Kortárs tánc, sakk meg dada

Februárban három estét követően látható az Andaxínház legutóbbi előadása, Visszaverődések címmel. Az 1990-ben alakult Andaxínház egy sajátos vonulatot képez a kortárs magyar színházi törekvésekben. A különböző művészeti ágak egymásba kapcsolódásának lehetőségeit kutatják a kezdetektől fogva. Megalakulásuk óta évről évre, folyamatosan hoznak létre új produkciókat. Visszaverődések című összművészeti előadásuk február 6-án, 7-én és 8-án este 8 órai kezdettel látható a Gödörben.

Fotók: Darázs Zsolt | foto.szinhaz.hu

Az Andaxínház 2009-ben elkezdett koncepcióját folytatva új előadásában is fiatal társalkotókat hívott meg az együttgondolkodásra, lehetőséget adva nekik a kibontakozásra, melynek során különböző művészeti ágak egymásba kapcsolódásának lehetőségeit vizsgálják. A Visszaverődések című táncelőadásban az alkotók egy pillanatnyi és kísérleti helyzetet teremtenek, amely változásnak és módosulásnak van kitéve.

Talált tárgy, avagy boldog ready-made - Visszaverődések
Tóth Ágnes Veronika

„Az Andaxínház új előadása játékos tiszteletkör Duchamp előtt: menyasszonnyal, vőlegénnyel, repedésekkel, eltévedt bajusszal és kockacukrokkal, ahol a képzőművészet, tánc és experimentális zene tükrözi vissza a Duchamp-asszociációkat.

Zsalakovics Anikó, az Andaxínház alapítója különböző művészeti területekről toborzott társakat új bemutatójához. Sok dudás van egy csárdában ezen az estén, de ez csak jót tesz a Visszaverődéseknek. A vőlegény és menyasszony szimbolikus találkozásának lehetünk ezen az előadáson tanúi, oly módon, hogy egyben a találkozás lehetetlenségével is szembesülünk.

Elég nyilvánvaló a tér kettéosztottságának szimbolikája, itt egy férfi és egy női territórium húzódik, a szétesett fogaskerekek a férfi, míg a hófehér, lendületes szétszórtságban rögzített, óriásszoknyaként is funkcionáló hasábocskák a női princípiumot jelzik.

És van egy még egyértelműbb határ a két zóna között, egy fénycsík, mely teljes határozottsággal nyisszantja szét a két világot.

De nem csak ez a polaritás meghatározó a díszletben, hanem az a képzet, hogy minden darabokra hullott, minden csak töredék: mintha szétesett, elemeire hullott volna ez a világ. Ez egy viszonylag triviális (és egy kicsit le is járt) posztmodern utánérzés, de mégis jól működik, mivel tökéletesen rímel az előadás töredezett, izolált mozdulatokból építkező táncnyelvére és a Sőrés experimentális zajzenéjére is. A férfi-női kettősség és a szétesettség mellett pedig van még egy fontos szál, ami végigvonul az egész előadáson, és ez a Marcel Duchamp-asszociációk sora.
Juhász András középen, téglalap alakban a talajra vetített videója egyfajta köztes teret nyit meg a női és a férfi szereplő között, egy olyan "senkiföldjét", melybe mindketten beléphetnek, s mely a valódi találkozás lehetőségét is magában hordozza.

Sőrés Zsolt experimentális zajzenéje uralja az előadást. Iszonyatos erősségű fémes hanghatások káosza keveredik némi sivító hegedűszóval, összemixelt emberi sóhajokkal és beszédhangokkal. Kifejezetten izgalmasak a permutációk, a késleltetve, átalakítva lejátszott hanghatások vagy a szokatlan kontextusba kerülő testhangok.
A két táncos, Góbi Rita és Grecsó Zoltán nem csupán belakja ezt a furcsa, jelentésekkel (túl)terhelt teret, hanem ezeket az asszociációkat át is fordítja a tánc nyelvére.

Látszik a termékeny együttgondolkodás az előadás megalkotásában résztvevő alkotók és a meghívó fél között."

