Rácz Attila - a Hólyagcirkusz Társulat alapítótagjának - nyílt levele Vidnyánszky Attila részére, reagálva a Színház.net-en megjelent interjújára.
Kedves Attila!
Szeretnék röviden reagálni a VI-os kategóriába tartozó, független és alternatív színházakra vonatkozó interjúdra. Most amikor a kulturális kormányzat nyilvánvaló magatartásával valamit tönkretenni igyekszik a magyar színházi életben, szeretnék mondataidhoz néhány kérdést fűzni.
“Egyébként valóban azt gondolom, hogy ha az egész szakmát megszorítások érik, akkor nem igazságos, ha egy terület - nevezetesen a 6. kategóriába tartozó függetlenek - számára duplájára emelkedjen a működésre fordítható állami támogatás.”
Nem igazságos, hogy ez a terület az életben maradásához a tizedét akarja annak a támogatásnak, amit a kormányzat a kőszínházakra fordít? Igazságos lenne-e, ha most a kormányzat 16 milliárdot elvenne a kőszínházak éves működési támogatásából, illetve hogy a törvény által meghatározott másik 16 milliárd folyósításáról ne adjon semmiféle konkrét információt?
“Ha megjön a pénz, akkor a törvény szerint kell eljárni. De közben eszeveszett tempóban egyeztetni kellene, újragondolni a törvényt, mert csak azt tudom újra meg újra elmondani, amit másfél éve hajtogatok: az egész úgy rossz, ahogy van.”
Nem kellene eszeveszett tempóban a törvény szerint kihirdetni a szakmai kuratórium és az Előadóművészeti Tanács által elfogadott eredményeket?
“Én azt mondom, hogy ki kellene találni a módját annak, hogyan lehet minél hamarabb megváltoztatni azt, ami rossz. Ha ez nem lehetséges, akkor arra kell törekedni, hogy legalább jövőre ne a most már egyre többek által rossznak tartott törvény érvényesüljön. Hogy bármelyik forgatókönyvre miként van mód és lehetőség, azt nem tudom. Meg kell vitatni!”
Meg kell változtatni most a kuratórium és az Előadóművészeti Tanács döntését? Rossz a döntés, amely alapján pénzt lehet és kell eljuttatni a független társulatokhoz?
“A függetlenekkel is csak úgy van értelme leülni egyeztetni - mert beszélni, egyeztetni, vitatkozni kell, mielőtt bármi is történik! -, ha valós számok jelentik a kiindulópontot. Például hány ember után fizet egy független társulat tb-t? A művészek egy része ugyanis egyébként például kőszínházi társulatban dolgozik főállásban. Vagyis tisztázni kell, hogy amikor arról hallunk, hogy kétezer embert foglalkoztat a 6. kategória, akkor az pontosan mennyi is.”
Mielőtt bármi történik, nem lenne kötelessége tájékozodni a kormányzatnak a beadott és felelősséget vállaló pályázatokból a terület adatairól, ahogy ezt a kuratórium és az Előadóművészeti Tanács tette?
“Már tudjuk, hogy jövőre újabb ötven színház regisztráltatta magát a 6. kategóriába. Na, ez most kinek jó?”
Kinek rossz a törvény átláthatóságot szorgalmazó szándéka szerinti regisztrációs feltételek nyílt és felelősségteljes vállalása? Kinek rossz ötven színház ötven, száz vagy akár ezer új színházi előadása?
“Minden megjegyzésemmel csak egyre nagyobb ellenszenvet keltettem az alternatívok körében is, és csak azt értem el, hogy most van kit gyűlölniük.”
Nem gyűlöllek, csak meg akarom érteni a szempontjaidat, és meg akarom érteni, hogy ez az egész gondolatmenet hogyan köt össze bennünket.
“Akinek volt egy kis esze, időben társulatot alapított, és két év után (ennyi ideje kell működnie egy társulatnak, hogy regisztráltathassa magát, és jogosult legyen az állami támogatásra - a szerk.) csak tartania kell a markát...”
Valóban csak ennyi kell egy társulat alapításához? Rafkósnak lenni és tartani a markod?
“Mert mit is kell teljesíteni a támogatás fejébe? Semmit. Vagy majdnem semmit. Számon kéri valaki ezeket a társulatokat például, hogy hány előadást teljesítenek? Nem, mert a függetlenek esetében ez nem kritérium. Nos, ez szerintem abszurd. Teljesíteni kell, játszani, közönséget építeni - szolgálni! -, azután lehet állami pénzre igényt tartani.”
