Carmen

A Carmen remekmű, méghozzá népszerű remekmű. Épp a népszerűsége miatt kell visszatérni a szerző által megírt szöveg és zenei partitúra igazságához. Minden rendezést nulláról kell kezdeni, vagyis vissza kell térni a zeneszerző partitúrájához. Méghozzá, ha lehet, az eredetihez... – mondja Nadine Duffaut, a Csokonai Színház és három francia operaház koprodukciójában készülő Carmen rendezője. Premier: 2011. március 4. 18 óra.

carmen-111_web

 

A „visszatérés" magyarázatára példákat is hoz Nadine Duffaut, a rendező: Az eredeti történetben Carmen egy tizenhat éves kislány, nem pedig valamiféle végzet asszonya, ahogyan ismerni véljük számos híres interpretáció révén. Az opera első felvonásának könnyed és játékos a zenei anyaga – például a Habanera, amely egy vidám népdalból született – is erre utal. Carmen akkor válik drámaivá, amikor a kártyából kiolvassa közeli halálát. Innentől a zenei anyag is drámaivá válik. Carmen és Escamillo, a torreádor, nagyon hasonlítanak egymásra. Mindketten felfokozott életet élnek, mert mindketten érzik korai halálukat – a torreádor a folytonos életveszély miatt, Carmen pedig a miliő miatt, amelyben forog, és amely megkötni igyekszik őt. Carmen lényének legfontosabb vonása ugyanis, hogy tökéletesen szabadon akar élni.

– Bizet halála után a zeneszerző barátja, Ernest Guiraud az eredetileg prózai szöveget meghúzta, és amit megtartott belőle, abból recitativót írt – magyarázza Kocsár Balázs, a Csokonai Színház zeneigazgatója, az előadás karmestere. – Ezzel viszont kimaradt egy sor olyan információ a szövegből, amely a drámai szerkezet, a darab megértése szempontjából fontos. Az eredeti verzióból világosabban kiolvashatóak a karakterek.

 

 

 

carmen_01

Pataki Potyók Dániel (Don José), Amaya Dominguez (Carmen)

 

– Bizet eredeti Carmenje – amelyhez a Kocsár Balázs dirigálta debreceni előadás is visszatér – nem erőteljes, érett asszony, hanem egy túlérzékeny kislány. Carmen nem amazon, nem a végzet asszonya, nem a könnyűvérűséget, és nem is az anarchiát testesíti meg. Hanem a korlátok nélküli szabadságot. A minden emberben meglévő szabadságvágy az, ami őt vonzóvá teszi – ez persze együtt jár érzékiséggel, de nem ez a lényeg. Don José pedig nem egy macsó – ahogyan ezt az Otellón edződött Domingo játszotta. Escamillo, a torreádor a macsó, amilyen minden férfi lenni szeretne. Ha Don José erős, férfias, akkor a drámai szerkezet megbicsaklik. Márpedig az opera eredetijében többször kiderül, hogy Don José befolyásolható, nők által létrehozott erkölcsi rendszerbe kényszerített, végtelenül naiv fiúcska... Don José szerepe nagy drámai ívet tud befutni, ha a Carmennel való találkozásokon, a duetteken keresztül eljut addig, hogy végül önmagából kivetkőzve megöli a lányt. De miért is?

– Don José az utolsó mondatával veszi először kezébe a sorsát: „A gyilkos én vagyok! Szerettem őt, s megöltem!" Ebből az utolsó mondatból kiindulva építettem fel egy történetet – avat be a rendezés koncepciójába Nadine Duffaut: : úgy érzem, Don Josénak nem lett volna bátorsága megölni Carment, Micaëlának, aki joggal féltékeny Carmenre, hiszen Don José az ő vőlegénye, viszont igen. Micaëla marad Don José egyetlen támasza, és a lány mindenhová követi a vőlegényét, és próbálja megmenteni – természetesen Carmentől. Elrejtőzik az utolsó kettősnél – Don José látja is őt, Carmen nem –, és valójában ő vezeti Don José tőrt tartó kezét, amikor az leszúrja Carment...

 

 

 

carmen_04

Jelenet az előadásból

 

 

 

Georges Bizet: Carmen

Opera négy felvonásban, két részben
 A debreceni Csokonai Színház, az Opéra-Théâtre d'Avignon et des Pays de Vaucluse,
az Opéra de Reims és az Opéra de Massy koprodukciója

Szövegkönyvét Henri Meilhac és Ludovic Halévy írták

Prosper Mérimée azonos című regénye alapján


Vezényel: Kocsár Balázs

Carmen, cigánylány

Amaya Dominguez

Schöck Atala

Don José, tizedes

Cselóczki Tamás

Pataki Potyók Dániel

Micaëla, parasztlány

Kriszta Kinga

Létay Kiss Gabriella

Escamillo, torreádor

Mathieu Abelli

Kovács István

Remendado, csempész

Hajdu András

Kun Tibor

Le Dancaïre, csempész

Kóbor Tamás

Zuniga, hadnagy

Szvétek László

Morales, szakaszvezető

Fülep Máté

Haja Zsolt

Mercedes, cigánylány

Zábrádi Annamária

Frasquita, cigánylány

Gaál-Wéber Ildikó

Kocsmáros

Böjte Sándor

Hegyi vezető

Schild Jenő

Sinai Tibor

Don José édesanyja

Prohászka Ildikó

Szólót táncol: Tőke László

Katonák, gyerekek, cigánylányok, fiatal férfiak, csempészek, torreádorok, városlakók

Közreműködik a Debreceni Filharmonikus Zenekar, a Csokonai Színház Énekkara és a Bányai Júlia Általános Iskola és A. M. I. gyermekkara

Továbbá: Kurely Mózes, Babik Bianka, Konyári Nándor

Karigazgató: Pálinkás Péter

A gyermekkar vezetője: Nemes József

Korrepetitorok: Csűry Tamás Dániel, Gyülvészi Péter, Kunsági István, Szentai Cecília

Díszlet: Emmanuelle Favre

Jelmez: Katia Dufflot

Ügyelő: Szabó Krisztián

Súgó: Poór Hajnalka

Koreográfus: Vámos Veronika

Koreográfus asszisztens: Laczó Zsuzsa

Rendezőasszisztens: Bakai Barbara

A rendező munkatársa és magyar feliratok: Horváth Patrícia

Rendező: Nadine Duffaut

 

 

Bemutató: 2011. március 4. - Csokonai Színház

 

További előadások:
2011. március 6., 8., 11., 13., 30.
2011. április 2., 4., 7., 11., 13., 15.

Az előadást az Alliance Française támogatta
 

 

Carmen_plakat_600


 

Plakát: Rácz Zsuzsa
(Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola)

Fotó: Derencsényi István

Forrás: Csokonai Színház, Debrecen