Top Dogs - Katona József Színház

Kultikus előadás, nyolc éve van műsoron, körülbelül ugyanúgy lehetetlen rá jegyet kapni, mint a hasonló korú és ikonnak számító Kriplire, meg aztán a Fekete Ernő-Ónodi-Vajdai trió is ott van, ezért közepesnél jóval nagyobb elvárásokkal ültem be a Kamrába szombaton este. Hogy aztán végül aztán annyira ne rántson be magával az anyag, mint vártam.

A sztori multiktól kirúgott és (opcionálisan) megalázott felsővezetők rekreációs csoportjáról szól, korábban sikeres harmincasokról, akik a céges Audiban nagyon nyeregben érezték magukat, viszont annál nagyobbat koppantak, amikor váratlanul utcára kerültek és egy pillanat alatt széthullott az életük. Nincs egységes történet, inkább egymásra felfűzött klipszerű jeleneteket látunk csoport- és párterápiáról, a kirúgások elmeséléséről és a nyolcfős csoport belső dinamikájáról. Vicces irányba megy el az egész előadás, inkább a szórakoztatás cél - a produkciót megnézve valószínűleg senkinek nem születnek magvas gondolatai brandek rabságában élő falanszterlakókról, és nem borzad el az ábrázolt szörnyű emberi sorsokon. De ezzel a koncepcióval nincs is baj: aki nagyon akar, ugyan elmélkedhet céltalan mókuskerékről és arról, hogy hogyan jut pokolra a droidok világa, de a karikatúra-jelleg annyira erős, hogy a közönség inkább engedelmesen nevetgél az öltönyös, kosztümös arcokon és a kiváló színészeken. Igazi feszültség azért néhány ponton érezhető, például az amúgy egyik legjobb jelenetben, az éppen házaspárt alakító Pelsőczy Réka és Rajkai Zoltán eldurvuló pszichodrámájában. A csapatból különben legjobban az arcát elképesztően amorf formációkba kicsavaró Ónodi Eszter és Rajkai „Gumiarc” Zoltán játéka jött be, de a többiek is hasonló módon odateszik magukat. Muszáj hozzátenni, hogy Szabó Győző pár perces eszement magánszáma tízpontos.
 

Ahogy írtam, összességében nem éreztem annyira átütőnek az előadást, de erről persze nyilván az elején vázolt előzmények is tehettek. Közben és utána leginkább két gondolat lappangott bennem: 1. anno a premier idején biztosan nagyobb durranás lehetett ez a típusú színház, 2. Bagossy rendezése és a színészek egy közepes alapanyagból hozták ki a maximumot - talán nem csak Vajdai Vilmos miatt ugrott be néha, hogy inkább tápos jellegű poénfüzérről van szó, mintsem egy koherens darabról. Ennek ellenére - vagy éppen ezért - a több mint két órás, egyben leadott Top Dogs nagyrészt végig pörög és szórakoztat, ha pedig velem ellentétben helyén kezeled az előadással kapcsolatos elvárásaid, fanyalognod sem kell.

Urs Widmer: Top Dogs (r. Bagossy László)

(a Katona József Színház képei, több itt)