A szovjet Paris Hilton

2010. október 05. kedd, 08:53

Híres ember lányának lenni nem könnyű. Csákányi Eszter tudhat erről egyet s mást. Most Brezsnyev lányának a bőrébe bújik. A Dolcsaja Vita című produkció bemutatója október 10-én lesz a Belvárosi Színházban. Az előadást, mely alkotói összmunka volt, Ardai Petra, a hollandiai Space Színház alapítója rendezi.

- Félig Hollandiában, félig Magyarországon élsz és alkotsz. Hogyan kerültél bele ebbe a produkcióba?

Ardai Petra: Csákányi Eszter kért meg. Látta a Holland cunami című előadásunkat, egyszer be is ugrott egy szerepbe. Tavaly a Trafóban volt egy Worldwideheroshow című játékunk, abban is szerepelt. Jól dolgoztunk együtt, és úgy gondolta, hogy velem szeretné megcsinálni ezt a Brezsnyeva-ügyet.

- A témában mennyire voltál járatos?

Ardai Petra: Nem tudtam, hogy Brezsnyevnek volt lánya, de a korral azért tisztában voltam. Én még abban az iskolarendszerben nőttem föl, amikor végigvettük a Szovjetuniót, voltam kisdobos és úttörő. Ez az életem része volt, ezt nem felejti el az ember.

- Amikor Eszter elmondta, hogy miről van szó, megálltál egy picit, vagy azonnal beindult az agyad?

Ardai Petra: Én mindig állok egy kicsit. De rögtön érdekelni kezdett maga a fenomén. Eleve nagy ember lányának lenni nem egyszerű, Brezsnyevének meg pláne nem. Brezsnyeva bulvárfigura, történelmileg nemigen volt szerepe. Olyan, mint ma a Paris Hilton. Ugyanúgy az apja árnyékában élt, az apja tette azzá, aki. Ez egy börtön és egy palota egyben. Mindene megvolt, de sosem tudott saját maga lenni. Borzalmasan kicsapongó életet élt, és végül egy pszichiátriai intézetben végezte. Testileg és lelkileg is megjelenik ebben a nőben a Szovjetunió történelme, szinte leképezi, ahogy ez a nagy birodalom széthullott, amilyen roncs lett, amilyen gyönyörei és ocsmányságai voltak. Ez persze nem történelmi tény, hanem egy művész meglátása. Amúgy a politika, a történelem és a személyes történet keveredése sokat foglalkoztat.

- Az előadásban mekkora súly van azon, hogy ez pont Brezsnyev lánya? Vagy inkább a nő sorsa a fontos, aki történetesen egy ilyen helyzetben nőtt fel?

Ardai Petra: A kettőssége az érdekes, ahogy a történelem átszivárog egy személyes sorson. Az ötvözetét akarjuk megmutatni. Meg azt, hogy ez az egész ma mennyire aktuális és nem aktuális egyszerre. Fiatalokkal készítettünk interjút a korral kapcsolatban, és volt egy olyan érzésünk, hogy a mostani huszonéveseknek még Brezsnyev neve sem mond semmit. Nem nagyon tévedtünk. Ilyen szempontból nem aktuális. Másfelől viszont időszerű, mert a hatalom témája örökérvényű téma. Bármely időben érdekes megfigyelni, hogy ki hogyan hasonul meg a hatalom hatására vagy a hatalom hiányának a hatására. Szeretek olyasmivel foglalkozni, ami arról szól, amilyen világban élünk.

- Mennyit tudsz arról, hogy nálunk most mi van?

Ardai Petra: Félig ott, félig itt élek. Azért a mai világban az ember jól tud tájékozódni.

- Valamiről olvasni és valahol élni az nem ugyanaz.

Ardai Petra: Van itt egy lakásom, a kislányom egy pár hónapot itt jár iskolába. Sok mindent nem tudok, de annál fölvilágosultabb vagyok, mint egy átlag emigráns, aki csak karácsonyra jön haza. 1989-ben mentem el Hollandiába, de egyre többet jövök haza, és minél többet jövök, annál jobban kopik az emigráns szentimentalizmus, az a távolság, ami megszépíti a dolgokat. Az már nincs bennem. De még mindig megvan az a kiváltságos pozícióm, hogy megyek-jövök, ami jó dolog, mert távolságot, frissességet ad, egészen máshogy látok rá a dolgokra. Körbe vagyok véve olyan emberekkel, akik ügyelnek, hogy ne tévedjek el. Ilyen például a dramaturgom, Veress Anna. Mert annál nincs rosszabb, amikor egy kívülálló okoskodik.

