"Aki nem érti, miért gond, ha egy gyereknek azt mutatjuk: életútjának jutalma egy kurva, és nem a tündérkirálynő, annak az értékrendjével gondok vannak. Nem az a baj, hogy a fiatal nézők számára készült János vitéz-előadás sugalmazása szerint a falusi kislány, ha bekerül a városba, prostituált lesz. Azzal, nem értek egyet, hogy épp a János vitézből kell kihozni ezt. A művészi útkeresés nem lehet öncélú, nem állhat szemben a mű eredeti szellemiségvel. A Nemzeti Színháznak nem ez a dolga" - mondta a Heti Válasznak Vidnyánszky Attila, akit egyes hírek szerint a Nemzeti Színház vezetésére szemeltek ki. A részleteket alább olvashatják.
Miért nyilatkozta ezt a debreceni színházigazgató? - merül fel a kérdés.
Hogy erre választ kapjunk elsőként azt kell áttekintenünk, mi zajlott a Nemzeti Színház körül az elmúlt hónapokban. Sokminden. Valahogy azzal kezdődött, hogy Vidnyánszky azt nyilatkozta: életében kiteljesedést jelentene, ha a Nemzeti élére állna. Majd hírportálok megszellőztették: a kormány Alföldi Róbertet őreá cserélné. Ezt pedig soha nem tagadta, így sokan faggatták a témáról, volt, akinek többet árult el, mint másnak. A Színház.hu-nak azt mondta "bármennyire is próbálja a szakma elhitetni, hogy ez a színház csak egy az összes többi színház között, ez nem igaz", illetve szerinte "nagyon piszkos játszmák zajlottak a Nemzeti körül, valamint a nemzeti szó jelenléte, értelmezhetetlensége kapcsán", ezért "ezeket a dolgokat mindenképp helyre kell tenni". Az origo.hu-nak pedig elárulta, megengedhetetlennek, butaságnak vagy rendkívül szemtelen provokációnak tartotta, hogy Alföldi Róbert teret adott volna annak, hogy "náluk" rendezzék a román nemzeti ünnepet, mely Erdély elcsatolásáról szól. Interjújában a repertoáron lévő János vitézt is kritizálta, és a szerzői szándék meghamisítását vélte benne felfedezni. A Színházi Kritikusok Céhét mindez megbotránkoztatta, hiszen az is kiderült, a színház nem Petőfi művét játssza -mint ahogy azt Vidnyánszky gondolhatta-, hanem Kacsóh Pongrác - Bakonyi Károly - Heltai Jenő az eredetihez képest jelentősen módosított anyagú daljátékát.
Jelenet a Nemzeti Színház János vitéz c. előadásából
/a bemutató éve: 2009/
A nyilatkozatokat csend követte, majd egy nyílt levél. A Színház című lap főszerkesztője szólalt meg. "Kedves Attila, elég régóta nem találkoztunk, úgy emlékszem, tavaly egyszer sem, illetve egyszer mégis, a Nemzeti Színház Fejes-bemutatóján december tizedikén, üdvözöltük egymást, kezet fogtunk, aztán mentünk tovább, úgyhogy ezt nem nevezném találkozásnak, váratlanul történt, meg is lepődtem, mert az elmúlt nyolc évben, amióta a Bánk bánt rendezted ott, sohasem láttalak a Nemzetiben, bár biztosan többször is voltál, csak nem akkor, amikor én. Debrecenben jártamkor sem futottunk össze a színházban az elmúlt évben, még A tüzes angyal premierjén sem, azt ugyan nem Te rendezted, hanem Silviu Purcărete - talán nem minden olvasó tudja, hogy Te vagy a Csokonai Színház igazgatója, úgyhogy most ide írom -, sem A makrancos hölgy előadásán, sem az általad rendezett Borisz Godunovon, sem azon az estén, amelyen a Mesés férfiak szárnyakkal című produkciót láttam, ugyancsak a Te rendezésedben. És a Merlinben sem, amikor a beregszásziakkal színre hozott Ahogy tetszikedet játszottátok, és a Tavaszi Fesztiválon sem, amikor Erkel Bánk bánjával vendégszerepeltetek, mégpedig az úgynevezett ősváltozattal, amelyet hetven éve, az eredeti opera átírása (jobban mondva meghamisítása) óta Te rendeztél meg először, más viszont azóta se. Szellemi értelemben fontos találkozások voltak ezek: én fizikai valómban ültem a nézőtéren, Téged az általad vallott színházeszmény képviselt minden este" - kezdte Koltai Tamás, aki végül kijelentette "nem beszélsz nyíltan, mások háta mögé bújsz". Ezután pedig felvetette a kérdést: "Te elfogadhatónak találod, hogy valakit a politika ültessen egy színház igazgatói székébe?"
Az, hogy ez a kérdés felmerült, talán önmagában válasz arra, hogy miért nyilatkozott most Vidnyánszky...
