Feérie franciául tündérjáték. Fekália: szar. Magyar megfelelőjét érthetően záporozzák a nézőkre a Bárkában. A szerb rendező Kokan Mladenović az újvidéki dramaturg Gyarmati Katával: Igazság címmel írt komédiának nevezett valamit Arisztophanész - gondolom: A béke műve - nyomán. A színház alagsorában a női- és férfi-WC között nyílik a színházterem bejárata. Szkülla és Karibdiszként őrzi két oldalról a retyi a művészet csarnokát. A nézőket zeneileg szemközt rottyantják. Durrantanak hangutánzóilag. Marko Grubić zeneszerző kompozícióján ez legsikerültebbje. Bélszéltől zeng a csarnok. A bűz ellen gázmaszkban futkároz a társulat. A szikár deszkapadokon zománcozott éjjeli edények sorakoznak.
Arisztophanész neve szerepel a színlapon. Tudniillik, hogy „nyomán" készült az Igazság. A nyomán valószínűleg azt takarja, hogy egy fiatalember (kicsoda: nem tudni, arcát gázmaszk fedi), a lábam előtti vödörre ülve nyomja a darab nyelvi alap anyagát kitevő szót. Erőlködik, mint az előadás folyamán mindenki. Ő kitermelni akarja azt a kézről-kézre adogatott alapanyagot, amivel az athéni Trügaiosz ganajtúró bogarát szándékozik az istenek magasságába felhajtani a Békéért. A Bárkában az elvontabb Igazságért.
Arisztophanész szabadbeszédű szatirikus volt. Feltehetően A béke indította be az átdolgozók képzeletét. Arany János sokféle kifejezést használ az emésztési végtermékre, ez a bogár hajtóanyaga. A Bárka előadásában egyik szót sem használják. Csak a szar szót ismétlik ordítva, sokszor egymás után, mintha odaszáradt volna a színészek szájára. És ha feltételezték volna, hogy a zenebonában nem érthető a százszor elismételt szó, hordozható táblákra is felírták és körbehordozzák. Nemcsak ismételgetik, durrogtatják, mutatják is.
Jókora idővel a nézőtéri személyzet feltereli a színpadra, onnan fémlétrákon a felső emeletre a nézőket. Életkorom, ingadozó vérnyomásom miatt maradok. Eleget láttam már. Felülről a megkezdett ordítások dallamai hangzanak le. Beszéd helyett bömbölés. Repedt fazekak csörömpölése. Nyertem egy szabad órát. Felállhatok végre a helyül kínált deszkalapról. Hozzá fogható rideg, kényelmetlen ülésem nem volt mióta lefújták az ostrom utolsó légiriadóját. A kávéházban nyugodtan pipázom. Sosem tudtam, hogy engedélyezett itt a dohányzás. Ha tudom: többször jövök talán a Bárkába. Most már késő! Fekete Gyula zeneszerzővel megvitatjuk az Operaház zűrzavarát. Milyen szép abszurd bohózat.
Gyarmati Kata dramaturgnőt őszintén csodálom: mekkora bátorság belevágni olyan munkába, amihez semmi képessége nincsen. Irodalmi olvasmányainak emlékeiből indokolatlanul belesző a szövegbe Karinthy-verset, idéz Csokonait, citál Katona Józsefet, némi Hamlet-allúziót. Egyik idézet sem kapcsolódik sehova, nincs második jelentése, gondolatot nem közöl. Csak rátévedt írószerszámára. Az Igazságot a Nemzeti Múzeum lépcsőin mutatták be még a nyáron. Valószínűleg oda pántlikázták az idézeteket a fűzfaszerzők.
Szorcsik Kriszta, Réti Adrienn, Varga Anikó, Varjú, Ilyés Róbert, Kardos Róbert, Pásztor Tibor, Nagypál Gábor az erőszakos rendezés következtében mentesítve vannak felelősségük alól. Dévai Balázs tekintete eleven marad mindvégig. Kálid Artúrnak akad néhány igaz pillanata. Gados Béla önmérséklő. Előkerül a gázálarc alól egy megtört, érdekes, eszes női arc. A pályáját ígéretesen indító Varjú Olga arca. Fájdalom nézni, hogy egy tehetséges színész hangeffektusra és létszámszaporításra kényszerül művészi feladat helyett.
Játsszák:
SZORCSIK Kriszta, RÉTI Adrienn, VARGA Anikó, VARJÚ Olga, KÁLID Artúr, ILYÉS Róbert, GADOS Béla, DÉVAI Balázs, KARDOS Róbert, PÁSZTOR Tibor, NAGYPÁL Gábor mv.
MGP
fotók: Garamvári Gábor | barka.hu