Szalma Dorotty rendezésében állították színpadra Schiller drámáját a Jókai Színház klasszikus évadának origójában. A posztmodern látványvilágban, klasszikus vonalú kosztümökben zajló „királynő" dráma sikert aratott a két királynővel: Dobó Katával és Kovács Edittel az élen.
Dobó Kata, Csomós Lajos, Bartus Gyula
A skót királynő, aki politikailag kilátástalan helyzetbe lavírozza magát, és az angol királynő, aki egy férfiak uralta világban szilárdítja meg helyzetét. Két külön energiahalmaz. Látszólag könnyű feladat egymásnak feszíteni a két érdekrendszert, de Schiller romantikus művében természetesen árnyaltabban jelenik meg a két uralkodó emberi oldala, női mivolta.
A rendező ezért nem is kettő, de mindjárt négy királynőt küld a színpadra, ahol a két koronás fő belső hangját két szinte szellemként a színpadon átsuhanó hölgy - Tarsoly Krisztina és Komáromi Anett - tolmácsolásában hallhatjuk. A rendezői koncepció egyértelműen feszes, a színpad geometriájában nagyon hangsúlyosan tagolt előadásra törekszik, ahol a látszólag statikus képeket az azokban felgyülemlő komplex belső feszültségek töltik fel tartalommal. Mira János díszlete, és Topolánszky Tamás furcsa hajbókolásokat bemutató koreográfiája aláhúzzák a világ fonák mivoltát, a királyi udvar és a börtön tulajdonképpen egy tőről fakadó zártságát. Az örök dilemma merül fel ezekben a képekben, vajon szabadabb-e a börtönőr, mint a rab? Ebből a szempontból, aligha szorul magyarázatra a szabadság és rabság köreinek szomorú szimmetriája a közös térbe mozdított két színhely között. Stuart Mária plexi kalitkája látványos megoldás, de a schilleri nyelvezet követését nem teszi egyszerűvé a nézők számára. Ugyanakkor, aki hajlandó végig koncentrálni a két órát, egy jól kivitelezett, precíz bemutatón vehet részt. Dobó Kata jól birkózik meg a szereppel. Jelenléte, orgánuma meghatározó, beszédének hangsúlyai ugyanakkor néha furcsa helyekre kerülnek egy-egy mondaton belül.
Kovács Edit, Komáromi Anett
Ellenfele, Kovács Edit éretten és rafináltan jeleníti meg Erzsébetet a színpadon, az előadás végén szótlan keretbe foglalva saját tragédiáját. Bede Fazekas Anna kiforrott színészegyéniség, aggódása Stuart Mária mellett, női mivoltának háttérbe szorításával is elegáns, meggyőző. A Jókai Síznház férfi színészei közül Tege Antal és Csomós Lajos között feszül leginkább a színpadi ellentét.
Jelenet az előadásból
Tege Antal Lord Leicesterként meggyőzően kelti a hitvány, vágyai miatt csak őrlődni képes udvari túlélő látszatát, talán csak a végére gyengül el kissé, miután Stuart Mária két mondatával a semmibe taszítja. Burleigh formálójának, Csomós Lajosnak elhisszük, hogy uralni képes az udvari viszályokat, a puritán Anglia politikai térképén - némi képzavarral - szürke eminenciásként. Bartus Gyula merev lovagja remek felület, amin az ifjú Mortimer, vagyis Gulyás Attila hevessége tükröződhet. Az utóbbi úriember maradéktalanul kihasználja a szerep nyújtotta lehetőségeket. A színpadképből is meríthető „meyerholdi tükrözést" talán ez a fiatal színész éli igazán, dinamikus játéka láthatóan önmagából táplálkozik és nem funkciótalanul. Az előadás zenéjét Purcell nyomán Gulyás Levente jegyzi, a színpadon pedig zenés narratívaként egy-egy áriarészlet lendíti tovább a történetet, amelyeket Kálnay Zsófia ad elő. A békéscsabai Stuart Mária láthatóan egy újabb lépés abba az irányba, amerre a színház haladni kíván, és ez az út jó irányba vezet, számtalan tükröződő felület között.
Dobó Kata, Kovács Edit
Friedrich Schiller:
Stuart Mária
dráma
Kálnoky László fordításának felhasználásával
Erzsébet, Anglia királynője: Kovács Edit
Erzsébet II: Komáromi Anett
Stuart Mária, Skócia királynője: Dobó Kata
Mária II: Tarsoly Krisztina
Hanna Kennedy, Mária dajkája: Bede Fazekas Anna, Fehér Tímea
Amias Paulet, Mária őre: Bartus Gyula
Mortimer, az unokaöccse: Gulyás Attila
Robert Dudley, Leicester grófja: Tege Antal
William Cecil, Burleigh bárója: Csomós Lajos
George Talbot, Shrewsbury grófja: Czitor Attila
William Davison, államtitkár: Vadász Gábor
Aubespine gróf, francia nagykövet: Nagy Róbert
A Fairy Queen: Kálnay Zsófia
Apródok, testőrök: Gazdóf Dániel szh., Molnár Viktor szh., Szőke Norbert szh., Terjék Attila szh.
súgó: Liszi Melinda
ügyelő: Kadelka László
díszlettervező: Mira János
jelmeztervező: Rátkai Erzsébet
díszlet-jelmeztervező asszisztens: Török Szabina szh.
Henry Purcell zenéjét átdolgozta: Gulyás Levente
Koreográfus: Topolánszky Tamás
Dramaturg: Zalán Tibor
Rendezőasszisztens: Kiss Kata
Rendező: Szalma Dorotty
ELŐADÁS IDŐPONTOK és JEGYVÁSÁRLÁS >>>
/Bemutató: 2011. január 14. 19.00/
Forrás: Békés Megyei Jókai Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.