igazából... hülyék gyülekezete. Szerintem röhögőgörcsöt kapna egy kőszínházi művész, ha meghallaná mennyi fizetésért lép fel például Gőz István, aki húsz évet töltött a kaposvári színházban. Ha a kormányzat új kultúrpolitikát akar kialakítani, akkor azt 2011 januárjában lehet elkezdeni, nem lehet visszamenőleg."

Pálosi István sem érti mi zajlik, hiszen a táncművészet kilencven százaléka, az összes kortárs tánccsapat a hatos kategóriába tartozik. „Ha a Mozdulatművészeti Társulatról beszélek, elmondhatom: egy száz éves, magyar, tradicionális műfajt képviselünk, ami abszolút hungarikumnak számít. Eddig is széllel szemben mentünk, mindent elvállaltunk a táncosokkal, ami nem megalázó, de nem a mi műfajunkhoz közel álló, csak azért, hogy életben maradjunk. Ha az Orkesztika Alapítványról beszélek: 20 éve a független táncművészetért dolgozik, társadalmi munkában, 12 éve stúdiót működtet, ahol dolgozhatnak alkotók, akiknek nincsen infrastrukturális hátterük” – mondja. Szerinte egyszerűen le kell húzni a rolót, mert nem tudják kifizetni a bérleti költséget, pedig az a hagyaték, amit ápolnak, színháztörténeti kincs. „Az a több ezer dokumentum a 10-es, 20-as évekből a mozdulatművészetet, a klasszikus balettet és a kortárs táncot örökíti meg az utókornak, ráadásul az összes egyetemről, főiskoláról az OSZMI-n kívül, hozzánk jönnek kutatni a hallgatók. Ha ez veszélybe kerül, nem tudom, hova visszük, azt a három szobányi dokumentumot, ami a múltunk és a jelenünk is egyben” – teszi hozzá. Figyelmeztet arra is, hogy táncosokat el lehet küldeni, de ő, mint társulatvezető nem mondhat föl saját magának, mert akkor föl kell számolnia a nonprofit kft-ját, és ezzel kizárja magát a pályázók köréből.

„Közben mindenkinek családja, jelzáloghitele van. Ha egy egész területet a közönségével, az eszmei étékével együtt felszámolnak, az hibás politika, mert az ország helyzetét nem fogja megoldani” – összegez Pálosi István.

Bozsik Yvette, aki a Magyar Táncművészek Szövetségét képviselte, abban bízik, hogy nem fogják ellehetetleníteni egy ország táncművészetét. Egyelőre ő úgy határozott, hogy kockáztat, és nem bocsátja el a táncosait. "Nekem 13 éve nagyon fontos a társulati létezés, mert úgy tudok műveket létrehozni, ha van egy profi csapatom, akikkel folyamatosan tréningezünk, építkezünk. Most mindenki veszélybe került, én hónapok óta nagyon furcsa állapotban vagyok, az idegeim rámennek erre a helyzetre. Most, 42 évesen fel kell tennem a kérdést: lehet, hogy nem elég ebben az országban az, ha színvonalat képviselek?” – nyilatkozta a Színház.hunak.

bozsik_yvette_trsulat_katon_akzs_produkci

A helyzet mellett azok sem mennek el, akik nem vettek részt a pénteki találkozón. A KOMA Társulat tagjai, akik éppen a Művészetek Völgyében várják napi három színházi eseménnyel a látogatókat azt mondták a Színház.hunak, hogy igyekeznek optimistán felfogni az eseményeket. „Ilyen állapotok mellett kell a színház segítségével gondolatot ébresztenünk a nézőkben, mert erre esküdtünk fel. Fiatalok, lelkesek vagyunk, így a cél, amiért küzdünk, néha elhomályosítja a velünk szembe robogó temérdek problémát. Sokáig azonban nem lehet a létfenntartás problémáival küszködve, igazi minőséget képviselni, de mindent elkövetünk azért, hogy megőrizzük a munka örömét, mert csak így lehet a nézőkhöz eljutni”- írta Zrínyi Gál Vince társulatvezető.

Kérdés, hogy ezek után mi következik például szeptember 18.-án, amikor általában sor kerül a budapesti színházak évadnyitó fesztiváljára, amelyen valamennyi társulat részt szokott venni. Kérdés, hogy a lezárt Andrássy úton temetünk-e vagy mulatunk…

Tóth Berta, Színház.hu

Kapcsolódó anyagok:
- 66 fix a hatosoknak
- Nyílt levél Vidnyánszky Attilának
- "Necces" a 6-osok ügye
- "Fokozódik" a függetlenek helyzete
- Ma kiderülhet a függetlenek sorsa

süti beállítások módosítása