A pályázati anyagok nem számonkérhetőek? A számonkérés feltételeinek törvényes kidolgozása, azok betartatása nem a törvényalkotók feladata? Van törvény vagy nincs törvény, amit számon kell kérni a függetleneken, regisztrációjukon, pályázataikon, működésükön? Van-e aki a törvényt betartja?
“Nem, mert nemigen tudja senki, hogy mi volt az elosztás szempontrendszere, és mik voltak a prioritások. Ugyanis ilyenek nincsenek. De legyünk konkrétak! A szakmai kuratórium például mérlegelte, mekkora egy-egy társulat esetében a „jelentős társadalmi hatás", vagy hogy mennyire „innovatív". Meg tudja nekem valaki mutatni, hogy hol vannak ezek a kritériumok definiálva?”
Meg lehet mondani, hogy miért lehet tisztelni egy szakmai kuratóriumot vagy egy előadóművészeti tanácsot a pályázati eredményektől függetlenül? Meg kell-e mutatni, hogy hol van ez a tisztelet definiálva?
“Nálunk a meglévő kőszínházi struktúrát kellene új, friss, bátor gondolatokkal megtermékenyíteni - többek között az alternatívoknak.”
Mi történt az elmúlt húsz-harminc évben? És mi fog történni az elkövetkezendőkben?
“Annak volna tehát igazán értelme, ha a pénzek egy része rendszerszerűen azt szolgálná, hogy hidak épüljenek az alternatív világ és a kőszínházi struktúra között, hogy ne két struktúra létezzen, hanem egy.”
A pénzek – ha eljutnak az alternatívokhoz – azt szolgálják majd, ahogy eddig is, hogy hidak épüljenek. Ezt a célt több független társulat a pályázati vállalásai között feltüntette, és ezekhez a vállalásokhoz több magyar kőszínház – köztük a debreceni Csokonai Színház vezetése is – befogadó nyilatkozatát adta.
Már egy ideje akarva-akaratlanul egy nagyon rossz mozgástérbe kényszerülünk. Nem hagyhatjuk, hogy ez a politkai mozgástér eltorzítsa megnyilvánulásainkat, stílusunkat. Együtt kell minden szakmabelinek és reprezentatív színházi szervezetnek kiállnia azért, hogy ez ne így legyen. Ezért írtam nyíltan a levelem és kérdéseimet nem bántó szándékkal tettem fel.
Nem igazságos, hogy ez a terület az életben maradásához a tizedét akarja annak a támogatásnak, amit a kormányzat a kőszínházakra fordít? Igazságos lenne-e, ha most a kormányzat 16 milliárdot elvenne a kőszínházak éves működési támogatásából, illetve hogy a törvény által meghatározott másik 16 milliárd folyósításáról ne adjon semmiféle konkrét információt?
“Ha megjön a pénz, akkor a törvény szerint kell eljárni. De közben eszeveszett tempóban egyeztetni kellene, újragondolni a törvényt, mert csak azt tudom újra meg újra elmondani, amit másfél éve hajtogatok: az egész úgy rossz, ahogy van.”
Nem kellene eszeveszett tempóban a törvény szerint kihirdetni a szakmai kuratórium és az Előadóművészeti Tanács által elfogadott eredményeket?
“Én azt mondom, hogy ki kellene találni a módját annak, hogyan lehet minél hamarabb megváltoztatni azt, ami rossz. Ha ez nem lehetséges, akkor arra kell törekedni, hogy legalább jövőre ne a most már egyre többek által rossznak tartott törvény érvényesüljön. Hogy bármelyik forgatókönyvre miként van mód és lehetőség, azt nem tudom. Meg kell vitatni!”
Meg kell változtatni most a kuratórium és az Előadóművészeti Tanács döntését? Rossz a döntés, amely alapján pénzt lehet és kell eljuttatni a független társulatokhoz?
“A függetlenekkel is csak úgy van értelme leülni egyeztetni - mert beszélni, egyeztetni, vitatkozni kell, mielőtt bármi is történik! -, ha valós számok jelentik a kiindulópontot. Például hány ember után fizet egy független társulat tb-t? A művészek egy része ugyanis egyébként például kőszínházi társulatban dolgozik főállásban. Vagyis tisztázni kell, hogy amikor arról hallunk, hogy kétezer embert foglalkoztat a 6. kategória, akkor az pontosan mennyi is.”
