Ötszörös biztosítókötél

Dömötör Tamás: Bármilyen furcsa, összesen tizennégy alkalommal játszottuk. Mi nagyon szerettük volna, ha többet megy, de Jordán Tamás azt mondta, nem fér be a Weöres Színház műsorába. Egy egészen másik produkcióról beszélgettem Orlai Tiborral és valahogy fölmerült a Czukor Show is. Mondtam neki, hogy minden megvan hozzá, nálunk vannak a jogok is. És rögtön azt mondta, vegyük elő újra. Nem fogom újrarendezni, de mivel nehezen egyeztethetőek a színészek, lesz három beugrás. Szabados Misi Kanadába költözött, Czukor Balázs március elején Kölnben dolgozik Bodó Viktorral, Csonka Szilvi pedig Szombathelyen játszik. Misi szerepét végleg átveszi Tamási Zoltán, Balázs helyett Hujber Ferenc, Szilvi helyett Fátyol Hermina ugrik be, ha ők nem érnek rá. Keverednek majd a színészek, ami nem baj. A kezdetek kezdetén még arra is gondoltam, hogy akár előadásonként is lehetne cserélgetni a szerepeket. Szabadon készült az egész, sok mindent bíztam a színészekre. Magát a darabot is. Három történet közül választhattak, az alapgondolata mindegyiknek a kibeszélőshow volt. Ajánlottam a „Ma rendbehozom a családomat" témát, ez lett végül a Czukor show, de ott volt még az „Eladtam a lányom veséjét", ez az Iphigénia történet, vagy a „Meghaltam, de tizenhat év után visszajöttem", ez pedig a Liliom. Mind a három sztori kész volt a fejemben, megvolt, hogy mely dramaturgiai elemeknek kell szerepelniük mindenképpen.

Dömötör Tamás: Ugyanennél a kérdésnél mi is megálltunk. Ha Feri végleg átvette volna a szerepet, akkor nem lett volna etikus megtartani a címet. Így viszont azt a félmegoldást választottuk, ahogy a filmben is volt: Czukor Milánnak fogják hívni a műsorvezetőt. Akár Balázs, akár Feri játssza.

Dömötör Tamás: Játszott már Szombathelyen, beletartozik ebbe a műhelybe, és szívesen jön. Ha dolgozni kell, kevés profibbat találok nála. És jelen időben, helyiértékén nagyon idevaló. Szeretném például kihasználni azt, hogy ő valóban műsort vezetett az RTL-en. Szeretném, ha a néző nem tudná eldönteni, mi volt a színház, és mi volt a valóság. Szombathelyen a premier másnapján beszálltunk egy taxiba, és amikor mondtuk, hogy a színházba megyünk, a taxis elkezdett kérdezősködni, hogy hallottunk-e a tegnapi előadásról, mert ő úgy tudja, botrányba fulladt...

Dömötör Tamás: Abszolút! A játékmestert, aki a közönség hangulatáért, reakcióiért felel, Simicz Sándor játssza, neki valóban ez a foglalkozása. Amikor a rokonai megnézték az előadást a Nemzetiben, leszúrták, mert nem szólt, hogy tévéfelvétel lesz Még ők sem tudták szétszedni, hogy mennyi volt ebből a játék. Ennél többet nem lehet elérni.

Dömötör Tamás: Olyan a narráció, hogy a néző már akkor színházban van, amikor belép. Aki nem ismeri Anger Zsoltot vagy Péter Katát, az simán civilnek nézi őket. Ha valami félremegy, akkor mi a vezérlőből azt mondjuk, hogy „újra", hiszen az is az adás része. Annyira erős az alapötlet, hogy nem lehet mellélépni. Mint egy ötszörös biztosítókötél. Amikor kiderül a színészek számára, hogy nem lehet hibázni, mert az is jó, ha valami teljesen más, mint tegnap, akkor elkezdik élvezni, mert nagyon szabadok lehetnek. Persze nem lehet összevissza bohóckodni. Mindenki függ a másiktól.

Dömötör Tamás: Nem. Pedig azért voltak olyan előadások, amikor Czukor Balázs és Vasvári Emese olyan hajmeresztő dolgokat műveltek, ami már nekem is sok volt. Agyongyötörték egymást. De nem nagyon volt feszültség. Maximum a technika terén. Itt is az lesz, tele vagyunk kábellel, élőkép jön, három kamera dolgozik...

Dömötör Tamás: Úgy álmodtam meg annak idején, hogy pici helyen legyen a játéktér, nyolcvan ember férjen be, és körben legyen egy óriási stúdiódíszlet. Mázli, hogy a Belvárosi Színház eleve úgy néz ki, mint egy díszlet. És annyira jó a nézőtere, hogy hiába vannak ötszázan, olyan érzés, mintha százhúszan lennének. Ez az előadás oda való. Most hazatalált.