Bozsik Yvette ismét gyerekelőadásra készül: ezúttal Szepes Mária klasszikus figuráját, Pöttyös Pannit kelti életre a Thália Színház Arizona Stúdiójában. A bemutató a Budapesti Őszi Fesztivál programjának része.
- Mikor találkoztál először Szepes Mária Pöttyös Panni-történeteivel?
Bozsik Yvette: Már gyerekkoromban, de érdekes módon nem voltak olyan meghatározóak, mint Janikovszky Éva könyvei. Utóbbiakat rendszerint Réber László illusztrálta - az ő rajzai vissza fognak köszönni a Pöttyös Panni az iskolában című előadás látványvilágában is. Janikovszky és Szepes gyakorlatilag ugyanazokat a témákat dolgozzák fel, ám míg Janikovszky történetei elsősorban a gyerekeknek segítenek egy-egy esemény vagy változás feldolgozásában, addig Szepes Mária munkái inkább a felnőtt szemszögéből néznek a gyerekekre.
- Vagyis a te Pöttyös Pannid is a felnőtteknek szól majd?
Bozsik Yvette: Természetesen nem: az elsődleges célközönségnek a gyerekeket tartom, de igyekszem olyan megoldásokkal élni, hogy a felnőttek is élvezzék az előadást. A produkció az iskolába kerülés élményéről szól, és ez gyereknek, szülőnek, tanárnak egyformán fontos momentum. És miközben az a cél, hogy az előadás ne vegye el a gyerekek kedvét az iskolába járástól, a szülők és a tanárok kedvéért szeretnék egy kevés társadalomkritikát is belecsempészni.
- Szepes Mária műve nem színdarab, hanem próza.
Bozsik Yvette: Éppen ezért felkértem Németh Ákost, hogy dramatizálja a mesét, ám Ákos munkája jóval több ennél: új magyar dráma született, amelyet természetesen Szepes Mária inspirált.
- Miért éppen az iskola-epizódot választottátok alapanyagnak a Pöttyös Panni-sorozatból?
Bozsik Yvette: Egyrészt a Thália Színház felkérése ennek a műnek a színpadra állítására érkezett, másrészt az életemben éppen ez a téma foglalkoztat a legjobban: a fiam, Milán az idén ment iskolába. Tulajdonképpen az ő születése óta készítek előadásokat gyerekeknek, hiszen vallom, hogy egy alkotó arról tud igazán hitelesen beszélni, ami személyesen érinti. Mindig is nagyon szerettem a gyerekeket, de csak azóta érzem magam igazán kompetensnek, amióta anya lettem. És igazán fontos számomra, hogy a komolyzene el tudjon jutni a gyerekekhez, ahogyan általunk a Varázsfuvolában, hogy a halál témájáról is beszélhessünk nekik, ahogyan mi a Pulcinellában. Ugyanakkor arra is próbálok törekedni, hogy anyaként ne erőltessem rá magamat, a saját akaratomat a fiamra, vagyis hogy komolyan vegyem őt, és tanuljak tőle.
- Mennyit változott Németh Ákos szövege a próbák alatt?
Bozsik Yvette: Rengeteget. Szerencsére Ákos is végig tudta követni a próbafolyamatot, s mivel dramaturgként, rendezőként is dolgozik, segített a végső szövegváltozat kialakításában. Ahogy egyre több mozgás került az előadásba, egyre több szöveget húztunk, hogy kellően pergő legyen az előadás ritmusa.
- Az agyadnak két különböző részét használod rendezőként és koreográfusként?
Bozsik Yvette: Nem, de tudom, hogy másképpen közelítek egy szöveghez, mint egy színházrendező. A szövegértelmezés kevésbé fontos számomra, inkább a gyakorlatban szeretek kísérletezni, a lehető legtöbb változatot, megoldási lehetőséget kipróbálni.
- Az előadásban ezúttal nemcsak a saját társulatod tagja szerepelnek. Mi alapján választottál színészeket az egyes szerepekre?
Bozsik Yvette: Az elsődleges szempont az volt, hogy a felnőtteket és a gyerekeket játszó színészek megjelenése élesen elváljon, mert a gyerekszínházban nem működik az idézőjel. Így a gyerekeket megformáló színészek és táncosok nagyjából egyforma testalkatúak, egyforma magasak (illetve alacsonyak), és fiatalnak is látszanak, a felnőttek alakítói pedig más korosztályhoz tartoznak, sőt másféle színészi eszköztárt is használnak.
- A produkcióban színészek és táncosok egyaránt játszanak. Okozott-e problémát a próbák során, hogy őket színészetben és mozgásban egy szintre hozd?
Bozsik Yvette: Azt gondolom, ha a táncosok a megfelelő mennyiségű és minőségű energiából szólalnak meg, a színészek pedig ugyanebből az energiából kezdenek mozogni, akkor az nem lehet rossz. Ezenkívül a táncosaim kaptak beszédképzést, tehát nem okozott gondot számukra a színpadi beszéd. Olyan színpadi játékstílust igyekeztem kialakítani szövegből és mozgásból, ahol a két elem egyenrangú - bár a szöveg és a mozgás sokszor keveredik, egyik sem a másik illusztrációja csupán.
- Mitől lesz a Pöttyös Panni az iskolában igazán mai előadás?
Bozsik Yvette: Szepes Mária szövegéből nagyrészt elhagytuk a Pöttyös Panni sorozat megírásának idejére, a szocializmus korára vonatkozó utalásokat, mert ezek a gyerekek számára értelmezhetetlenek. Igyekeztünk eklektikus, sok korszakból válogató, mégis egységes zenei anyagot létrehozni, így klasszikusok mellet például Yonderboi, vagy az előadás zenei vezetője, Sáry László zenéi is bekerültek. Végső soron pedig az iskola témája örökké aktuális. A díszletünk faelemekből épül fel. Ez egyfelől látványos, így a gyerekek számára is élvezetes, másfelől többszörös szimbólumként is értelmezhető: jelképezi az iskolatáskát, azt, hogy mindenkinek megvan a maga helye és területe, de még azt is, hogy az iskolában a gyerekeket hajlamosak rögtön beskatulyázni. Az egész életünk arról szól, hogy meg vagyunk ítélve. Ugyanaz, ami az országra, a társadalomra, a művészvilágra jellemző, egyértelműen áll az oktatásra is: nagyon-nagyon kevés a tolerancia.
Markó Róbert
Szepes-Németh:
Pöttyös Panni az iskolában
Szepes Mária Pöttyös Panni-sorozata nyomán írta: Németh Ákos
Pöttyös Panni: Mórocz Adri e.h.
Imama, Panni nagymamája: Horváth Zsuzsa
Kockás Peti: Krisztik Csaba
Boros Jutka: Góbi Rita
Bácskai Csibi: Székely Szilveszter
Berkes Teri: Fülöp Tímea
Kovács Magdi: Hasznos Dóra
Tanító bácsi: Szemán Béla
Rónai Tamás: Vati Tamás
Tornatanár: Gombai Szabolcs
Jelmez: Berzsenyi Krisztina
Díszlet: Vati Tamás
Fény: Pető József
A rendező munkatársa: Kis-Kádi Judit
Rendező-koreográfus: Bozsik Yvette
BEMUTATÓ: Október 9. | 11.00 óra
Thália Színház - Arizóna Stúdió