Mielőtt bármi történik, nem lenne kötelessége tájékozodni a kormányzatnak a beadott és felelősséget vállaló pályázatokból a terület adatairól, ahogy ezt a kuratórium és az Előadóművészeti Tanács tette?
“Már tudjuk, hogy jövőre újabb ötven színház regisztráltatta magát a 6. kategóriába. Na, ez most kinek jó?”
Kinek rossz a törvény átláthatóságot szorgalmazó szándéka szerinti regisztrációs feltételek nyílt és felelősségteljes vállalása? Kinek rossz ötven színház ötven, száz vagy akár ezer új színházi előadása?
“Minden megjegyzésemmel csak egyre nagyobb ellenszenvet keltettem az alternatívok körében is, és csak azt értem el, hogy most van kit gyűlölniük.”
Nem gyűlöllek, csak meg akarom érteni a szempontjaidat, és meg akarom érteni, hogy ez az egész gondolatmenet hogyan köt össze bennünket.
“Akinek volt egy kis esze, időben társulatot alapított, és két év után (ennyi ideje kell működnie egy társulatnak, hogy regisztráltathassa magát, és jogosult legyen az állami támogatásra - a szerk.) csak tartania kell a markát...”
Valóban csak ennyi kell egy társulat alapításához? Rafkósnak lenni és tartani a markod?
“Mert mit is kell teljesíteni a támogatás fejébe? Semmit. Vagy majdnem semmit. Számon kéri valaki ezeket a társulatokat például, hogy hány előadást teljesítenek? Nem, mert a függetlenek esetében ez nem kritérium. Nos, ez szerintem abszurd. Teljesíteni kell, játszani, közönséget építeni - szolgálni! -, azután lehet állami pénzre igényt tartani.”
A pályázati anyagok nem számonkérhetőek? A számonkérés feltételeinek törvényes kidolgozása, azok betartatása nem a törvényalkotók feladata? Van törvény vagy nincs törvény, amit számon kell kérni a függetleneken, regisztrációjukon, pályázataikon, működésükön? Van-e aki a törvényt betartja?
“Nem, mert nemigen tudja senki, hogy mi volt az elosztás szempontrendszere, és mik voltak a prioritások. Ugyanis ilyenek nincsenek. De legyünk konkrétak! A szakmai kuratórium például mérlegelte, mekkora egy-egy társulat esetében a „jelentős társadalmi hatás", vagy hogy mennyire „innovatív". Meg tudja nekem valaki mutatni, hogy hol vannak ezek a kritériumok definiálva?”
Meg lehet mondani, hogy miért lehet tisztelni egy szakmai kuratóriumot vagy egy előadóművészeti tanácsot a pályázati eredményektől függetlenül? Meg kell-e mutatni, hogy hol van ez a tisztelet definiálva?
“Nálunk a meglévő kőszínházi struktúrát kellene új, friss, bátor gondolatokkal megtermékenyíteni - többek között az alternatívoknak.”
Mi történt az elmúlt húsz-harminc évben? És mi fog történni az elkövetkezendőkben?
“Annak volna tehát igazán értelme, ha a pénzek egy része rendszerszerűen azt szolgálná, hogy hidak épüljenek az alternatív világ és a kőszínházi struktúra között, hogy ne két struktúra létezzen, hanem egy.”
A pénzek – ha eljutnak az alternatívokhoz – azt szolgálják majd, ahogy eddig is, hogy hidak épüljenek. Ezt a célt több független társulat a pályázati vállalásai között feltüntette, és ezekhez a vállalásokhoz több magyar kőszínház – köztük a debreceni Csokonai Színház vezetése is – befogadó nyilatkozatát adta.
Már egy ideje akarva-akaratlanul egy nagyon rossz mozgástérbe kényszerülünk. Nem hagyhatjuk, hogy ez a politkai mozgástér eltorzítsa megnyilvánulásainkat, stílusunkat. Együtt kell minden szakmabelinek és reprezentatív színházi szervezetnek kiállnia azért, hogy ez ne így legyen. Ezért írtam nyíltan a levelem és kérdéseimet nem bántó szándékkal tettem fel.
Üdvözlettel:
Rácz Attila
a Hólyagcirkusz Társulat alapítótagja
Rácz Attila
a Hólyagcirkusz Társulat alapítótagja
Kapcsolódó anyagok:
- 66 fix a hatosoknak
- "Necces" a 6-osok ügye
- "Szabadságjog a tét"
- "Fokozódik" a függetlenek helyzete
- Ma kiderülhet a függetlenek sorsa
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szinhaz.hu/api/trackback/id/tr9911862591
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.