Kétes dicsőség

Báthory Erzsébet Balassi Bálint kortársa volt egy rendkívül zavaros korban, amikor a török volt az úr Magyarországon. Hírneves és igencsak tekintélyes családból származott, hisz anyjának testvére, Báthory István lengyel király is volt, unokatestvére, Gábor pedig erdélyi fejedelem. Tizenegy éves volt, amikor eljegyezték a nála öt évvel idősebb Nádasdy Ferenc gróffal, s egy évvel később már meg is esküdtek. A gróf feleségének a csejtei kastélyt adja 12 környékbeli faluval egyetemben. Nemsokára ide is költöznek, de Erzsébet férjét nagyon ritkán láthatja. Az egyébként is durva és kegyetlen férfi, akit Fekete Bégként is emlegettek, a török elleni harcokkal van elfoglalva. Szinte kész csoda, hogy a házasságukból így is hat gyermek született. Miután 1604-ben belehal egy súlyos sebesülésébe, Erzsébet teljesen egyedül marad. A vagyonára ácsingózó kortársak Thurzó Györggyel az élen mindent megtesznek, hogy kifosszák. Koncepciós pert indítanak ellene, s élve befalazzák saját várába. Jó száz évvel később egy jezsuita pap veti papírra a fiatal lányok vérében fürdő véres grófnő történetét, s ezzel elindítja a lavinát.

Ahogy Drakula a románok, úgy Báthory Erzsébet a magyarok véres jelképe lett. Tudományos és áltudományos munkák egész sora jelent meg azóta, de szinte végtelen a művészeti ábrázolások sora is. A magyar irodalomban az azóta teljesen elfeledett Balogh Zoltán 1865-ben írt történeti szomorújátéka örökíti meg először, de ismert Nagy András 1985-ben írt színdarabja is. A ma már szintén elfeledett Szeghő Sándor operáját 1913-ban a budapesti operaház is bemutatta. S néhány Báthory-opus a közelmúltból; Szakcsi Lakatos Béla és Csemer Géza A Bestia címmel követett el zenés játékot, s a new yorki 45th Street Theater az idén mutatta be David és Daniel Levinson musicaloperáját. Nálunk a legújabb és talán legvitatottabb filmes feldolgozás Juraj Jakubiskóé, aki szerint Báthory egyértelműen koncepciós per áldozata lett. De csak az elmúlt években tucat film készült a csejtei véres grófnőről.

A nyitrai Andrej Bagar Színház tíz évvel ezelőtt mutatta be Henrich Leško, Jana Kákošová, Martin Sarvaš és id. Ivan Vojtek musicaljét a címszerepben Zdena Studenkovával és Eva Pavlíkovával Martin Kákoš rendezésében, s öt éve az eperjesi Jonáš Záborský Színház is bemutatta, a rendező és a jelmeztervező (Ľudmila Várossová) maradt, csak a szereplők változtak (Ľudmila Dutková és Elena Kušnierová). S mielőtt tovább lépnénk, egyetlen megjegyzés: úgy látszik, hogy Szlovákiában ez a két társulat tartja fontosnak, hogy a musical műfaja éljen és értékekkel gazdagodjon, Nyitrán mutatták be s máig nagy sikerrel játsszák Vašo Patejdl Adam Šangala c. munkáját, míg Eperjesen Dusík Gábor kapott lehetőséget, aki már a harmadik önálló musicaljét írja.

S miután Martin Kákoš és František Javorský Eperjesről a pozsonyi zenés színház, a Nová scéna élére kerültek, mi sem tűnt természetesebbnek, hogy a korábban nagy sikerrel bemutatott darabok itt is színre kerüljenek. Így került újabb öt év elteltével Báthory Erzsébet Pozsonyba. Új rendező (id. Ivan Vojtek), új díszlet (Juraj Fábry), új színészek, de az eredeti koncepció maradt. Ez az Assisinél nem igazán jött be, de mivel a Báthory első két bemutatójából csak részleteket láttam, így ezúttal csak erre a verzióra tudok támaszkodni. Rideg, titkokat rejtő várfalak, két magasba vezető lépcsővel, háttérvetítéssel, a ruhákat elsősorban a fehér, fekete és vörös színek uralják. Jana Kákošová nem akarja megerőszakolni az ismert történetet, de nem is igazán akar állást foglalni. A hangsúlyt Báthory Erzsébet magánéleti, szerelmi válságára építi, s talán ezért is kap a történetben a megszokottnál nagyobb szerepet a férj, Nádasdy Ferenc (Ján Mistrík) szerepe, aki igazából csak hálótársnak, s születendő utódai anyjának tekinti Erzsébetet, s a legkisebb érzelmet sem árulja el a világvégi csejtei várban eldugott gyönyörű szépséggel kapcsolatban. Talán nem véletlen Thurzó (Ján Gallovič) megjegyzése, hogy Erzsébet inkább a versaillesi kastélyba való, mintsem a csejtei várfalak közé. Thurzó bókjai elszállnak a semmibe, Erzsébet rögtön tudtára adja, nem táplál vele szemben valós érzelmeket. Inkább marad az alkalmi hálótársaknál, akit Kákošová történetében egy Stefano nevű vívómester (Róbert Halák) testesít meg. Egy alkalommal, amikor kint jártak valamelyik környékbeli faluban, s egy öregasszony mellett lovagoltak el, Erzsébetnek bizarr ötlete támadt: megcsókolnád ezt a vénséget? - kérdezte az aktuális hódolójától, mire az undorodva fordult el, s elvágtatott. Erzsébet talán ekkor döbbent rá, hogy a szépség sem tart örökké. De természetesen nem fürdött fiatal lányok vérében, s az sem bizonyított, hogy szolgálólányok százait gyilkoltatta volna le. Babonás világ volt, s ő is körülvette magát mindenféle javasasszonyokkal, boszorkányokkal, de minden további csak feltételezés.

Az Új Színpad története tényszerűen követi az ismert és elfogadottnak vélt históriai tényeket, s remek lehetőséget kínál a címszereplő (Katarína Hasprová és Karin Olasová) számára, hogy érzékeltessék egy jobb sorsra méltó asszony kálváriáját, senyvedését és tragikus bukását. A pozsonyi előadás igen sok meglepetést kínál, fülbemászó melódiák (Hasprová csodálatos énekhangjával), kidolgozott karakterek (erre Báthory Erzsébet mellett főleg a Fickót alakító, a meghunyászkodás, kapzsiság és árulás fokozatait pontosan eljátszó Pavol Plevčíknek van lehetősége), valamint Jaroslav Moravčík látványos koreográfiái a farkasasszonyt megtestesítő Magdaléna Čaprdová virtuóz mozgáskultúrájával. Talán csak Ján Gallovič Thurzó alakítását érzékeljük vérszegénynek, igaz, maga a forgatókönyv sem kínál számára egészalakos megformálást. A minap Tiszolcon egy amatőr társulat a szlovákiai evangélikus egyházat létrehozó Thurzó alakját vázolta fel, itt és most az alkotók nem akarnak se mellette, se ellene állást foglalni. Kár.