MGP: Egérfogó

Az 58 éve folyamatosan játszott darab (Christie 120. születésnapjának estéjén 23 ezer 801. előadást tartották meg), eredetije a Három vak egér (Three blind mice) című kisregénye (első megjelenés 1925-ben).
1947. május 26-án az anyakirálynő születésnapi kívánságára írta meg a BBD negyvenöt perces hangjátékául. A siker ragályos. Turisták kedveltje. Jegyet váltanak rá kötelességszerűen, gondolják, ha ennyi embernek, ilyen sokáig tetszett, akkor nem lehet rossz.
382 színész játszotta eddig, 116 mérföld hosszú vasat használtak el, és 415 tonna fagylalt fogyott el. Mindeddig. A Guinness rekordok könyvében benne foglaltatik, hogy David Raven 4575 játszotta Major Metcalf szerepét. Bemutatásakor Sir Winston Churchill volt a miniszterelnök, Harry S. Truman az amerikai elnök, Sztalin állt a Szovjetunió élén. Jegyre adták még a húst, szalonnát, cukrot, sajtot, vajat és margarint. A frissen megnyílt vendégházba érkezőkről megemlítik a színdarabban, hogy magukkal hozták élelmiszerjegyüket.
Az előadások végén megkérik a nézőket, nehogy elmeséljék, ki a gyilkos.
A színházi jogokat unokájára ruházta át, a bemutató idején tíz éves Mathew Prichadra. Amikor egy évtized múltán az Egérfogó még mindig műsoron maradt, Agatha Christie már sajnálta nagyvonalúságát. Eredetileg azt hitte: a darab hamarosan kiszenved. Nem számított ilyen kitartóan aranyat tejelő Három vak egérre.
Christie gyakorlatias asszony volt, akár Miss Marple. Semmit nem bízott a véletlenre. Szerzői utasításai rendezői instrukciók. Átmegy balra... megkerüli az asztalt... leül a kanapé karfájára... stb. Nagy színpadismerettel fogalmazott zárójeles utasításai javaslatok a színházak és műkedvelő játszók számára. A Négy színmű kötet a rétestészta hosszú játékidejű Egérfogón és A vád tanúja című - ha máshonnan nem Charles Laughton és Marlene Dietrich főszerepelte, Billy Wilder rendezte megfilmesítésből - ismert színdarabok mellett magába foglalja az Ítélet és a Pókháló című darabokat is Dediánszky Zsófia Upor László és Herczegh Gabriella különböző színvonalú fordításában.

Persze tízen is színre vitték idehaza. Szinte észrevétlenül. Legelébb Ádám Ottó gondosan izgalomtól semlegesített Madách Kamarabeli előadása Sztanyiszlavszkij titkos bosszújaként 1964-ben a Madách Kamarában behozta a baloldali kis ajtón a hóvihar következtében a nagyvilágtól elzárt magánházba sítalpakon Gábor Miklóst. Nem tudom fölidézni az egykori előadást. Ilosvay Katalin volt benne a legmaliciózusabb. Angol, mint egy tweed-kosztüm, finom, ravaszul poentírozó. A rendező a realista lélektani teljesség jegyében vezette félre színészeit. Valójában Gábor első színre toppanásától kezdődően tudhattuk, ki a bomlott agyú gyilkos. Egy félreértés vitte falnak az előadást. Aprólékos, realista „kis igazságokból" szerveződött a játék. Emlékezetem szerint csakis Ilosvaynak volt affinitása a nem kizárólag lélek mélyére leereszkedő realista színjátszáshoz, hanem a könnyedebb, a játékot játéknak értelmező, becsapós fordulatossághoz. Ahhoz a fajta színjátszáshoz, ami elsősorban a közönséget előkelő gonddal kiszolgáló szórakoztatást tartja fontosnak. Fordulatosan csalafinta. Nyakatekert meglepetésekkel ékes, de íróilag kemény kézben tartott, a fejre állított helyzeteket a színpadi valószerűség látszatával gondosan körülépített helyzetek végig megtartják tisztességesen világos meglepetéseiket.