A főszerkesztő válasza szerint "úgy tűnik, hogy igen, hiszen (...) elismerted, hogy az utóbbi időben mandátumot nyert vidéki színigazgatók a Fidesz-önkormányzatok politikai kinevezettjei". Vidnyánszky erre nem felelt, de a politikáról szólva, azt megemlítette a Heti Válaszban, hogy a kilencvenes évek végén szerinte szűk kör kapott támogatást, illetve részesült a politika kegyeiben, míg a többiek vagy betagozódtak politikailag -akkor csurrant-cseppent nekik valami- vagy partvonalon kívülre kerültek. Ezután pedig sértettségéről ad tanúbizonyságot, amikor megemlíti, hogy a legfontosabb darabjai nem jutottak el a POSzT-ra (például a Mejerhold-díjas Három nővér), kijelenti, "a kritikusok többsége politikai alapon viszonyul a művészi alkotáshoz" és hiába van kapcsolata néhány mostani politikai vezetővel, mégsem sikerült elérnie, hogy módosítsák a színházi törvényt. Később amikor kérdik: "Mégis Szőcs Géza kulturális államtitkár ízlése döntse el, melyik kör mennyit kap" úgy felel: "A szubjektív elemet nem lehet kiiktatni".
Jelenet a beregszászi színház Három nővér című előadásából
/a bemutató éve: 2003/
"Nem gondolod, Attila, hogy egy lejátszott meccs tisztességesebb, mint egy előre meghozott bírói döntés? Azt felelheted erre, miért volna az, ha a meccs meg van bundázva? Mi értelme lejátszani? Nem jobb rögtön eredményt hirdetni? Mintha előre készültél volna erre, azt mondtad az említett interjúban: „A karakteres kultúrpolitika ott kezdődik, hogy ezt bevállalja, meri vállalni a beavatkozást, még akkor is, ha egyesek visonganak, hogy ez a szabadságjogok megsértése." De akkor minek álszenteskedni? Miért hirdeti a hozzád közel álló újság, a Magyar Teátrum első oldalán diadallal a szakma győzelmét a politika fölött, amikor a Magyar Színház igazgatói pályázatán nem az MSZP jelöltjét hirdette ki a Budapesti Önkormányzat, és miért sunnyog gratulációt ugyanazon az oldalon a zalaegerszegi színház új igazgatójának, akit a helyi Fidesz-önkormányzat politikai döntéssel, a túlnyomó többség által megszavazott szakmai jelölttel szemben nevezett ki? Erkölcsösnek tartod más mércével mérni, ha a mi kutyánk kölykéről van szó? Vagy nyíltan kiállsz a „karakteres kultúrpolitika" mellett, amely meri vállalni a beavatkozást, ha egyesek visonganak is a szabadságjogok megsértése miatt? - záporoznak a kérdőjelek Koltai írásában.
Csakhogy ez nem nagypolitika, ahol „az erő velünk van" elve a demokratikus jogállamot teszi tönkre, hanem művészet, ahol legföljebb a személyes renomét. Nem feszélyezne téged a politikai jobboldal kinevezettjeként landolni - ráadásul a szélsőjobb kavarta szennyes „felszéllel", amely árpádsávos zászlót látna szívesen az épület tetején - a Nemzeti Színház igazgatói székében? Azt mondhatod erre, hogy nincs mit szégyellned, eddig már eleget bizonyítottál, az eredményeid magukért beszélnek, csak a szakmai elit nem regisztrálta őket, sőt folyamatosan kirekesztett, így aztán semmi okod a lelkiismeret-furdalásra. Ismerem a véleményedet a színházi életet irányító „bizonyos körről", a Kaposvár-Budapest-tengelyről - elmondtad a szóban forgó interjúban -, részben osztom is. A mainstream színházi hagyományt képviselő minőségi színházcsinálók „klubja" valóban nem volt nyitott a Te másfajta színháztípusod szakmai-szervezeti integrációjára, vagy legalább a veled való kommunikációra (ezt nemegyszer megírtam), de hát a szakmai és érdekvédelmi kommunikáció általában nem volt a mi színházi világunk erőssége (különösen a rendszerváltást követően). Nincs itt már régóta semmiféle összetartozás-érzés, szolidaritás, érdekérvényesítő öntudaton és minőségi erőfölényen alapuló offenzív közösségi szellem. Azon a „bizonyos körön" belül sincs." - hangoztatja Koltai.
