MGP: Tóni meghalt

Tóni - írom. Nem mintha szeretném magam föltolni a halott mellé a katafalkra, de országosan Tóniként ismerték. Kijárt neki a becenév sok irinyó-pirinyó, mégis mindig szembeütköző szerepe okán. Nem játszott Hamletet. Nem is tudta volna eljátszani. De kérdéses az a Hamlet előadás, ahol a helsingőri bástyán, a darab elején nincs megbízható Marcellus vagy Bernardo, akik látták kísérteni az elholt királyt. Farkas Antal öles termetű ki színész volt. De a kis színészek egyik legnagyobbika.

farkasantal_300
Farkas Antal
/1922-2010/

 

Most persze ír róla valamennyi újság. A pénteken meghalt Farkas Antal nevét hatvan év alatt nem írták le annyiszor hírlapírók, mint most, amikor már kevés öröme lehet benne. Kritikákban, ha egyáltalán, annyit kapott: „és Farkas Antal."
Arthur Schnitzler: A Bernhardi-ügy vígszínházi katasztrófájában időnként benyitott a sok szót fölhalmozott színpadra, és a színpad egyszerre tele lett valósággal. Életet árasztott maga körül. Megélt, kizsírosodott, beélt, körülélt életet. Valóságot. Művészi valóságot, persze. Érezni lehetett, hogy az ajtón túl nem a tűzoltó piszkálja az orrát, hanem irodák sorakoznak, emberek élnek, persze, Farkastól éltek, nem volt odakünn senki.
Népi káderosztályban végzett a főiskolán. Gellért Endre osztályában. Mutatósan összeszerveztek egy fiatalok színházát, egyetlen előadásra. 40 tagú, 8 brigádból állt a Petőfi Színház, az ifjúság színháza. Minden brigádot a Nemzeti egy művésze a patronálta. A főiskoláról indult ki a kezdeményezés. A fiatal írók dramaturgiai munkaközössége segített, de Major vette kezébe a szervezést, színháza fedezi az anyagiakat. 1949. március 15-én az Ifjú gárda a Petőfi Ifjúsági Színház díszelőadása a Nemzeti Színház igazgatójának, Major Tamásnak rendezésében.
Gábor Miklós eljátszotta lenszőke parókában Oleg Kosevojt az Alekszander Fagyajev Sztalin-díjas regényéből (Ifjú gárda) dramatizált 28 képből álló színdarabot. Növendékek vizsgaelőadása volt. Gábor Miklóson, Gobbin kívül, aki egy nagymamát alakított a sok nagymamája közül, Tőkés Anna, Mádi Szabó Gábor, Görbe János, Kőmíves Sándor, Nagy Adorján, Tapolczai Gyula játéka mellett az új színházi nemzedék bemutatkozása ez. A 44 szereplős darabból 26-ot főiskolások játszottak. Marton Frigyes Barlay Gusztáv, Gosztonyi János német katonák. Ferrari Violetta, Békés Rita, Kálmán György, Földes Gábor, Szirtes Ádám, Ambrus András, Ambrus Edit, Miklósi György, Bagó László, Horváth Teri, Gyurkovics Zsuzsa, Hegedűs Ágnes, Szemes Mari, Keres Emil, Ferencz László, Farkas Antal, Szénási Ernő.
Nem túlságosan szélesre tárult színészi skálája. Farkas azonban kurtákat kurjongató rövid szerepeiben szabatos történelmi lenyomatát adta kora tapasztalatainak. Undok tükröt tartott azok elé, akik elfelejtik saját kegyetlenkedő aljasságaikat.
Éhségtől megvadult erdei medve széttépni készül eleven emberi húsokat szerepeiben. Bölcs apókák helyett emberevő fenevadakra szakosították. Szakmányában gyártotta az ellenszenves emberi vadállatokat. De sosem széria-undok volt. Mindig eredeti, frissen szült színpadi gaz.
Egyhangú szerepkörében sok örömöt talált és sok eredetiséget. Örömöt, mert végezvén napi ijesztő üvöltésével hamarosan mehetett haza a színházból. Ahol annyi kedveskedő rém tevékenykedik álnok pofával. Ment haza. Leült a konyhában. Fejhúst evett, duzzadó kolbászokat, húsos császárszalonnákat és savanyú bort ivott hozzá - legalább is így képzelem Farkas Tónit, mert Tóninak becézi a szakma, az ország, a közönsége. S ebben a becében szeretet van. Megértése igazi személyiségének, annak, amelyik ott bujkál visszatetsző szerepei mögött.
Kevés bájosabb embert ismerek a mesebeli emberevő barlanglakónál. Szomszédok vagyunk a Belvárosban. Az utcabéli vegyesboltban néha összeakadtunk. Életerős, élet és emberszerető jóléleknek látszott. Nagy örömmel fogadott minden ismerőst, azokat az ismerősöket, akik csak őt ismerik fel, de neki fogalma sincs róla, kik lehetnek. Valóságos öröm volt találkozni vele. Frissen örült az embernek és neki is lehet örülni, annyi kedves, falusi nyájassággal viszontláttuk egymást akár hetente vagy csak évente.

Nyolcvanadik születésnapját Gyerzsimorda című tárcával megünnepeltem.

Brutális kisvárosi rendőr volt Gogol A revizorában. Nem főrendőr, alrendőr. Ő van a kiadott parancsok legvégén. Ezért ő a leggorombábban hangoskodó. Ő a hatalom alfelének mocskos szája.
Farkas úgy ordított, miként Gogol előírta a beszélő nevű rendfenntartót. Gyerzsimorda: tartsd a pofád. A szerző szerint: „mint a tányértalpú medve". „Bőg, mint egy barom". „Mintha hordóból beszélne!"
Farkas gogoli volt a tatarozott ál-modernben. De Gyerzsimorda volt töméntelen magyar filmben. Színpadon is: detektív, sarki rendőr, káplár, törvényszéki szolga, magyar, német, orosz, angol, francia pribék, szolgálati rossz ember, porkoláb, börtönőr, hatalmaskodó egyenruhás. Őrmestertől lefelé.

Jó erőben lévő tölgyfa volt. Most kidőlt.

MGP

 

süti beállítások módosítása