Kortárs tánc, sakk meg dada
Kutszegi Csaba a Visszaverődésekről

„Az Andaxínház produkciójában ezúttal is tudatosan randevúztak a képzőművészet, a zene és a tánc markáns képviselői (prózamondás most nem volt, hiányoltam is egy kicsit), akik alaposan ki is tettek magukért. Ember meg nem mondja, hogy a három összetevő közül melyiknek van primus inter pares szerepe. Ezáltal újra, sokadszorra felmerült a kortárs tánc műfaji mibenlétének kérdése, fogalmának meghatározhatatlansága. De a tiszta műfaji keret sem lényeges, egyáltalán nem az, sőt, a határok átjárhatósága maga a megtermékenyítő erő.

Na, ezt az erőt keresték az Andaxínház alkotó-előadói Marcel Duchamp-ban, és találták meg - szerencsére - önmagukban (is)."

Ádám Kata: Húsbavágó légiesség
Duchamp interpretációk


„Az Andaxínház társulata új előadása ihletőjének Marcel Duchamp-ot választotta, a modern művészet talán egyik legváltozatosabb és legnehezebb életművével bíró alkotóját. A képzőművészeti stílusok közt lavírozó, de önmagában is stílusteremtő festő munkássága tengernyi szimbólumot hordoz és teremt, ezeket értelmezte és alkotta újra két táncosra az előadás.

Nehéz eldönteni, melyik Duchamp-elemet, szimbolikus védjegyet emeljem ki a Visszaverődésekből, hiszen a díszlet, az installációk, a jelmezek és a vetítések újabb és újabb asszociációkat idéznek az életműből. Mitológiája egyszerre forog a férfi-nő, a szüzesség és házasság, a sakk és játszma, a gép és erotikum kérdései körül. A híres sakkjátszmára épülő sorozata például a menyasszony és vőlegény, Ádám és Éva kettősségét gondolja tovább, a játékosok gondolatait kívánja megfesteni a Királynő és a Király lépéseiben, ahogy azt az előadásban is látjuk.
Már önmagában is lenyűgöző a kezdőkép díszlete. A színpad belsejében egy gigantikus női fűző-installáció van felfüggesztve. Vékony szalag fűzi össze a két oldalt (a jobbot és a balt, a férfi és a nő, a menyasszony és a vőlegény oldalát). A szalag meghosszabbításaként hosszanti irányban futó fénycsík osztja ketté a színteret. A fűző jellegzetes motívum Duchamp-nál.

A színpad terének kettéosztása a Nagy üveg c. kép koncepciójára utal. Az eredeti megoldásban Duchamp - a menyasszony és a vőlegény oldalának me

gfelelően - két üveglap közé applikált különböző dolgokat. Ennek leképezéseként a színpad bal oldala a menyasszony, a jobb pedig a vőlegény „térfele".

A táncosok saját környezetük, saját „díszletük" és közegük keretein belül mozognak, világaik közti átjárás a színpad közepére vetített mozgó-képek megelevenedése során jön létre. Táncuk közben ezek a talajon vetített képek formálják a teret. Az első ilyen képen törésvonalak futnak, és mint valami repedező jégmezőn (vagy üvegen) egyre újabb törések jelennek meg a felületén.

Duchamp hosszan és sokat foglalkozott a mozgás képi ábrázolásával. Ennek a törekvésnek a fordított tovább gondolásával próbálta meg az Andaxínház Duchamp erősen szimbolikus képi világát és gondolatfestészetét mozgásba és táncba álmodni. Ennek eredményeként olyan előadás született, mely egyszerre húsbavágóan materiális és légiesen absztrakt, ugyanakkor sok olyan kérdést és gondolatot sugall, melyet magukkal vihetnek a távozó nézők."

-----------

Andaxínház | Visszaverődések

Alkotótársak: Hadi Júlia, Góbi Rita, Grecsó Zoltán, Juhász András,
Mindák Gergely, Opra Szabó Zsófia, Sőrés Zsolt, Zsalakovics Anikó
/Bemutató: 2010. február 7., 15. 20h, MU Színház/

Előadás időpontok: 2011. febr. 06., 07., 08., 20.00 h
Helyszín: Gödör

Forrás: Andaxínház