A Duna Táncműhely legújabb bemutatóját exkluzív környezetben, a Szépművészeti Múzeumban ünnepli. A XXI. században az ünnep már egészen más értelmet nyer, mint régen, ma már nem a lelkünket, hanem a külsőnket öltöztetjük, díszítjük fel. A Himnuszban romantikus gondolatok keverednek jelenkori eszmékkel, rávilágítva arra a tényre, hogy felesleges a régmúltban jól működő ideákat kergetnünk.
A tánc jelen van érzéseinkben, félelmeink szűkölő terében, mindennapjaink artikulált és artikulálatlan mozdulataiban. Igazi kiváltó oka azonban nyilvánvalóan az öröm, általa és benne lehet a tánc személyes és közösségi ünnepeink nélkülözhetetlen eseménye. Schiller ódaként értelmezte az örömöt, s az ódáról tudható még az is, hogy ünnepi műfaj, amelynek különösen vallásos formája a himnusz. Amikor még az ünnep jelenlétet követelt, vagyis nemcsak a ruha vált ünnepivé, hanem maguk a résztvevők is; amikor az emlékezés még nem merült ki egy régmúltra fókuszáló aktusban, közhelyszerű beszédben, hanem rituális-szertartásos eljárások révén tárgyának elevenjéig hatolt, valósággal megjelenítette azt, akkor az ünnep és a tánc még egymásnak voltak rendelve, lényegi összefüggésük átélhető volt.
Kortárs táncszínház
Előadók:
Bodor Ildikó, Bonifert Katalin, Lázár Eszter, Baranyai Balázs, Vida Gábor,
ifj. Zsuráfszki Zoltán
Zenészek:
Bakai Márton, hegedű; Pribay Valéria, cselló; Szalay Tamás, nagybőgő
Zeneszerző: Bakai Márton
Jelmez: Túri Erzsébet
Fény: Lendvai Károly
Rendező-koreográfus: Juhász Zsolt
Előadások időpontja: 2010. december 16. 18.30 és 20.30
Előadások helyszíne: Szépművészeti Múzeum, Barokk Csarnok
Támogatók: NEFMI, Balassi Intézet, Szépművészeti Múzeum
fotók: Dusa Gábor
forrás: Duna Táncműhely