Csirkefilm

2010. szeptember 10. péntek, 00:48

A Mucsi Zoltán - Scherer Péter páros új színházi bemutatóra készül, ezúttal Thuróczy Szabolccsal kiegészülve. A fajok eredete szeptember 15-étől látható a Sirályban, Dömötör Tamás rendezésében. INTERJÚ AZ ALKOTÓKKAL.

fajok_eredete_Kapa

- Mit akar a cím?

Scherer Péter: Tasnádi István szeretett volna csinálni egy Darwin című, háromszereplős előadást, melyben az evolúciót dolgozzuk fel. Amikor elkezdtünk utána olvasni, találtunk egy döbbenetes, igaz hírt arról, ahogyan bizonyos helyeken keltetik a csirkéket. Filmeket vetítenek nekik plazmatévén, hogy ne mozogjanak, minél többet hízzanak és ne legyenek idegesek. Többféle dologgal kísérleteztek, és rájöttek, hogy a geometriai formák, az állandóan változó háromszögek, trapézok lekötik a figyelmüket. Nézik, esznek és nem mozognak. Ez lett az alapötlet, eköré épül az egész történet, ami tulajdonképpen a próbafolyamat alatt készül.

- Egy kezdetleges próbát láttam még nyár elején, szinte alig volt meg még valami, annyi azonban kiderült, hogy ugrálni fogtok az idősíkok között. Ez most hogy alakul?

Thuróczy Szabolcs: A jelenben kezdődik, a múltba megyünk vissza, és megmutatja a jövőt.

Scherer Péter: Az elején három hajléktalant, három lecsúszott embert látunk. Aztán ugrunk egy nagyot visszafelé, látunk egy filmproducert, egy rendezőt és a csirketelep gondnokát, akik belefognak egy projektbe, hogy csirkéknek csinálnak filmet. 24 milliárd csirke van a világon, ez a legnagyobb felvevőpiac. A jövőt nem mondom el.

- Furcsa a történetmesélésetek: az első jelenet némajáték, aztán vannak párbeszédek, időnként kis zenés show-elemek...

Thuróczy Szabolcs: Nagy vágyam volt olyan előadást csinálni, ami létező, élő színház, de kevés benne a beszéd, mégis lehet rajta nevetni, élvezni minden pillanatát. Amikor az első jelenet megszületett, azt éreztük, nem megyünk rossz irányba. Onnan fejtettük, fűztük tovább a sztorit. Most azon dolgozunk, hogy ez egy hiteles és megható történet legyen, amin sokat lehet nevetni.

Mucsi Zoltán: Tulajdonképpen ez egy körítés ahhoz, hogy a leszállóágban lévő Kapa-Pepe párost a felszállóágban lévő Szabi visszatolja a pályára, és ehhez kellett egy történetet kitalálni. Nagy a tét...

- Na jó, és egy kicsit komolyabban?

Mucsi Zoltán: Szélsőséges helyzeteket szeretnénk megmutatni, az emberi csetebotaságot, kétségbeesést. Hogy amikor hazudunk magunknak, azt hogyan viselkedjük le, hogyan nézünk vele szembe. Szeretnénk ezeket egy történetbe helyezve nagyon szabadon kezelni. Ezért kísérletezünk azzal is, hogy hogyan lehet az idők között úgy ugrálni, hogy az érthető és világos legyen anélkül, hogy ezt mondjuk átöltözéssel vagy bármi mással jeleznénk.

- Azt mondjátok, szeretnétek a párosotokat visszahozni. Ez máris fölveti azt a dolgot, hogy megint „magatokat" játsszátok-e.

Scherer Péter: Kérdés, hogy az ember tud-e egyáltalán más szerepet játszani, mint ami ő maga. Ha arra, amit mi eddig párosan csináltunk, azt mondod, hogy ugyanaz (itt nem csak a Jancsó filmekre gondolok, hanem a Szentivánéji álomra, a Gengszterfilmre, a Nézőművészeti Főiskolára, vagy a Mulatságra), akkor ez is ugyanaz lesz. Szerintem az sem mind egyforma. Mi ezt belülről másképp látjuk, de lehet, hogy az emberek azt mondják, hogy ez ugyanaz a két hülye, a magas, vékony idegbeteg, meg az alacsony hülye joviális... Igen is, meg nem is. Persze lehet, hogy később kiderül, hogy tényleg végig ugyanazt csináltuk. Kabos Gyula és Chaplin mindig ugyanazt csinálta. És van Robert De Niro, aki meg tényleg mindig más.

Thuróczy Szabolcs: Szerintem a végén Pepe abszolút mást csinál, mint eddig. És Kapának a filmrendező figurájában is van egy nagy csavartság.

- Egy hét múlva bemutató. Mi most a legnehezebb?

Mucsi Zoltán: Az idő szorítása.

Thuróczy Szabolcs: Sok a szöveg. Mivel improvizációból épült fel, a saját dolgunkat nehezítettük meg: amikor megszületik egy improvizáció, arra megint lehet improvizálni, és így tolódik az anyag a fejedben. De mégis, vannak végszavak, amiket nagyjából tartani kell.

Scherer Péter: Én szeretem, amikor egy darab a próbák során jön létre, és nagyon bele is tudom vetni magam, hogy miről szóljon, de ilyenkor magára a szerepre jóval kevesebb idő marad. És ettől lesz olyan, hogy „jópofa, de már láttuk tőled ezt". Mert ilyenkor az ember ahhoz a panelhoz nyúl, amit jól tud. Most abban bízom, hogy ez a néhány nap, ami hátra van, elég lesz arra, hogy magával a szereppel foglalkozzam. Ez teljesen más, mint amikor mondjuk egy Csehovot kell szó szerint bevágni, mert akkor a kész szöveghez képest tudod magadra húzni a figurát, kitalálni a gesztusait, ritmusait. Ezért kevés az idő. Mert egyébként ezt mi ma este el tudnánk játszani. De nem úgy, ahogy ez igazán különleges lenne. És ha nem buktatjuk meg magunkat - vagy a közönség minket -, akkor a tizedik vagy huszonötödik előadásra ennek egészen más pofája lesz. Akkor már repülni fog.

Az interjút és a próbafotót Rick Zsófi készítette

Darwin_100908-1

A fajok eredete
A Nézőművészeti Nonprofit Kft előadása

Játsszák:
Mucsi Zoltán
Scherer Péter
Thuróczy Szabolcs

Munkatársak:
Tasnádi István
Papp Janó
Gyulay Eszter
Mátis Inez
Mervel Miklós
Kálmánchelyi Zoltán

Rendező: Dömötör Tamás

Bemutató: 2010. szeptember 15, 16 20h
További előadások: Október 1, 10 - 20.00 h
Helyszín: Sirály, 1061 Király u. 50.

weboldal: www.siraly.co.hu
Jegyrendelés: Kiss Réka Judit H-P 10:00-18.00 +36 20 437 2125 vagy varosiszinhaz@gmail.com
Támogatók: Nka, Eji, Városi Színház/ Sirály

forrás: Sirály

A bejegyzés trackback címe:

https://szinhaz.hu/api/trackback/id/tr2111862733

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csirkefilm

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek: