Theater der Welt magyarokkal

A Theater der Welt háromévente más-más német városban zajlik, más-más igazgatóval az élén. Idén 32 előadást hívtak meg, közte volt két magyar produkció: Pintér Béla és Társulata A démon gyermekeivel, Mundruczó Kornél a Nehéz Istennek lenni című, Európa-szerte turnézó előadással. És kiemelkedő magyar sikerek a Scene Ungarn keretében. Miközben Budapest visszanyesi az alternatívok forrásait, a világ megtapsolja az előadásaikat.

 

logo_welt

 

A Theater der Welt 2010. június 30. és július 17. közötti élménydömpingjét az ITI rendezte az Európa Kulturális fővárosa programmal együttműködve Essenben és Mülheimben. Az Észak-Rajna Vesztfáliai tartomány Kulturális Titkársága külön újságíró és színházi menedzser csoportokat teleportált a helyszínekre, a világ minden részéből. A mi 11 fős csoportunk összetétele július 7-13. között ez volt: Dél-Afrika, Libanon, Kamerun, Norvégia, Kanada, Singapur, Fülöp-szigetek, Brazília, Japán, és közép-európai színekben Lengyelország, Magyarország.
Ugyan mi érdeke fűződhet egy tartományi szervezetnek ilyen színes társulat jelenlétéhez, és ahhoz, hogy napi 3-4 programmal is kínálja őket? Megmutatni, milyenek vagyunk ebben a nyugat-németországi tartományban és megkérdezni: nálatok hogy mennek a dolgok? Igen, ennyi. Ráadásul kifejezett publikációs kötelezettségek nélkül, pusztán a bemutatkozás vágyától hajtva. Szimpatikus. (A meghívottak annyi részvételi díjat fizettek, ami fedezte a színházi előadások szóló jegyet kedvezményes kategóriában.)
A Theater der Welt háromévente más-más német városban zajlik, más-más igazgatóval az élén. Idén 32 előadást hívtak meg, közte volt két magyar produkció: Pintér Béla és Társulata A démon gyermekeivel, Mundruczó Kornél a Nehéz Istennek lenni című, Európa-szerte turnézó előadással. Időközben zajlik áprilistól augusztusig a Scene Ungarn a tartomány 14 városában, Salamon Eszter, Josef Nadj, Frenák Pál és a Space színház részvételével. Látható a beregszászi Ahogy tetszik a Globe színház Neuss-ban található kicsinyített másolatában, Nádas Péter Takarítás című darabja és Molnár Gyula Bábszínháza, Pintér Béláék ott másik műsorral voltak. A program szereplője a Tünet-együttes, a Budapest Tánciskola, és Fehér Ferenc, Berger Gyula és még sokan mások, pl. a szekszárdi Német színház is. Itt lehet nézni a profi honlapot: http://www.scene-ungarn.de/nc/kalender.html
Ilyen fokú magyar színpadi megjelenés (és siker) csakis a meghívó fél értékteremtő gesztusának köszönhető. A magyar hozzájárulás a korábbi megállapodás ellenére - a sajtóban már pertraktált módon - semmis volt a német fél 1,2 millió eurós vállalásához képest. A szellemi apport pedig a személyes kapcsolatokban maradt rejtve. A pénzen túl ez azért is elgondolkodtató, mert nemcsak a színház, hanem minden művészeti ág lehetőséget kapott a megjelenésre. Mindezt kurátorok nélkül. A nyugati partnerek nagyvonalúságát mi sem bizonyítja jobban, mint egy magyar újságírócsoport meghívása és egy design díjas könyves doboz publikálása a Scene Ungarn résztvevőiről. http://www.nrw-kultur.de
Na, de vissza a Theater der Welt kulisszáihoz, melyek például akár egy csendes utca garázsajtói előtt és a kövön hevertek. Willi Dorner (A) utcai játékosai nem ismeretlenek az európai nagyvásárokban, de Essenben nem volt akkora sikerük, mint másutt. Lehet, hogy túl nagy volt a meleg és túl kicsi az utca... A szép emberszobrok addig-addig mozogtak a saját koreográfiájuk szerint a városközpont felé, míg a többi nézővel együtt én is elveszítettem őket szem elől.


W.Dorner_utcai_jatekosai
W. Dorner utcai játékosai



Pintér Béla és Társulata az eredetileg tervezett Szutyok helyett, a helyzethez megítélésük szerint jobban illő A démon gyermekeivel érkezett és aratott vastapsot. A fesztivál egyik központjában, Mülheim-ben, az egykori mozdonyforgató http://www.ringlokschuppen.de helyén kialakított kulturális központban találtak helyszínt. (Az egykori nehézipari tartomány egymás után alakítja kulturális helyszínné a bányákat, gáztározókat, innen a különös név.) Kamara méretű teremben játszottak, a színpad két oldalán német fordítást vetítettek. A poénokra adott reakciókból ítélve számos magyar ült a nézőtéren, ám a mi csoportunk elsősorban angolul értő tagjai csak a profi színészi munkát próbálhatták letapogatni, a lényeget sajnálatos módon elmulasztották. A promóciós füzet és szerény előzetesem sem pótolhatta a szöveg fordulatait, a sztori verbális kéjét. A városi színházban láttuk Monteverdi Il Ritorno d'Ulisse in Patria című operáját, fából faragott, fél-életnagyságú bábokkal, korhű hangszerekkel és világnagyság énekesekkel, a dél-afrikai William Kentridge vetített animációjával és rendezésében. Az 1998 óta nemzetközileg is rendkívül sikeres produkció az egyik fénypontja volt a Theater der Welt sorozatának: független produkció, klasszikus és profi. A hangszeres zene és a bábo(so)kkal együtt lélegző-mozgó énekesek közötti tökéletes összhang maga volt a varázslat. Az animációs filmesként is híres rendező, és együttese (Handspring Puppet Company) és a belga Ricercar Consort külön is világnagyságok. Meghívásukra tennék itt halk sóhajnyi javaslatot, ami nem utolsó sorban Kentridge sokoldalúságának megismerését szolgálná.


