Érdemes megfeszülni

A kaposvári Csiky Gergely Színház új igazgatójával, Magyarföld polgármesterével, a Nemzeti színészével, egy rendezővel, egy zenekar tagjával, azaz Rátóti Zoltánnal beszélgettünk, akinek szeptember elsejével felfordult az élete. Miért? Megtudhatják interjúnkból.

- Miért pályázott a Csiky Gergely Színház igazgatói posztjára?

Rátóti Zoltán: A szolnoki időkből táplálkozott ez az ambíció. Amikor ott elkezdtem rendezni, éreztem, hogy belőlem különleges, addig ismeterlen energiákat szabadít föl bennem ez a feladat. Akkor gondolkodtam el először azon, hogy ilyen irányban is lehetne folytatni a pályát. Emellett nagyon jó barátságban voltam Schwajda Györggyel, aki kitüntetett a bizalmával is. Ezért nagy kihívás és óriási lehetőség megpróbálni a szellemi örökségét folytatni.

- Kaposvárról szólva nem csak Schwajda örökségéről beszélhetünk.

Rátóti Zoltán: Nem. A pályázatomban részletesen kifejtettem, kik azok, akiknek köszönhetem, hogy azt hiszem magamról, tudok színházi nyelven gondolkodni. Mivel életem nagy részét a színházban töltöttem, csak ragadt rám valami. Ruszt Józseffel sokat dolgoztam a Kamara Színházban, tőle rengeteget tanultam, akárcsak Kaposváron Babarczy Lászlótól és a fősikolai mestereimtől Horvai Istvántól, Kapás Dezsőtől. Ők mind meghatározzák a gondolkodásmódomat.

- Miért említi ezt? Miben áll az örökség, amit szeretne folytatni?

Rátóti Zoltán: Számomra felemelő, energiát ad, hogy tudom, Schwajda Györgyöt követhetem az igazgatói székben. Csak ennyit mondtam. Nem szeretném, ha meghatározhatatlan fogalmak megbéklyóznák a tevékenységemet. Nyilván a magam színházképét fogom megvalósítani, de ez a tudat önmagában jó érzés.

- Miért gondolkodott el azon, milyen irányban folytassa tovább a pályát?

Rátóti Zoltán: Voltak olyan évek, amikor színészileg úgy érzetem, nem vagyok a helyemen. Az ember ilyen esetben óhatatlanul felteszi magának a kérdést: ennyi volt? Nem szerettem volna megkeseredetten leélni a hátralévő színészéveket, és azt gondoltam, sok tapasztalatom van, amit más pozícióban is tudok kamatoztatni.

       
Mozgóképes változat (12p)

- Ön szerint mennyiben volt politikai döntés, hogy az ön pályázata nyert?

Rátóti Zoltán: Divat ma mindent politikai kérdésekre lefordítani, hozzáteszem nem alaptalanul. Nem kellett a személyemet átnyomni semmilyen grémiumon. Az, hogy egyhangú felhatalmazást kaptam a szakmai zsűritől és az önkormányzattól, könnyebbség és felelősség is számomra. Ez a bizalom önbizalmat is ad. Színházat akarok csinálni és emellett nem fér bele ennek a fejtegetése.

- És emellett mi fér bele? Ezt azért kérdezem, mert ha jól tudom még mindig polgármesterként dolgozik Magyarföldön.

Rátóti Zoltán: Erre én is kíváncsi vagyok. Valóban polgármester vagyok és indulok a következő választáson is.

- Miért?

Rátóti Zoltán: Igazi támaszaim vannak a faluban, ezért könnyedén tudtam Budapestről is irányítani a munkálatokat. Van egy körjegyzőség, ami az adminisztratív feladatokat leveszi a vállamról -elmondom, ha már közigazgatási területre eveztünk. Nekem döntéseket kell meghoznom. Azért akarom ezt a tevékenységet folytatni, mert befejezetlen még sok-sok dolog, amit elindítottunk.
Nem szeretném, ha megszakadna az a folyamat, ami biztató módon elkezdődött.

- Ezen kívül játszik a Nemzetiben és van egy együttese is...

Rátóti Zoltán: Igen. Nem szeretem ezt a szót, hogy hobbizenész, és mi annál komolyabban vesszük a zenélést, de az együttes számomra szórakozás és kikapcsolódás. Időigényes dolog, de szeretem. Az biztos, hogy nagyon el kell szakadnom Budapesttől. Már érvényes szerződésem volt a Nemzetibe, amikor a pályázatot kiírták. Ez azzal jár, hogy az idei évadban megtartom a szerepeimet, de újakat nem vállalok és szerződést fogunk módosítani Alföldi Róberttel. Ezt mindenki tudomásul vette Kaposváron.

- Ez sok.

Rátóti Zoltán: Ez kimondva is sok, de az új feladat olyan nagy kihívás, ami miatt érdemes megfeszülni pár hónapig.

- Mennyire tudja maga mögött a társulat támogatását?

Rátóti Zoltán: Úgy érzem nagy bizalommal és kíváncsisággal fordulnak felém. Ez érthető. Azt is tudom, hogy az örökös igazgatóváltás bizonytalanságot szülhetett a társulaton belül. Mivel nem tartom elégségesnek azt, hogy dvd-n megnézzem az előadásokat, az volt a legfontosabb, hogy mindenkivel leüljek negyed órára ismerkedni. Sokakat ismertem a kaposvári időszakomból, de rengeteg fiatal és új kollega is van. A beszélgetésekből azt szűrtem le, hogy mindeki ambíciózus, tolni akarja a színház szekerét. Most az lesz a feladatom, hogy azt a bizalmat amit érzek, megtartsam.

