Netkomédiázzunk!

Színház, ahogy te akarod. Már a harmadik fordulónál tart a szombathelyi Netkomédia játék.

netkomedia_logo

 

 

 

Február 16-án lezárult a második szakasz: a beérkezett pályázatok közül a zsűri előzetes szűrése után Kiss Judit Ágnes és Lőrinczy Attila szinopszisa maradt versenyben. A netkomedia.hu oldalon várják az észrevételeket, javaslatokat és természetesen a szavazatokat március 7-ig.

A verseny jelen állása szerint Lőrinczy Attila Könnyű prédája vezet, amelynek helyszíne egy igen gazdag (szombathelyi?) nagypolgári ház terasza, kertje vagy parkja. Központi alakja egy ötven körüli hervadó szépasszony, aki nemrégiben veszítette el jóval idősebb férjét, Gyurit, a város nagy tekintélyű polgárát. Klárika Gyuri halála után új életet kezdhet...

 

netkom2



 

Kiss Judit Ágnes: Köpönyegforgatós (vidám játék) Szinopszis

 

 

kiss_j_484_20090203112701_128
Kiss Judit Ágnes

 

 

A nagy múltú vidéki város színháza új előadásra készül. Egy kortárs hazai darabot próbálnak, amely a rendező, Bartos Márton szerint nagy közönségsikerre tarthat számot, mivel egyszerre klasszikus és modern, így a nézők minden rétege megtalálhatja benne a neki tetszőt.


A főszereplő, Birtalan Lenke azonban egy párhuzamosan futó mozgásdarab próbái során azonban súlyosan megsérül, ami lehetővé teszi Fahne Konstantin színházigazgató számára, hogy szerződtesse Csillag Hajnalkát, a Botrányos szerelmek című népszerű sorozat Stelláját, akit azonban a társulat nem fogad jó szívvel.

Szilárd Elvira, városanya figyelmezteti Konstantint, hogy a kulturális változások szellemében a város vezetése valódi klasszikust szeretne látni, felemelő darabot mély mondanivalóval.
Az igazgató hívatja Bartos rendezőt, és figyelmezteti, hogy semmiképp sem szeretne a premieren valami botrányos, erkölcstelenséget látni, a darabban szereplő római istennőket sem játszhatják férfiak, ez színház, nem melegfelvonulás. Bartos kétségbeesetten védekezik, de elkezdi átalakítani és húzni a szöveget.

A próbák most már ebben a szellemben folynak, Hajnalkát a társulat lenézi, legjobban persze Birtalan Lenke utálja, akinek a szerepét megkapta, csak egyikük, Mihályi Ervin lát benne tehetséget, egyre közelebbi viszonyba kerülnek. Ervin eddig kiegyensúlyozott kapcsolatban élt egy civillel, Eszterrel, de ez most veszélybe kerül.

Nem sokkal később Elvira, a városanya, régi barátságukra való tekintettel elárulja Konstantinnak, hogy anyagi okokra hivatkozva a színházat nemsokára összevonják a helyi kaszinóval és játékteremmel. Konstantin bármire hajlandó, ha Elvira továbbra is szállítja neki az információkat.

Bartos rendezőnek újra át kell alakítani a darabot, lehetőleg zenés-táncos revüre, az se baj, ha minden női szerepet férfiak játszanak, a csúnya szavakat is vissza lehet tenni, és nem árt, ha a női szereplőkön, ha már úgyis antik darabot játszanak, csak egy lepedő van. Bartos igyekszik menteni a menthetőt, de újra át kell alakítania a rendezését.

Elvira már egész közeli barátságot táplál Konstantinnal, így megsúgja neki, hogy a színházat az évad végén forráshiányra hivatkozva a város egyszerűen megszünteti, a közönség szórakoztatására az eddig is népszerű kaszinó és játékterem lesz hivatott. Felajánlja Konstantinnak, hogy segítségével új állást szerezzen.

Konstantin szabad kezet ad Bartosnak, rendezzen saját elképzelése szerint. A társulat ujjong, csak Hajnalkának gyanús a pálfordulás, és sikerül is kihallgatnia egy beszélgetést, amelyből kiderül, hogy a színház sorsa megpecsételődött.

A társulat persze – Ervin kivételével – nem hisz neki. Hajnalka felajánlja, hogy szerződést jár ki neki a fővárosban. Eszter viszont semmi esetre sem hajlandó más városba költözni, és összevész Ervinnel.

Az összeomlott Ervinben Hajnalka tartja a lelket a premierig. Bartos rendezése nagy siker, a polgármester gratulál Konstantinnak, és a jövő évi tervek felől érdeklődik. Konstantin nem érti, ezt meg a polgármester nem.

Az igazgató számon kéri Elvirán a híreket, aki bevallja, hogy információi egytől egyig hamisak voltak, és csak azért találta ki őket, hogy Konstantin közeli barátságát megszerezze.
Az évad végén Hajnalka visszamegy forgatni, Lenke visszaveszi a szerepet. Ervin megkapja a fővárosi szerződést, de úgy dönt, bármennyire is nagyobb lehetőség, ha a színház megmarad, ő sem hagyja el. Eszter pedig megbocsát.