Rick Zsófi

Szovjet édes élet
Interjú Csákányi Eszterrel

Annak idején úgy nevezték: „a szovjet hercegnő". Apja az akkori világ egyik legnagyobb hatalmú embere volt: Leonyid Brezsnyev, a szovjet kommunista párt főtitkára, a szovjet birodalom tényleges vezetője. Galina Brezsnyeváról 2008-ban színdarab készült, melyet Dolcsaja Vita címmel a Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda közösen mutat be, Csákányi Eszterrel a főszerepben.

- Hogyan keveredett hozzád a darab?

Csákányi Eszter: Tavaly Szabó G. Lászlóval beszélgettem egy interjúban a szabadúszásról. Mondtam neki, hogy A hét asszonya után idén is jó volna valami hasonlót csinálni. Laci, amellett, hogy újságíró, cseh és szlovák tolmács is, otthon van az ottani színházi életben. És azt mondta, tud egy jó szlovák darabot, Peter Pavlac A vörös hercegnőjét. Elmondtam az ötletet Orlai Tibornak, rögtön készíttettünk is belőle egy nyersfordítást. Az alaptörténet nagyon tetszett, de a darabot frissíteni kellett, maibbá, aktuálisabbá tenni. Parti Nagy Lajost kértem föl, mert érti ezt a világot, a kommunizmust, és szinte minden írásában erősen és karakteresen benne van a múlt. Az íróval az olvasópróbán találkoztunk, ahol még nem volt meg a férfi szereplő, Lajos olvasta az ő szövegét. És Pavlac azt mondta, hogy mehet.

- Ez ott dőlt el, élesben?

Csákányi Eszter: Persze! De valahogy azt éreztük, nem lesz probléma, nem fog belekötni a változtatásokba.

- Mielőtt elkezdtél ezzel foglalkozni, tudtál valamit Brezsnyev lányáról?

Csákányi Eszter: Csak annyit, hogy a család fekete báránya volt, folyamatosan botrányok között élt, alkoholista volt és elmegyógyintézetben halt meg. A BBC készített vele egy dokumentumfilmet, tulajdonképpen ez a darab alapja is. Volt egy rész, ahol elvitték a gyönyörű, régi dácsájukba, amit egyszer elvettek tőlük, aztán visszakapták. Látszott, hogy már az autóban teljesen részeg. Télen forgatták, volt rajta egy piros bunda meg egy fehér, prémes sapka. Aztán volt egy vágás, és amikor visszanézett, a ruháján volt egy hatalmas hófolt, a sapkája összevissza állt, lehetett látni, hogy óriásit esett. És akkor belépett egy romhalmazba. Széttört mosdók, régi képek a falon, matracok... És ő részegen őrjöngött. Fájdalmas volt látni. Nem is azt, hogy ez egy régi rendszer maradéka, vagy hogy ő most szembesül ezzel, hanem azt, hogy mi maradt utánuk. Ezt ő sosem tudta feldolgozni. A korszak persze megvan nekem, voltam kisdobos, úttörő és KISZ-tag. Sőt, van egy Brezsnyev-élményem is! Általános iskolás voltam, amikor jött Magyarországra, és kivezényelték az iskolánkat a repülőtérre. Persze órákkal hamarabb ki kellett menni, ez valahogy ma is benne van a magyarokban, ha valakit fogadni kell... Reggel nyolcra mentünk, és valószínűleg négykor érkezhetett... A tűző napon álltunk, vártuk Brezsnyevet, ájultak el a gyerekek, és a tanárok kérdezték, hogy akkor mikor jön, mert addig bevinnének minket a tranzitba.

- Végül jött?

Csákányi Eszter: Persze. Integetni kellett.

- Láttad őt?

Csákányi Eszter: Erre már nem emlékszem. Álltunk sorba, és integettünk.

- Mennyire fontos nektek az, hogy konkrétan Brezsnyev lányáról szóljon az előadás?

Csákányi Eszter: Nagy ember lányának lenni nem könnyű, akár rólam is szólhatna, csak nekem egész más a valós történetem. Engem az érdekel, hogy beszélhetek arról, hogy milyen híres ember leszármazottjaként élni. Nekem voltak kiemelt pillanataim is, mert mondjuk elkényeztettek a Vidámparkban, de az iskolában pont rosszul sült el. Konfliktus mindig volt ebből, de anyám és nagyanyám szenzációsan kezelték ezt a helyzetet. Egy ilyen családban nagyon fontos a háttér. Ez nagyon lényeges. Brezsnyevnél nem volt meg. És ennek az áldozata ő.

- Egy tévéstúdióban játszódik a darab: Galina Brezsnyeva kijön az elmegyógyintézetből, mert interjút akarnak vele készíteni az életéről. Természetesen részeg. Ittas embert játszani nem egyszerű, pláne másfél órán keresztül... Ezt végig egy székben ülve fogod megoldani?

Csákányi Eszter: Nem. De engem érdekelne az is, szívesen csinálnék egy olyan előadást, hogy végig egy helyben ülök.