- Mit tervez?

Rátóti Zoltán: Elsősorban azt, hogy lezajlódjon ez az évad úgy, ahogy eltervezte Schwajda György és ahogy Kamarell Márta az átmeneti időszakban megszervezte. Nekem az lesz a dolgom, hogy ezt felügyeljem. Látom, vannak kielégítetlen színészek, ezért elkezdek pénzt összekalapálni plusz egy, februári bemutatóra, ami stúdióelőadás lenne. Ezen kívül, mihamarabb el kell indítani a függőben lévő felújítást, de ehhez is pénzeket kell szereznünk. Előttünk áll egy komoly tárgyalássorozat is az állammal, a fenntartóval és fel kell kutatnunk EU-s pályázatokat is.

- Van-e egy meghatározott összeg amit meg kell spórolnotok? Ezt azért kérdem, mert Mohácsi János beszámolt nekünk arról, hogy a városháza múlt évben előirányzott százmilliós megtakarítást, amit többek közt a színészek bérének csökkentésével próbált elérni Schwajda.

Rátóti Zoltán: Igen, volt ilyen intézkedés, de mire engem kineveztek, visszarendeződött a helyzet. Ettől függetlenül kell spórolni, mert vannak olyan költségek, amelyeket előre nem lehetett látni. Erről később okosabban tudok nyilatkozni, mert még nem láttam a dolgok mélyére.

- Milyen irányba fog elmozdulni a színház művészi koncepciója?

Rátóti Zoltán: Ezt majd a következő év műsorterve fogja meghatározni. Mivel szeptember elsejétől veszem át az igazgatást, megpróbálok nem azon sajnálkozni, hogy milyen későn kerülök bele egy évadba. A pályázatban pedig nem akartam felsorolni a világirodalom gyöngyszemeit darabötletekként, mert ezek nem mindig valósulnak meg. Persze vannak vágyaim, de azt, hogy mi jöhet létre közülük behatárolják a játszóhelyek amiket a felújítás idejére találunk. Erre vonatkozólag, egy látványos ötletet megfogalmaztam: felállíthatnánk egy olyan sátort, mint amilyen a Vígszínházé volt annak idején. Ott lehetne játszani a zenés darabokat, nagy nézőszámmal. Viszont azt nem tudom milyen szerződéseket fogunk majd megkötni, ezért nem dobálóznék címekkel.

- Az is jelez valamit, hogy világirodalmi gyöngyszemeket emleget, tehát például nem kortárs magyar színházzá alakul a Csiky Gergely.

Rátóti Zoltán: Azt se tartanám bajnak, de nyilván nem lehet egy vidéki színház főprofilja a kortárs magyar.

- És a KoMa is már létezik. Ne vegye komolyan a felvetésemet. Mit tervez még, jönnek-e új emberek a színházba?

Rátóti Zoltán: Mivel készen kaptam az évadot, a korábbi évek rendezőgárdája dolgozik majd Kaposváron, Babarczytól Mohácsin keresztül Keszégig, de ez egyáltalán nincs ellenemre. Szikora János is jön idén rendezni. Velük mindent Schwajda tárgyalt le, de bennem is nagy a hajlandóság arra, hogy a következő évadban is hívjam őket. Emellett feltett szándékom, hogy kialakítsak egy rendezőcsapatot, akik elsősorban Kaposvárhoz kötődne, fiatalokat is hívnék. Azért nem mondanék neveket, mert furcsának tartanám, ha az újságokból tudnák meg, hogy fel akarom keresni őket. Szükségesnek érzek egy vérátömlesztést, de ez harmonizálható a már ott dolgozókkal. Még türelmet kérek mindenkitől, mert sok kérdésre nem tudok válaszolni.

- Már nyilatkozta, hogy együttműködne a kaposvári egyetemmel. Ez miben állna?

Rátóti Zoltán: Tegnap tárgyaltam a vezérkarral, Csáki Judittal és az ott tanító színészekkel, Kelemen Jóskával, Kocsis Palival, jelen volt Mohácsi is. Ötletbörzét tartottunk arról, hogyan tudnánk együttműködni. Nekem nagyon fontos, hogy a felújítás alatt az egyetemet bevezessük, mint játszóhelyet. Nekik fontos, hogy a növendékek a színházhoz gyakorlatra jöhessenek.

- Mennyiben változik meg az élete most?

Rátóti Zoltán: Már felfordult az életem. Hajnalban kelek, akkor és este is vezetek két-két órát, a kettő között pedig egész nap döntenem kell. Minden időmet, amikor nem köt Pestre valami Kaposváron fogom tölteni. Szeretném felvenni az ottani életritmust és át kell tanulmányoznom sokmindent, hogy tudjak működtetni egy ekkora szerkezetet, mint a színház. Igazából az a nagy felelősség, hogy átlássam a gazdasági működést. Művészi kérdések miatt még nem állítottak fel igazgatót, de gazdaságiak miatt már igen. Ezt szeretném elkerülni.

Tóth Berta | szinhaz.hu

Kapcsolódó anyagok:
- Befejezett levél  | Beszélgetés Mohácsi Jánossal a kaposvári színház helyzetéről (2010. június)