Vidnyánszky Attilát a Magyar Teátrumi Társaság és a Magyar Színházi Társaság közti ellentétekről, a "teátrumiak" törvénymódosító javaslatáról kérdeztük és arról, mi igaz a hírből, miszerint a Nemzeti Színház élére áll. Tíz percben válaszolt minderre.
Vidnyánszky Attila
fotó: port.hu
- Mennyire jár külön utakat az általad képviselt Magyar Teátrumi Társaság és a Magyar Színházi Társaság?
Vidnyánszky Attila: Nagyon nehéz az együttgondolkodás. Rendkívül barátságtalan gesztus volt a Magyar Teátrumi Társaság felé az, ami pár nappal ezelőtt a Magyar Színházi Társaság tisztújító ülésén történt. A vidéki színházak Balázs Pétert javasolták a hattagú elnökség egyik tagjának, de a jelenlegi vezetőség nem fogadta el az ő személyét, azonban ezt előzőleg nem jelezték. Ez nagyon megalázó helyzet volt Balázs Péter számára.
- Az nem szolgál erre magyarázatul, hogy a szolnoki színház nem tagja a Magyar Színházi Társaságnak?
Vidnyánszky Attila: Jogi szempontok alapján mindenbe bele lehet kötni: abba, ahogyan ezt a közgyűlést lebonyolították, és a Színházi Társaság működésébe is. Több színház kilépett már az MSZT-ből, és megelőlegezhetem, hamarosan egyikünk sem lesz tagja. Rólunk mindig azt a hírt keltik, hogy zártak vagyunk, nem kommunikálunk, nem működünk együtt. Ez nincs így, de az biztos, hogy egy ilyen gesztus után nehéz lesz együtt gondolkodni.
- Mi az, amiben szeretnétek, és amiben nem tudtok társulni?
Vidnyánszky Attila: Rengeteg kérdésben nem egyezünk. A legnagyobb távolságot a két szerveződés között az idézte elő, hogy a Magyar Színházi Társaság két éve szó nélkül elfogadta a színházi törvényt, míg mi minden lehetséges módon harcoltunk ellene. A törvény azóta is érvényben van, pedig torz, igazságtalan, ügyetlen. Ráadásul a legszörnyűbb az, hogy hazugságra buzdít és nem valós tények alapján oszt pénzeket. Mi nemrég megfogalmaztunk egy új törvénymódosítást, amely erőteljes, értékeket kimondó és azokat védő kultúrpolitikára adna lehetőséget, vagyis biztosítaná, hogy egy megfogalmazott követelményrendszer mentén történjen meg a színházak finanszírozása. Ez nem került idén a parlament elé, így például a hatos kategóriát illetően sem történik változás, tehát jövőre is a meglévő törvény torz logikája szerint fog minden tovább működni. Leghamarabb 2012-től várhatunk lényegi változást.
- Szerinted miért nem fogadták el az említett törvénymódosítási javaslatot?
Vidnyánszky Attila: Azért, mert kockázatot jelent. Egyelőre automatikus módon zajlik a pénzosztás: az önkormányzatok megítélnek egy összeget a színháznak, ahhoz rendel hozzá plusz támogatást a minisztérium. Mi ezt nem tartjuk jónak. Szerintünk akkor lehetne valóban beavatkozni a magyar színházi életben zajló folyamatokba, ha döntéshelyzetbe kerülne a kultúrpolitika, ha bizonyos elvek, megfogalmazott prioritások mentén működnénk.
- Arra gondolsz, hogy minőségi elvárásokat kéne törvénybe foglalni?
Meg kellene vizsgálni - ha már azt mondjuk, hogy fontos a vidéki operajátszás -, milyen anyagi feltételek mellett lehet például arra kötelezni a nagyobb vidéki színházakat, hogy minimum két operát mutassanak be egy évadban.
- Ezt, szerinted meg lehetne valósítani?
Vidnyánszky Attila: Miért ne? Mi évente négy operát mutatunk be. Persze, ha leépítünk mindent, akkor nem lehet.
- Ha megszületne egy ilyen rendszer, az nem korlátozná az úgynevezett művészi szabadságot?
Vidnyánszky Attila: Mit jelent ez a fogalom? Nem tudom pontosan. Én rendezek operát, alternatív előadást és a színházam kiszolgál egy széles közönséget is. A kényszerítő körülmények mentén, de szabadon létezem.
- Hogy látod a debreceni társulat jövőjét? Nemrég azt mondtad: „óriási dolgok kezdődtek" nálatok.
Vidnyánszky Attila: Ez így van. Számokban meg lehetne mutatni, mennyivel csökkent az opera jelenléte Magyarországon azzal, hogy bezárt az Erkel Színház, és azzal, hogy a vidékiek keveset tűznek belőle műsorra. Ismétlem: konszenzusra kéne jutni, miként lépünk annak érdekében, hogy ez a műfaj ne sorvadjon el. Mi itt Debrecenben megtesszük a magunkét ez ügyben, hiszen négy éve hetven operabérletesünk akadt, most pedig már háromszázhúsz van. Ha ezeket az eredményeket nem a Csokonai Színház érte volna el, akkor a magyar kritika -amellyel továbbra is remek kapcsolatot ápolok - hozsannázott volna, de tekintve, hogy ezt a párizsi Odéontól Moszkváig mi cselekedtük meg, nem bír hírértékkel. Nem baj, ezzel együtt élek.
- Ahogy azzal a kérdéssel is, amit újságíróhadak szegeznek neked: miért mondod, hogy a Nemzeti szívügyed? Mit jelent ez?
Vidnyánszky Attila: Bármely társulat művészi programja lehet nemzeti, amely értéket lát abban, hogy a magyar kultúrát képviselje, a gyökerekig visszanyúlva, de korántsem muzeális megközelítéssel, hanem progresszív módon. Klasszikus műveket, kortárs magyar szerzőket műsorra tűzve, és egyben a világ felé is nyitottan, betekintést engedve a nemzetközi áramlatokba. Ahogyan ezt annak idején például Németh Antal tette. Sokan mondták rólunk az elmúlt években, hogy mi itt Debrecenben nemzeti színházat csinálunk, a szó legnemesebb értelmében, és ezt én is így látom.
- Mi igaz abból, hogy átveheted az igazgatást?
Vidnyánszky Attila: Te is próbálkozol ezzel a kérdéssel, de akkor sem válaszolok, mert nincs itt az ideje. Egy éve nyilatkoztam, hogy az életemben kiteljesedést jelentene, ha a Nemzeti igazgatója lennék. Most is így gondolom. Ugyanakkor nagyon piszkos játszmák zajlottak korábban is a Nemzeti körül, valamint a nemzeti szó jelenléte, értelmezhetetlensége kapcsán, ezeket a dolgokat mindenképp helyre kell tenni..
Tóth Berta | színház.hu
Kapcsolódó cikkek:
- Hangsúlyeltolódás - Interjú Vidnyánszky Attilával
- 66 fix a hatosoknak
- Nyílt levél Vidnyánszky Attilának
- "Necces" a 6-osok ügye
- "Szabadságjog a tét"
- "Fokozódik" a függetlenek helyzete
- Ma kiderülhet a függetlenek sorsa
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.