MGP: Egy olasz szalmakalap

A nézők okosabbak voltak az igazgatónál. (Előfordul.) A darab hatalmas siker lett. Mára kulturális közkincs. A legnagyobb rendezők bajlódtak felújításával a két háború között, valamint a 60-as, 70-es évekbeli újrafelfedezésekor. Sarcey annakidején leírta, hogy a darab „forradalom a vaudevilleben." A kultúráért felelőtlen kulturális tisztviselők sompolygásai következtében talán utolsó bemutatóját tartotta a József Attila Színház egy 260 évvel ezelőtt a párizsi színpadán először játszott vaudeville felújításával. A dalokkal és kardalokkal tarkított bohózat elején egy fiáker-ló felfalja a vincennesi erdőben az éppen házasságot törő asszony fára akasztott szalmakalapját. Megindul a hajsza Párizs körül: szerezni ugyanolyan florentinkalapot. Lendületbe jön a bohózati végzet. A szereplők feje felett lóg a katasztrófa. Felborul egy házasság. Meghiúsul egy esküvő. Megszégyenül egy csapodár ifjú. Hoppon marad a vidékről felutazott nászmenet. Mindenkit bekasztliznak rendbontásért. Fölfegyverkezve vért szomjazik hűtlen asszonyáért a féltékeny férj.

A szalmakalap nem kizárólag tökéletesen száguldó színpadi szerkezet, hanem kaján látlelet az emberekről. Kádas József a vőlegény az anyakönyvvezető helyett mindenhol felbukkan. Minden nehézséget elhárítana házassága elől, magát a házasságot is. Freud doktor Fehlleistungjának megtestesülése: a tudattalanul elfelejtett fő feladat. Fadinard ártatlan tekintettel menekül boldogsága elől. Mintha az egész világ összeesküdött volna esküvője ellen. Az oltár elé járuló ara hátát döföli egy gombostű. A nagy nap helyett azzal elfoglalt. Blaskó Borbála testét tekergeti virtuózan, hogy kirázza menyasszonyi ruhája alól a kellemetlenkedő tűt. (Őt dicséri a színpadi táncok, mozgáskórusok megtervezése is.) Apja, a szépapa (Krisztik Csaba) megújuló sértődésrohamok közben azt sem tudja, merre jár. Időről-időre lefúja a nászt. Visszamenne vidéki otthonosságába. És fájlalja a lakkcipő nyomorgatta lábát. Mikor ellop egy lábára illő pár cipőt, szteppelni kezd elégedettségében. A nézők megtapsolják. Védekezően kapaszkodik egy mimózafa törzsébe. Becsiccsenten el-elalszik. Majd visszatér támadó borzassága. Andrássy Máté frakkban, cilinderben szürrealista rémség nyájas nyakba borulós vidékiességével, ártatlan siketségével és Eiffel-torony magasságú méretével. Gieler Csaba lábat áztat, miközben kikapós felesége egész napra eltűnt. Adorjáni Bálint gigerlije mintha nem is volna emberek közt, magányosan nyalka. A személyzet minden házban csak a pletykákkal törődik: Dányi Krisztián, Márkó Eszter, Jakus Szilvia pléhpofával alattomosak. A megevett kalappal pórul járt párocska (Herczeg Adrienn és Csórics Balázs) is nagyot halló mindarra, ami nem őket illeti. Szabó Éva bárónője nagyvonalú kicsinyességgel csak estélye sikerével törődik. Vándor Éva kalapszalon tulajdonosa kizárólag eltűnt kedvesére képes összpontosítani. Ömböli Pál bárgyúmosolyú, önálló akarat nélküli unokaöccsét bábként sodorja magával a nászmenet.

Az előadás csupa mulatságos szorongás, félszeg riadtság, tévcselekvések halmozása. Mindenki önmaga elől menekül. Attól növekszik a nézők szórakozása, hogy a nászi gyászmenet minden tagja ártatlan képpel lép bele a csapdákba. Nem fintorognak. Nem vágnak komikusnak hitt pofákat. Ibseni komolysággal válnak életük bohócaivá. Ellenállhatatlanul komikus a szereplők farandole-ja, amint szalagként végigmasíroznak a színpadon, mintha egy népmese elállíthatatlan lavinájaként zuhannának a komikus katasztrófákba. A kis és nagy szerepek alakítói kioltott személyiséggel kardalosként, kartáncosként bekalandozzák a teret.

Fila Balázs mellékszerepből főszerepet állít elő. A riadt könyvelő rosszul érzi magát a bőrében. Hol fázik, hol ázik, hol hő bántja. Semmit nem lát, semmit nem hal a körülötte zajló eseményekből. (Kartagként szőke parókásan faarcú szoknyaszerepében.)
Tallér Zsófia színesen hangszerelt zenéje a 30-as évek kabarédalainak modorát nem idézi, de nyomon követi szerzeményeivel. Gebora György zenei vezető vezényli a parádét. Ungár Júlia új fordítása néhol túlcsorduló szabadszájúsággal illik a színészek szájára.
Benedek Mari jelmezei az egykorú polgári viseleteket népi hímzésekkel díszítette fel. Matyó, torontáli, bosnyák népviseletűek tévelyegnek Párizsban. Ambrus Mária bolondosan játékos díszletszerkezetét Miksa Bálint festette meg finom, belógatott szalondíszleteknek. Az ajtón lévő festett kilincset játékosan megfogja Fadinard, de a járás nyitja nem ott található, hanem a másik oldalon. A festett háttér lehetetlen résein járnak ki-be, fölbukkannak a falon vagy a festett bútorokon át.

A többnyire komor racionalitású Zsótér Sándor rendezése önfeledten őrült. A díszletfal tetején bekandikál egy báb-ló (ő ette meg a szalmakalapot), hogy érzelmileg kommentálja a cselekményt. Véget érvén a bolondosan víg előadás, a szereplők egyenként színre jönnek és ráülnek a kulisszára festett ülőalkalmatosságokra, vagy megmelegednek a síkban ábrázolt kályhánál.