handspring

 

A másik csúcspont a skálán egy - értelmezésem szerint - kortárs elektronikus opera előadásával a norvég Verdensteatret (Oslo). Itt volt a világpremierje az And All the Questionmarks Started to Sing című előadásuknak, amelyben a színpadon álló-mozgó, szirmokkal és tollakkal díszített biciklikerék szoborkompozíciók zenéltek, miközben a háttérben vetített képek segítségével együtt lebegtünk a vijjogó sirályokkal, ámulva lestük a miniatűr ampullák fénycsóvával emberi formájúra nagyított szerelmi életét, és hallgattuk egy szerelmes nő ritmusba-zajba komponált fájdalmát. A társulat már szerepelt a Trafóban egy másik előadással. Most Sanghajba készülnek, de szívesen útba ejtenék ismét Budapestet.


400Questionmarks
And All the Questionmarks Started to Sing
foto: Verdensteatret



Bár évszázadok választják el a zenét, és 12 év a két produkció keletkezését, mégis a Monteverdi opera és a Kérdőjelek opera azonos szintű élmény volt: a kép, a hang, a színház tette azzá.
A norvég előadásnak a helyszíne az Essen külső kerületében terpeszkedő Zollverein, az egykori bánya-komplexum mára kulturális központtá alakított egyik épülete volt.


400Tancterem_a_furdohazban
Zollverein



Az UNESCO azért nyilvánította a világörökség részének, mert a nehézipari dinoszaurusz teljes épségben megmaradt azok után is, hogy 1986 óta nincs szénkitermelés. A bányában a Ruhr Múzeum van, a mellék-épületek egy részét, a magyar táncosok előtt is jól ismert színházi és koreográfusi alkotóműhely, a PACT kapta meg.



400Zollverein
Zollverein



Ők azok között a falak között dolgoznak, amelyek egykor a három műszakban érkező bányászok fürdőháza volt. Stílusosan megnagyobbították az ablakokat a most próbateremnek használt oldalon, de a nézőtérre vezető folyosón a csempesor és a lámpák változatlanok, csak a szappan nem eredeti.



400csak_a_szappan_nem_eredeti
Zollverein



Erre a városszéli helyre a 107-es, úgynevezett kultúra-járattal érkeztünk. Ez a villamos érinti Essen fontosabb művészeti intézményeit és érvényes belépővel ingyen lehet rajta utazni, késő este is. Figyelem! 57 megállója van!
Ha volt minősége ellenére zavarba ejtő előadás, akkor a japán Yume no Shiro (Castle of Dreams) számomra az volt. Daisuke Miura, a tokiói színházi élet most 35 éves író-rendező sztárjának 4 éve futó produkciója igazán hétköznapi: belátunk egy lakás ablakán, ahol néhány városi fiatal szavak nélküli élete zajlik: nézzük őket leplezetlen testi valójukban, 2 óra alatt egy éjszakájukat és a rákövetkező nappalukat. Egy szót se szólnak, csak esznek, isznak, szívnak, szeretkeznek, ürítenek, és így tovább.


73_thc_daisuke_miura
Daisuke Miura


A dokumentarista stílusúnak szánt naturalista játék, a rendező, Daisuke Miura specialitása, amelynek bevallása szerint a mintája a mértéktelenül fogyasztott tv-sorozatok világa. Életszerűt akar a néző elé tenni, hogy kiváltsa az együttélés érzését. Nem tudok mit kezdeni azzal, amit láttam, miközben minden elismerésem a megvalósított formai tökélyé. A hibátlanul működő, hideg, repetitív játék vízióvá sűrűsödik, ám önmagáért való, mélység nélküli, de kétségkívül nehezen felejthető.

A fesztiválon egy nagy, fehér vászonszatyrot kapott minden meghívott résztvevő. Ebbe pakoltuk a holminkat, úgy közlekedtünk, mint az élő hirdetőoszlopok: a rendezvény elegáns, vékony fekete betűs felirata ugyanaz volt a neten és a városban: molinón, oszlopon, járműveken, katalógusokon és a mi vállunkon. Nem lehetett nem észrevenni, hogy a Theater der Welt eseményei zajlanak. Minden zsákon valami más német szó szerepel, egy betűvel szándékosan elrontva. Nekem a VRESTEHEN jutott: értem (verstehen=érteni), bár nem tudok németül. És köszönöm (danke) az élményeket, amelyek közül most csak néhányat emeltem ki. A helyszínek, a szakmai beszélgetések és a Theater der Welt előadások válogatása, amely kizárólag független produkciókra koncentrált, jól érzékeltette a Ruhr2010 szándékát is: bemutatni a változás kultúráját és a kultúra változását.

Ránki Júlia
Essen-Mülheim-Budapest 2010. július