Beszámoló a csütörtöki szakmai beszélgetésről, kritika Vörös István Az ördögszájáról, Háy János a Nehéz című darabjáról és a Tersánszky-Grecsó-féle Cigányokról.
BárkaOnline - 2. nap
Szépirodalom-e a dráma? (beszélgetés), Az ördögszáj, Nehéz, Cigányok
A második nap délelőttjén oldott hangulatú szakmai beszélgetésen hallhattuk a fesztivál két díszvendégét, Szörényi Lászlót és Spiró Györgyöt. A disputát Szakonyi Károly vezette. A vendégek annak apropóján ültek a szép számban összegyűlt közönség elé, hogy megvitassák, szépirodalom-e a dráma. Ellentétes álláspontok és vita helyett anekdoták és napjainkra vonatkozó helyzetelemzés fültanúi lehettünk a színpadra írott darabok és a kanonizálódott irodalom kapcsolatáról. S főként egy olyan többször visszatérő állításnak, ami némi cizellálást azért megérdemelt volna, hogy az irodalomtörténészek nem foglalkoznak a drámával. Szörényi László és Spiró György is szolgáltatott ugyan ehhez Arisztotelésztől a nemzeti romantikán át napjainkig esztétika- és irodalomtörténeti adalékokat. Spiró szerint ma drámát, novellát és lírát is leginkább olyan szerzőtől olvasnak csak, aki már regényével ismertté vált. Spiró megemlíti, hogy a színházakban szerencsére már nincs olyan elvárás a szerző felé, hogy mielőtt drámát ír számukra, már befutott prózaíró legyen, mint korábban. Spiró egyébként nagyon bizakodóan nyilatkozik a dráma pozíciójáról és jövőjéről és.
A kanonizációból szinte teljesen kiszoruló komédiát kimondottan szabad műfajnak tekinti, mivel ezeket a műveket „a magyar irodalomtörténet el sem tudja olvasni", így aztán nem telepednek rájuk az esztétikai követelmények. A tragédiák kapcsán felrója, hogy nincsenek olyan hazai szövegeink, melyek valójában színpadra termettek és nem könyvdrámák lennének. A romantikában felmerült nemzeti tragédia igényét nem sikerült kellőképp kielégíteni, megalapozni. Véleménye szerint nagy szerencsétlenség, hogy nem színészek tanítják a felsőoktatásban a fiatal színészjelölteket, illetve nem a színészek írják a szövegeket. Bízik azonban abban, hogy visszatérünk majd ahhoz a gyakorlathoz, hogy a dráma szerzői színészek is lesznek egyben, mint Shakespeare vagy Moliére esetében. Máris vannak példák közös színészi munka által született drámaszövegekre. Visszakanyarodva a dráma és a kanonikus irodalom általános problémájához, az is oka lehet a kívül rekedésnek, hogy a kollektív befogadásra szánt drámában azonnali hatáskeltő eszközöket is találunk, melyek írott szövegben viszont giccsesnek tűnnek. Szörényi László épp a Csirkefejet hozza fel példaként, annak kapcsán, hogy bár ő előadásban nem látta a drámát, az olvasás folyamán mégis úgy elevenedett meg előtte, mintha színpadon nézné. Hogyan kell tehát megítélni a drámát? Belefér-e az irodalom elemzési kereteibe vagy sem? Nem született válasz a délelőtti beszélgetésen. Kaptunk ellenben továbbgondolásra érdemes újabb kérdéseket, valamint Szörényi Lászlótól könyvajánlókat és szórakoztató anekdotákat is. (KK)
Vörös István két darabjával is szerepel az idei fesztiválon. Először a nemrég megjelent drámakötete címadó művét, az Az ördögszájat láthattuk a Kovátsműhely előadásában s szükségszerűen eltérő formában, mint az eredeti helyszínén. Ott a közönség vándorolt a Nyitott Műhely termeiben egyik helyszínről a másikra, követve a színészeket, itt, a Horváth Árpád Stúdiószínházban a közönség ülve marad, csupán forgolódnia kell, mert a színészek azért itt is mozgásban vannak, 7-8 helyszínt játszva be. Ott a házigazda, Fintalaci kalauzolta a helyszínekre a nézőket, itt a szerző, Vörös István pattan föl rendre a közönség soraiból, és vezeti be a 21 jelenetet. A szaggatott előadás-vezetés, a székekkel való kínlódás a szűk térben csak kezdetben zavarhatja a nézőket, hamar a játék részévé válik szinte, mivel a színészek is gyakran élnek olyan elidegenítő, ironikus, komikus eszközökkel (például hol tükörként visszajátsszák a szembenálló mozdulatait, hol próbabábuként, faszoborként tűrik az élők inzultusait, hol madárként füttyögnek), amelyek kizökkentenek abból az áhítatból, amit az 1930-as évek egyik kicsiny magyar falujában játszódó, inkább tragikus, mint komikus, már-már balladisztikus történet elvileg létrehozhatna bennünk.
Ördögszáj
Van itt minden pedig, ahhoz, hogy akár meg is rendüljünk: ördögi ármány és tiszta szerelem, falusi pletykálkodás és Messiásvárás, a zsidóüldözések előérzete, nyílt színi coitus (ruhában, természetesen, és inkább illene ide egy drasztikusabb kifejezés), a gonosz győzelme, de a jó megtestesülése is. S leginkább: igazi, parádés színházi produkció, remek színészi teljesítményekkel (rendező-főszereplő: Kováts Kriszta) - a fesztiváli műsorfüzetben alcímként a „majdnem színház" szóösszetétel szerepel, de ennél teljesebb, egészebb színházi élmény ilyen szerény körülmények, díszletek, jelmezek s egyéb eszközök mellett talán el sem képzelhető.
Nehéz
Cigányok
Tovább a teljes cikkhez a BárkaOnline oldalára >>>
Kapcsolódó cikkek:
- Mesés férfiak, lottó ötös, Iduska | BárkaOnline - 1. nap
- Deszka 2011 | Teljes program
A Fesztivál képekben >>>
2. nap
1. nap
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.