Jóllehet, együtt jártunk a Színművészetire, nem emlékszem rá, hogy néhány szónál többet beszéltünk volna. Kivéve egy színészileg merőben elkeseredett életszakaszát (melyik nem volt az?), amikor a Csengery utcai sok elhalt színházi kezdeményezésnek helyet adó előadóteremben játszott alkalmilag összeszervezett partnerekkel (Lebović: A világítótorony). Akkor már szűkültek játéklehetőségei, holott nemzedéke nagy ígéreteként indult meg a színészetben.
című darabjában Páger Antallal
(Vígszínház, 1966)
Pécsre került. Egyre nagyobb szerepekben. A Hamletből leszerződtette főiskolai osztályfőnöke a Víghez. Az asszony és pártfogói című Dunai Ferenc-darabban Ruttkai, Latinovits, Páger mellett is személyiségének különlegességével hatott. Nyolc sikeres évet töltött a Vígnél. Majd keresztülbolyongta szinte az egész hazai színházi életet.
Azt hiszem már minden színházvezető elfelejtette, pedig most, hogy 74 évesen gyógyíthatatlan betegség végzett vele, ha visszagondolunk, éppen az ő korosztályának férfiszínészeiben van nagy hiány.
Nem egészen tiszta lelkiismerettel végiggondolhatjuk: milyen nagy alakítások maradtak ki színészéletéből.
MGP
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.