Balázs Béla szövegkönyvének színpadra állítása az operai monumentális „hangnem" elhagyásával, két ember lecsupaszított, egyszerű drámájává formálódik. Mivel a szövegnek a zene nem szab metronómot - az idő megállítható, sőt kitágítható. A darabban, ahogy az együttélésben is, rengeteg elakadást és újrakezdést láthatunk.
Az időbeli aszimmetria érzékelteti a lélek útvesztőinek rejtelmességét, illetve az álmok és a látomások szintjét is. Judit akaratos kulcskövetelése a játék egy pontján már Kékszakállú rémült víziójává válik. A nő minden mozdulata és mondata a férfi fejében visszhangzik tovább.
A zsámbéki rakétakilövő állomás betonbunkere egyszerre reális és szimbolikus tér, hiszen nemcsak Kékszakállú termeit, hanem a kapcsolat megromló állomásait is jelképezi. Egyszerre asszociálható a rendőrségi hírekben olvasható emberrablások alagsorával, illetve egy omladozó középkori vár falaival. A hagyományos operai megoldásokkal szemben ez az előadás az ajtók mögé is betekintést nyújt egy-egy emblematikus tárgy segítségével.
A Kékszakállú herceg vára
Judit - Tálas Györgyi
Kékszakállú - Menszátor Héresz Attila
Dramaturg: Selmeczi Bea
Koreográfia: Kántor Kata
Fény: Fodor Gergő
Rendező: Menszátor Héresz Attila
Előadás időpontok: Szeptember 9. és 11. 20h
Helyszín: Zsámbéki Színházi Bázis (a hatos betonbunkernél)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.