Ezt már Vidnyánszky sem hagyja szó nélkül. "Elvileg ugyanolyan eséllyel indulsz egy igazgatói pályázaton, mint más, de mindenki tudja, hogy nincsenek egyenlő esélyek. Ez a hazugsághalmaz pedig a haszonélvezők érdekei miatt működik továbbra is. Most meg vannak rémülve, hogy olyan ember kerülhet a Nemzeti élére, aki nem hajlandó igazodni az Európa nagy részét agresszív módon uraló színházi gondolkodáshoz. Még jobban félnek attól, hogy esetleg csinálok valami igazán értékelhetőt a Nemzetiben. Félelmükben képesek az egész világot telekürtölni rágalmakkal: cseh és szlovák barátaim hívogatnak meglepve, hogy milyen híreket terjesztenek rólam" - közli. Úgy látja, jelenleg nem azért támadják, mert "árvalányhajas" Nemzetit hozna létre, hanem attól tartanak, "hogy jó lesz, és így konkurenciája támad annak a néhány fővárosi művészszínháznak, amely a kialakult kánonban érinthetetlen volt." Emellett úgy véli, "nem akarnak ők minőségi Nemzetit, nekik épp így jó, ahogy van". "Beregszászon miért voltam olyan jó rendező a szemükben? Akkor még Molnár Gál Péternek is megfeleltem, Beregszászba küldött mindenkit színházat nézni. Amint viszont beléptünk az ő védett kis territóriumukba, megváltozott a helyzet. Olyan egyszerű maffiaképlet ez, hogy nincs is mit ragozni rajta" - szögezte le a debreceni színházigazgató.
Mindezek és az, hogy koncepcióról is beszél, megerősíti, hogy
Vidnyánszky készül és készen áll a Nemzeti Színház igazgatására. "Koncepcióm ugyanaz, mint a Csokonai Színház esetében. Az arctalansággá fajuló globalizáció hamis ideológiájával szemben a karakteres nemzeti értékeket kell vállalni, menteni és továbbfejleszteni. Emellett kezdeményezném az európai nemzeti színházak együttműködését is. Ha körülnézünk, az ellenkezőjét látjuk annak, amit Koltai Tamás lapjában
Imre Zoltán (aki szintén pályázott Hudi Lászlóval közösen a Nemzetire 2008-ban, a szerk.) sugall: ez elavult intézmény, amolyan mauzóleum" - mondja. Ugyanis a szofisztikus megfogalmazások hátterében ugyanazt a zsigeri gyűlöletet érzi, amely szerinte lerombolta a régi Nemzeti Színház épületét is.
(Itt a szerkesztő megjegyzi, hogy szakértő segítségével sem sikerült értelmeznie, mire gondolhat Vidnyánszky, hiszen az első Nemzetiből 1908-ban átköltöztek a "lakók", mert az elavulttá vált. Majd 1965-ben az új helyszínen, azaz a Blaha Lujza téren álló épületet felrobbantották, hivatalosan azért, mert "alatta" építették a metrót, és a vele járó talajmozgások egyébként tönkretették volna.)Azt, hogy mit jelentenek a karakteres nemzeti értékek legfrissebb nyilatkozatában nem fejti ki, ezzel szemben azt leírja, mit gondol a "nemzeti oldalon állókról", jobboldaliakról. "A nemzeti oldalon álló értelmiségiek, művészek, gondolkodók és azok közönsége nyitott, sokszínű közeg, amely sok szempontból jóval progresszívebb, hitelesebb, mint a kanonizált művészvilág, amely mára jórészt belterjes gittegyletté vált. Persze arra is volt már példa, hogy felhergelt politikai indulatból hagyták ott az egyik előadásomat, a Bánk bánt. Az ember kockáztat, amikor keresi az esztétikailag érvényes színházi nyelvet. Minden eszköz megengedett, ha az nem öncélú, ha van koherenciája. Ám ez időnként az elavult gondolkodás, az értetlenség falába ütközhet" - teszi hozzá.
Talán ezen mondatokkal a János vitéz alkotóinak is megbocsát. Ők pedig lehet, hogy egyetértenek azzal, amit Vidnyánszky a Nemzeti feladataként (újra) megfogalmaz: "mindent megtegyen a szellemileg egészséges új nemzedék felneveléséért, melynek múltja nem gúny tárgya, hanem ihletforrása, alkotó energiáit pedig a magyar kultúra évezredes kontextusában tudja teljesíteni".
Tóth Berta | színház.hu
Kapcsolódó anyagok:
- Érzékeny hely - Mi lesz a Nemzetivel? (2010. dec. 17.)
- 10 perc Vidnyánszkyval - Teátrumi hírek (2010. dec. 15.)
- Árpádsávra váltanák Alföldit - Demonstrációk a Nemzetinél (2010. 12. 02.)
- Hangsúlyeltolódás- Interjú Vidnyánszky Attilával (2010. júl. 29.)
- Interjú Alföldi Róberttel - 2. évad a Nemzeti Színház élén (2009. okt. 21.)
- A 2008-as pályázat nyertese: Alföldi - Mozgóképes anyag
- Nemzeti.szinhaz.hu - Igazgatóválasztások (2002, 2008)
