Számos mulatsággal szegélyezett a színi referens pályája. A legszórakoztatóbb az a társasjáték, hogy mikor melyik színész mi okból nemhogy nem köszön, de váratlanul oly üveges tekintettel néz keresztül rajtad, hogy törheted a fejed, minek köszönhető hirtelen támadt barátságtalansága. Nem könnyű tudni a választ: melyik mondat, jelző sebezte meg a művész érzékenységet, ami többnyire lángolóbb kritikától védekezésben, semmint szerepében elmélyedésben.
Básti Lajos
/1911-1977/
Onnan bukkant elő az elmesélendő anekdota, hogy rám telefonozott az RTV1, jönnék kamera elé emlékezni Básti Lajosról Hogy volt műsorukban. Ahogy gondolják, mondtam. Két nap után újabb telefon. Zolnay Zsuzsa nem ül le velem, sajnálják.
Sérelme négy évtizede eleven.
Ugorjunk előbbre! A Katona Józsefben játszották Dürrenmatt Play Strindbergjét: Básti, Ronyecz, Kálmán György (utóbb Sztankay). Előadások végén a színház előtt vártam feleségemre. A nők tovább öltöznek. Egyik este Básti jön kifelé, köszönök, meg se hallja, nem is lát az éjszaka kihalt Petőfi Sándor utcában. Referálok Ronyecznek. Nyilván félreértés, így ő. Következő előadás után köszönök Bástinak. Keményen elnéz mellettem.
Básti Lajos Ronyecz Máriával
Egyetlen okot találok. 1973 decemberében bemutatták Szakonyi Honkongi paróka című szatíráját mérsékelt előadásban. Két vivő női szerep benne: Máthé Erzsié (Mara, az Aeroimpex igazgatójának felesége) és Zolnayé (Ancsika).
Zolnay nem volt rossz. Kínosabb. Semmilyen volt. Kikerülendő az ütközéseket, Máthé Erzsiről írtam színészportrét. A kritika elmaradt.
Ez volt a kimutatkozás oka. Nem Básti feleségéről írtam rosszat, hanem egy másik színésznőről írtam helyette jót.
Véget is ért volna kapcsolatunk, ha nem nézi meg az előadást Jean Darcant, és Radu Beligan, a Nemzetközi Színházi Intézet főtitkára és elnöke. A két főszereplővel akartak vacsorázni. Gaál Zsuzsa, az ITI magyar titkára bonyolította a szervezést. Mondtam: kis baj lesz, Bástival nem vagyunk köszönőviszonyban. Semmi probléma nem lesz, felelte.
A vacsora a Hungária kávéház mélyvízében tartatott. Középen láthatatlan vonal kettéosztotta a vacsorálókat: az angolul, vagy franciául értőkre.
Az étkezés végén a vendégekkel a két házaspár felment a bárba. Vicceket meséltünk. Oldottan voltunk. Másnap Bánk bán a Nemzetiben. Meghívottak voltunk valahova, mentem Ronyeczért öltözőjébe. Jön a folyosón Básti.
- Szervusz - mondom.
Szempillája nem rebbent, úgy ment el mellettem.
Haláláig nem voltunk köszönőviszonyban.
Úgy tetszik, 34 évvel halála után Zolnay tartja a haragot.
MGP