- A partneredet, a riporter fiút Molnár Áron játssza. Őt hogyan találtad meg?

Csákányi Eszter: Áron idén végzett a Színművészeti Egyetemen, Gálffi László osztályában. Volt néhány jelöltünk, és nagyon örülök, hogy végül őt választottuk. Remélem, hogy ez neki egy jó workshop lesz. Tele van energiával, tehetséggel, sokat fog tanulni.

- És a rendeződet, Ardai Petrát? Hiszen ő egy holland-magyar színházi ember, a magyar színházi életben csak érintőlegesen van benne, a saját, holland-magyar előadásaival.

Csákányi Eszter: Úgy éreztem, ezt mindenképpen nőnek kell rendeznie, mert igazi, kalandos, női történet. Petrát régóta ismertem, többször dolgoztam is vele, beugrottam a Holland cunami című előadásukba, az nagyon jó volt. Érdekel az ő színháza. És mindkettőnket izgat, hogy a valóság és a fikció hogyan keveredik, és ebből az egészből a mai közönség mit ért majd meg. Áronnal elmentek a Gödörbe, és csináltak egy kisfilmet, amiből több részlet is be lesz majd vágva az előadásba. A Gödör közönségét kérdezték a korszakról. Vicces válaszokat adtak, de ha jobban belegondolok, ez szomorú. Ugyanakkor talán jó, hogy néhány év alatt hogy eltűnt ez az egész, hogy ez már csak a mi korosztályunknak az emléke. Ezért egy fiatal műsorvezető fiú ül a stúdióban, és ő szembesíti a nőt a jelen és a múlt különbségeivel. Az emlékezés is nagyon aktuális nekem, és szerintem sok embernek. Hogy hogyan változnak az emlékeink, amikor már nem annyira valósak, mert közben sok minden történt, és ahhoz képest nézzük a múltat. Egyáltalán: mi marad meg bennünk, és mi marad meg másoknak rólunk, mire akarunk emlékezni, és mire már nem.

400dv_orlai_plakat

Az előadás a Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda
Peter Pavlac: Dolcsaja Vita
A magyar változatot írta: Parti Nagy Lajos

Szereplők:
Galina Brezsnyeva- Csákányi Eszter
Oleg - Molnár Áron/Katona László

Díszlet: Khell Zsolt
Jelmez: Izsák Lili
Dramaturg: Veress Anna
Műszaki háttér: Éltető András
Világítás: Bányai Tamás
Video: Juhász András

Alkotótárs: Ardai Petra
Producer: Orlai Tibor

Előadás időpontok:
2010. október 10. (vasárnap) 20 óra (Oleg szerepében Molnár Áront láthatják.) - Premier I.
2010. október 11. (hétfő) 20 óra (Oleg szerepében Katona Lászlót láthatják) - Premier II.
2010. október 28. (csütörtök) 20 óra

Helyszín:
Belvárosi Színház (1075 Budapest, Károly krt. 3/a.)

JEGYVÁSÁRLÁS >>>

Annakidején úgy nevezték: „a szovjet hercegnő". Apja az akkori világ egyik legnagyobb hatalmú embere volt: Leonyid Brezsnyev, a szovjet kommunista párt főtitkára, a szovjet birodalom tényleges vezetője. Lánya, Galina a család fekete báránya volt: fiatal korától dacolt apjával, már húszévesen megszökött egy nála 20 évvel idősebb cirkuszi artistával, és évekig a cirkusszal járta a világot. Zabolátlan életéről legendák terjedtek: minden mennyiségben fogyasztotta a férjeket, a briliánst, a pezsgőt, de sosem menekülhetett el apja korlátozó hatalma elől, amely talán másként, mint a szovjet birodalom többi polgáráét, de az ő életét is megnyomorította.

Peter Pavlac pozsonyi író és dramaturg 2008-ban valóságot és fikciót ötvöző darabot írt Galina Brezsnyeváról. A műből készült előadást azóta is nagy sikerrel játsszák Pozsonyban. Idegen nyelvű előadását először Magyarországon engedélyezi a szerző. A színpadi változatot Parti Nagy Lajos szövege alapján Ardai Petra, Csákányi Eszter, Molnár Áron és Veress Anna készítették.

„Kezdettől Csákányi Eszter hangján hallottam a mondataimat, hisz ezt a fajta, tragikomikus, groteszk humort, szentnek és profánnak, fentnek és lentnek ezt a kelet-közép-európai keverékét Csákányi színészi anyanyelveként, senkihez nem hasonlíthatóan beszéli." Parti Nagy Lajos

fotók: Puskel Zsolt
forrás: Orlai Produkció

A bejegyzés trackback címe:

https://szinhaz.hu/api/trackback/id/tr7911862863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A szovjet Paris Hilton

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek: