Biztosan Veled is volt már ilyen. Mikor semmihez sincs kedved. Se fára mászni, se sárkányt legyőzni, se megtudni, micsoda szerzet lakhat a százéves fa odvában. Csak kakaót inni, és foszlós kalácsot enni. De nem lehet mindig csak kakaót inni, meg foszlós kalácsot enni. Hova megy az ember kedve? Meg kell keresni!
Boldizsárnak nem egyedül kell útnak indulnia, vele van kedvenc barátja, és mindenben cinkostársa: Szofi is.
Meg egyéb furcsa szerzetek: például Nefelé, a türelmetlen tündér. Ő Szofi cseréptündére.
Hogy kik azok a cseréptündérek? Minden embergyereknek van egy láthatatlan társa. Neked is! Ő repked körülötted, mikor nevetsz, mikor tapicskolsz egy pocsolyában, vagy mikor belenézel a napba, utána behunyod a szemed és színes karikákat látsz. De ha elfeledkezel róla, egyre csak fogy a varázsereje, és nem tud megvédeni a rosszkedvű, undok morcoktól. És akkor bizony bajban vagy! Ahogy most Boldizsár is, mert elrabolták a tündér-barátját.
Ezt nem hagyhatjuk annyiban! Szofi, Nefelé és egy kivételesen kedves morc, Horgó elindulnak hát az arborétumban, hogy megküzdjenek Morconával, a félelmetes varázslónővel. Hogy sikerül-e megtalálni Boldizsár cseréptündérét, és visszanyerni a kisfiú jókedvét? Gyere, derítsük ki!
A Csiky Gergely Színház most mindenkit egy fantasztikus erdei (pontosabban arborétumi) kalandra hív! És akik velük és a tündérekkel tartanak, és kedvük van, játékra hívják őket, hiszen az út nem ér véget az előadás végével: rajzpályázatot és fogalmazás-pályázatot hirdetnek kicsiknek és nagyoknak.
Részletek ITT >>>
Scheer Katalin: Nefelé
mese kedves és kedvtelen gyerekeknek
Nefelé cseréptündér: Rácz Panni
Melankó, cseréptündér: Takács Géza
Szofi, kislány: Gergely Rozi e.h.
Boldizsár, kisfiú: György Zoltán Dávid e.h.
Horgó: Szvath Tamás
Morcok:
Lugosi György
Fábián Zsolt
Kalmár Tamás
Serf Egyed
Kósa Béla
Morckapitány, morc: Gyuricza István
Lujza néni: Tóth Eleonóra
Morcona, varázslónő: Csonka Ibolya
Kenderike: Lestyán Luca
Egerek, mókusok, békák, sünök: Csonka Ibolya, Fábián Zsolt, Kalmár Tamás,
Kósa Béla, Lugosi György, Serf Egyed, Tóth Eleonóra
Díszlet: Cziegler Balázs
Jelmez: Cselényi Nóra
Bábok: Greifenstein János
Segédrendező: Váradi Szabolcs
Zenei szerkesztő: Barabás Edit
Dramaturg: Németh Virág
Súgó: Csorba Mária
Ügyelő: Székely György
Világítástervező: Memlaur Imre
Rendező: Kelemen József
Premier: 2010. január 26. 14.30
Helyszín: Csiky Gergely Színház, Kaposvár - Nagyszínpad
További előadás időpontok:
2011. január 27. 14:30
2011. február 01., 02., 08., 09., 15., 16., 22., 23. 14:30
Scheer Katalin, a szerző Nefeléről
Nem kisebb becsvággyal fogtam bele a Nefelé megírásába, minthogy olyan mesevilágot teremtsek, amely gyereket és felnőttet egyaránt magával ragad. Nem „dupla fenekű" történetet akartam kanyarítani, amelynek felolvasása közben a felnőttek összekacsintanak a gyerek feje fölött, és jót mulatnak a kicsik számára érthetetlen összefüggéseken. Ellenkezőleg. A célom az volt, hogy előpiszkáljam a felnőttből a benne álmodó kisgyereket. Hogy felnőtt és gyerek együtt vágjanak bele a nagy kalandba, együtt fedezzék fel, nevessék ki és üldözzék el a körülöttük settenkedő morcokat.
Van, aki megrémül, ha azt hallja, hogy a Nefelé főhőse egy kedvetlen, vagy ami még ijesztőbben hangzik, depressziós kisgyerek. Elég rosszkedvű világban élünk, aligha tagadja bárki. De minek még a gyerekeket is ezzel traktálni? Hadd bocsássam előre, mindenki megnyugtatására: a Nefelé nem realista, nem pszichologizáló, még csak nem is szomorú történet, hanem igazi tündérmese. Színtere nem az itt és most, nem a társadalmi közeg, hanem a lélek országa. Ott játszódik, ahol az álmaink.
A mese olyan, mint a szél: átjár, megtisztít, felkavar. A mese gyógyszer. Hatékonyabb bármelyik multivitamin tablettánál. Napi egy adag mese garantáltan felszívódik a lélekben. Immunerősítő hatása egy életen át kitart. És hogy a lényeget el ne felejtsem: a mese nem mese. A mese színtiszta valóság. Folyton folyvást önmagunkkal szembesít. Mostohák, lusta lányok, kitett gyerekek, elkényeztetett királylányok, féltékeny fivérek, a sárkánnyal folytatott küzdelemben elbukó királyfiak, nagyravágyó parasztasszonyok, menyüket elüldöző királynők, menyasszonyukat fel nem ismerő vőlegények: ezek vagyunk mi. Minden nap újra kezdjük, és minden nap elbukunk. Vagy meg se próbáljuk, inkább elalszunk száz évre, vagy kővé válunk, vagy hagyjuk, hogy elraboljon a sárkány. A mese nem áltat minket. Nem állítja, hogy könnyű élni. Mindössze arra biztat, hogy legyünk bátrak. Merjünk élni. Merjük használni az eszünket vagy a megérzéseinket, mikor melyikre van szükség. Ne hódoljunk be az erősebbnek, a tekintélyesebbnek, a gazdagabbnak, az okosabbnak. Tapasztaljuk meg a saját bőrünkön, mi a helyes, mi a jó.
Úgy hírlik, a morcok mostanság befészkelték magukat a kaposvári színházba. Aggodalomra azonban semmi ok, a cseréptündérek készek a harcra. Ha pedig minden néző magával viszi saját cseréptündérét az előadásra, a morcoknak esélyük sem lesz a győzelemre.
Minden kicsi és nagy, kedves és kedvetlen nézőnek jó szórakozást és sikeres morcvadászatot kívánok!
fotó: Memlaur Imre
forrás: Csiky Gergely Színház, Kaposvár