A Carmen remekmű, méghozzá népszerű remekmű. Épp a népszerűsége miatt kell visszatérni a szerző által megírt szöveg és zenei partitúra igazságához. Minden rendezést nulláról kell kezdeni, vagyis vissza kell térni a zeneszerző partitúrájához. Méghozzá, ha lehet, az eredetihez... – mondja Nadine Duffaut, a Csokonai Színház és három francia operaház koprodukciójában készülő Carmen rendezője. Premier: 2011. március 4. 18 óra.
A „visszatérés" magyarázatára példákat is hoz Nadine Duffaut, a rendező: Az eredeti történetben Carmen egy tizenhat éves kislány, nem pedig valamiféle végzet asszonya, ahogyan ismerni véljük számos híres interpretáció révén. Az opera első felvonásának könnyed és játékos a zenei anyaga – például a Habanera, amely egy vidám népdalból született – is erre utal. Carmen akkor válik drámaivá, amikor a kártyából kiolvassa közeli halálát. Innentől a zenei anyag is drámaivá válik. Carmen és Escamillo, a torreádor, nagyon hasonlítanak egymásra. Mindketten felfokozott életet élnek, mert mindketten érzik korai halálukat – a torreádor a folytonos életveszély miatt, Carmen pedig a miliő miatt, amelyben forog, és amely megkötni igyekszik őt. Carmen lényének legfontosabb vonása ugyanis, hogy tökéletesen szabadon akar élni.
– Bizet halála után a zeneszerző barátja, Ernest Guiraud az eredetileg prózai szöveget meghúzta, és amit megtartott belőle, abból recitativót írt – magyarázza Kocsár Balázs, a Csokonai Színház zeneigazgatója, az előadás karmestere. – Ezzel viszont kimaradt egy sor olyan információ a szövegből, amely a drámai szerkezet, a darab megértése szempontjából fontos. Az eredeti verzióból világosabban kiolvashatóak a karakterek.
Pataki Potyók Dániel (Don José), Amaya Dominguez (Carmen)
– Bizet eredeti Carmenje – amelyhez a Kocsár Balázs dirigálta debreceni előadás is visszatér – nem erőteljes, érett asszony, hanem egy túlérzékeny kislány. Carmen nem amazon, nem a végzet asszonya, nem a könnyűvérűséget, és nem is az anarchiát testesíti meg. Hanem a korlátok nélküli szabadságot. A minden emberben meglévő szabadságvágy az, ami őt vonzóvá teszi – ez persze együtt jár érzékiséggel, de nem ez a lényeg. Don José pedig nem egy macsó – ahogyan ezt az Otellón edződött Domingo játszotta. Escamillo, a torreádor a macsó, amilyen minden férfi lenni szeretne. Ha Don José erős, férfias, akkor a drámai szerkezet megbicsaklik. Márpedig az opera eredetijében többször kiderül, hogy Don José befolyásolható, nők által létrehozott erkölcsi rendszerbe kényszerített, végtelenül naiv fiúcska... Don José szerepe nagy drámai ívet tud befutni, ha a Carmennel való találkozásokon, a duetteken keresztül eljut addig, hogy végül önmagából kivetkőzve megöli a lányt. De miért is?
– Don José az utolsó mondatával veszi először kezébe a sorsát: „A gyilkos én vagyok! Szerettem őt, s megöltem!" Ebből az utolsó mondatból kiindulva építettem fel egy történetet – avat be a rendezés koncepciójába Nadine Duffaut: : úgy érzem, Don Josénak nem lett volna bátorsága megölni Carment, Micaëlának, aki joggal féltékeny Carmenre, hiszen Don José az ő vőlegénye, viszont igen. Micaëla marad Don José egyetlen támasza, és a lány mindenhová követi a vőlegényét, és próbálja megmenteni – természetesen Carmentől. Elrejtőzik az utolsó kettősnél – Don José látja is őt, Carmen nem –, és valójában ő vezeti Don José tőrt tartó kezét, amikor az leszúrja Carment...
Jelenet az előadásból
Georges Bizet: Carmen
Opera négy felvonásban, két részben
A debreceni Csokonai Színház, az Opéra-Théâtre d'Avignon et des Pays de Vaucluse,
az Opéra de Reims és az Opéra de Massy koprodukciója
Szövegkönyvét Henri Meilhac és Ludovic Halévy írták
Prosper Mérimée azonos című regénye alapján
Vezényel: Kocsár Balázs
Carmen, cigánylány
Amaya Dominguez
Schöck Atala
Don José, tizedes
Cselóczki Tamás
Pataki Potyók Dániel
Micaëla, parasztlány
Kriszta Kinga
Létay Kiss Gabriella
Escamillo, torreádor
Mathieu Abelli
Kovács István
Remendado, csempész
Hajdu András
Kun Tibor
Le Dancaïre, csempész
Kóbor Tamás
Zuniga, hadnagy
Szvétek László
Morales, szakaszvezető
Fülep Máté
Haja Zsolt
Mercedes, cigánylány
Zábrádi Annamária
Frasquita, cigánylány
Gaál-Wéber Ildikó
Kocsmáros
Böjte Sándor
Hegyi vezető
Schild Jenő
Sinai Tibor
Don José édesanyja
Prohászka Ildikó
Szólót táncol: Tőke László
Katonák, gyerekek, cigánylányok, fiatal férfiak, csempészek, torreádorok, városlakók
Közreműködik a Debreceni Filharmonikus Zenekar, a Csokonai Színház Énekkara és a Bányai Júlia Általános Iskola és A. M. I. gyermekkara
Továbbá: Kurely Mózes, Babik Bianka, Konyári Nándor
Karigazgató: Pálinkás Péter
A gyermekkar vezetője: Nemes József
Korrepetitorok: Csűry Tamás Dániel, Gyülvészi Péter, Kunsági István, Szentai Cecília
Díszlet: Emmanuelle Favre
Jelmez: Katia Dufflot
Ügyelő: Szabó Krisztián
Súgó: Poór Hajnalka
Koreográfus: Vámos Veronika
Koreográfus asszisztens: Laczó Zsuzsa
Rendezőasszisztens: Bakai Barbara
A rendező munkatársa és magyar feliratok: Horváth Patrícia
Rendező: Nadine Duffaut
Bemutató: 2011. március 4. - Csokonai Színház
További előadások:
2011. március 6., 8., 11., 13., 30.
2011. április 2., 4., 7., 11., 13., 15.
Az előadást az Alliance Française támogatta
Plakát: Rácz Zsuzsa
(Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola)
Fotó: Derencsényi István
Forrás: Csokonai Színház, Debrecen