Csomagol a Szegedi Kortárs Balett

Csomagol a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházának Balett-termében a Szegedi Kortárs Balett társulata, január 10-én ugyanis Kairóba indul. A táncosok a Kairói Magyar Kulturális Intézet és a Kairói Opera közös meghívására utaznak Egyiptomba, melynek fővárosa mellett Alexandriában is eltáncolják az együttes legnépszerűbb, Carmina Burana című darabját. A társulattal együtt utazik a két vezető, Pataki András és Juronics Tamás is.

Egy civilizáció romjain tengődő, életben maradásáért küzdő, emberszerű barbár közösség rituálékkal teli életébe pillantunk be, akik félelmeikkel harcolva, ösztöneik által vezérelve próbálják átvészelni, amit a Sors rájuk ró. A Sors, ami néha jót, örömöt, szerelmet, máskor bánatot, halált hoz számukra.
Egy lány, kinek eleve rövid élet adatott, egy pillanatra boldognak érezheti magát, a szerelem minden rosszat elfeledtető érzése elhiteti vele, hogy az élet más, szebb is lehet. De Fortuna csalfa és kegyetlen, nem törődik a pillanat szépségével. A csalódások, örömök, félelmek megélésével mindannyian egyre többet tudnak meg önmagukról, sorsukról, lehetôségeikről, emberi mivoltukról.
Juronics Tamás a híres középkori versgyűjteményt Carl Orff (1895-1982) immár 65 éves kantátája tette korunkban különösen népszerűvé. Az antológia sokáig lappangott, csak 1803-ban került elô a benediktbeureni kolostor könyvtárából. S mivel a helység latin neve Bura Sancti Benedicti, innen ered a Carmina (dalok) szó után a Burana jelző. Felfedeztetése után nem azonnal jelent meg - szabadszájúsága ezt még ama felvilágosult korban is megakadályozta - hanem csak fél évszázaddal később.
Mi is ez a gyűjtemény? Középkori, latin nyelvű diákdalok nagy válogatása, melyben éppúgy megtalálhatók a szerelmi dalok, mint a moralizáló természetűek, a szatirikusak, mint a paródiák, s azok a versezetek, melyek talán a leghíresebbek: a kocsmai énekek, pompás bordalok, a világra fittyet hányás azóta is élô költői mintái. Ó, Fortuna, hűtlen Luna, állhatatlan, csalfa Hold! Olykor megversz, olykor kedvelsz, nem jut hozzám bú és gond; Jöjj, Nap fénye, melegíts, aranyszínű, tiszta, új életet telepíts, jókedvet hozz vissza. Ifjak, lányok, asszonyok a szerelmet várják, és a földön mindenütt minden ember keresi a párját. Nézz már rám, ég a szám, ifjú szívem rád vár. Nem szán engem a világ, nem tart senki számon, mindhiába keresem, várom én a párom. Mindig árván él a lány. Jókedvére hol talál? Éjjel százszor könnyet ejt, bús sóhaj száll. Árva szíve társra vár. Mint bimbós rózsa, vár a szép leány. Új vágy ég szemén, sóhaj száll ajkán. Egy a sorsunk: nyögve hordunk mindent, mit bús végzet ád, s bajban, jajban, síró dalban visszavárunk, Fortunánk!