Miért, mit látnának Írországban? Ólajtót, meg kerítéslécet! Nagyjából ez az így leírva tényleg eget rengető poén, ennek variációi, valamint a mögötte álló karikaturisztikus irónia az, aminek Martin McDonagh drámaírói karrierjét köszönheti. A Radnóti majdnem tíz éve játssza a Kriplit, ami a brit-ír szerző eddigi legjobbja, és amiben leginkább kijön az a kép, amit a tahó, semmirekellő, életunt, provinciális, alkoholista írekről alkot. Munkásságában borzasztóan ütős alapanyagokat találunk, amiben a folyamatos röhögés mellett a nyomasztás is jelen van - miért is ne lenne, amikor általában családtagok nyírják ki egymást különböző nem túl ötletes módszerekkel. Ugyanakkor persze a kinézetében Stingre hajazó McDonagh munkássága nem ér véget a tehénszarral gurigázó connemarai falusi kretének hétköznapjainak leírásánál, az In Bruges-t például kötelező megnézni, és muszáj lesz figyelni, filmen mit fog még csinálni. Érdekesség, hogy az 5-6 sikeres darabját a kilencvenes évek végén, még 30 éves kora előtt pár év alatt összedobta, azóta pedig eléggé visszavett a tempóból.
Egy McDonagh-darab igazából tehát magas labda, tényleg csak elrontani lehet: itthon a radnótis Kripli mellett még az egri Párnaembert láttam, ami nem hagyott bennem mély emlékeket, valamint a Leenane szépe című darabhoz volt szerencsém, ami Miskolcon és az Örkényben is kiváló volt. Utóbbit, aminek a címét egyébként tök felesleges volt kreatívan fordítani, mondjuk valószínűleg rajtam kívül nem sokan gondolják így, mert nagyon gyorsan lekerült műsorról.
 |
Nem volt kérdés, hogy az Ódry Színpad adaptációját sem hagyjuk ki, és jól is tettük: a negyedéves Máté Gábor-osztály simán lecsapja a magas labdát. A radnótis Kriplit is jegyző Gothár Péter rendezésében a végletekig túlhúzva adják elő a Vaknyugatból (The Lonesome West) és a Kripliből vett klipeket, a karikatúra itt tényleg brutális. A poénok ülnek, lendületes és szórakoztató az előadás, Varró Dani fordításában pedig nagyon ütnek a dialógusok - s erre épül McDonagh sikere. A kiválasztott jelenetek inkább a darabok poénos oldalát domborítják, a dráma (ami például Miskolcon szépen működőtt) most elmarad. De nem baj, így is jó kis színházi élmény. Ha mégis kötekedni akarnék, esetleg annyi, hogy húzhattak volna az utolsó, nagyon hosszúra nyúlt jeleneten, s az is eszembe jutott, hogy ha már egy két részes, teljes estés produkciót hoztak össze, miért nem az egyik előadást adták le egy az egyben.
(az Ódry Színpad fotója, még több itt)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.