Lőrinczy Attila: Könnyű préda Szinopszis
lorinczy
Lőrinczy Attila

 

Helyszín: egy igen gazdag (szombathelyi?) nagypolgári ház terasza, kertje, parkja
Idő: 2011 fülledt, forró nyáréjszakája vagy nyáréjszakái

Történetünk központi alakja egy ötven körüli hervadó szépasszony, akit egyelőre jobb híján Klárikának nevezünk el, s aki nemrégiben veszítette el jóval idősebb férjét, Gyurit, a város nagy tekintélyű prominensét, aki (eldöntendő kérdés) lehetett építési vállalkozó, sztárügyvéd, vagy akár bankelnök is. A darab során majd apránként kiderül, harminc évet éltek együtt; Klárikát, aki annak idején tán hostess vagy recepciós lehetett húsz éves korában karolta fel, majd vette feleségül Gyuri, az akkor ereje teljében lévő, ötvenhez közeledő férfi. Meglehet, Gyuri a halála előtti hét évben már magatehetetlen beteg volt, minthogy szerencsétlen módon agyvérzést kapott a teniszpályán. Klárika becsülettel ápolta, a város szemében ő az erény és önfeláldozás mintaképe...

Klárika egy igazi ingatag drámai hősnő, meglehetősen szerénytelenül de szemléletesen azt mondhatnánk, Anna Karenina és Madame Bovary testvérhúga; egy szerelemre és megváltásra váró nő. Ezt a karaktert és az ő kapcsolatait szeretnénk – ha mégoly gyöngéden is – ezúttal szarkasztikusan kibontani.

Klárika Gyuri halála után új életet kezdhet. Titokban erre várt, erről ábrándozott már mióta, hogy majd most kezdődik a mámoros, a csodálatos szabadság és önmegvalósítás. Még csaknem fiatal, még csaknem gyönyörű, gondolja, de persze meg-meglegyinti már az öregedés réme is. Lehetőségei oly mértékig korlátlanok, hogy nehéz választania, miféle jövőt is kívánjon magának. Az egyik pillanatban a Bahamákra vágyik, ahol majd izmos, olajtól csillogó hajú szeretője tartja a karjaiban, a következőben a Greenpeace hajóján képzeli el magát, amint a lelketlen japán bálnavadászokkal vív gyilkos kézitusát. De épp ily vonzó lehetőségnek rémlik fel előtte egy elegáns budapesti étterem és mulató megnyitása is, ahol megjelenik majd a művészvilág színe-virága, avagy az éhező afrikai gyerekek megmentéséért végzett önfeláldozó misszionárius-munka. Netán egy háborítatlan szépségű és nyugalmú őrségi biofarmot álmodjon magának, ahol két kezével apríthatná a tűzifát, és kútból húzhatná a friss vizet, míg körötte barikák legelésznek békésen? Vagy mégis inkább New Yorkba költözzön, és iratkozzon be egy festőiskolába, hisz kamaszlány korában ez is dédelgetett álmai közt szerepelt? Szörnyű nehéz ám döntenie annak, aki bármit megtehet...

Az özvegy csaknem mindig könnyű préda, Klárikát pedig tétovasága és hiszékenysége, szertelen, rajongó természete különösen alkalmassá teszi e szerepkör betöltésére. A körötte megjelenők mind rávetik magukat a prédára, ki ezt, ki azt akarna tőle, őszinte érzelmektől, szent meggyőződésből vagy önös érdekektől vezérelve...

XXX

A darab tehát ott kezdődik, hogy Klárika megözvegyült, és hatalmas vagyon örököse lett. Történetünk indulhat közvetlenül a halálhír bejelentése után, amikor sorra érkeznek a részvétlátogatók, netán a halotti torral, esetleg néhány hónappal, vagy egy évvel később – a gyászév lejártakor – mikor is Klárika emlékezni hívja a rokonokat és barátokat, esetleg alapítványt hoz létre férje emlékének ápolására... (Nem látom még pontosan, hogy a történet egyetlen viharos éjszaka alatt a végére érhet-e, avagy hőseink több szeánszot bonyolítanak majd le, mire eljutunk a fináléig – majd kiderül.)

Akár így, akár úgy, a házba egyre másra érkeznek a meghívottak és a hívatlan vendégek, családtagok, barátok, a város nobilitásai, és kellemetlen, de különböző okokból kitehetetlen betolakodók.

Ab ovo itt van az elhunyt férfi első házasságából született, e házban élő fia, a negyven körüli Gyurika, aki egészen szépen zongorázik, és talán majdnem elvégezte a jogi egyetemet is, de soha életében nem dolgozott semmit, éli az elkényeztetett aranyifjak látszólag irigylésre méltó, de a semmittevéstől mégis egyre deprimáltabb életét. Testi és szellemi leépülése visszafordíthatatlan, kövér, lassú, szomorú férfi, biztos, hogy alkoholista, lehet, hogy drogfüggő. Magányos, néha kurvákkal vigasztalódik.

Gyurika gyerekkori barátja, Patek, világmegvető, dühödt, alternatív rockzenész és költő, a helyi Mick Jagger, a kérlelhetetlen nonkonformista, aki a nők körében páratlanul népszerű, épp ezért a férfiak többnyire utálják. Rejtély, hogy miből él. A darab során majd kiderül, már vagy tíz éve viszonyt folytat Klárikikával, ő pénzeli.

Harmadik barátjuk Ricsi, jómódú autókereskedő, aki vélhetőleg kétes ügyleteket is bonyolít. Annál is inkább gyanakodhatunk erre, mert a darab során valakinek, aki elpanaszolja mi történt vele, egyetlen telefonhívással fél óra alatt visszaszerzi ellopott autóját. Sűrű bocsánatkérések közepette, szépen lemosva, felpolírozva, teletankolva, tip-top állapotban szállítja vissza a kocsit egy több sebből vérző, alaposan helybenhagyott szakember...

Ricsi felesége Szonja, egy, az idegösszeroppanás és az öngyilkosság határán vergődő, megfélemlített, és nyilván gyakorta megalázott, megvert nő, aki tudja, ebből a kapcsolatból csak a halálba menekülhet. A párnak két gyermeke van, akiket Ricsi imád; könnyek szöknek a szemébe, ha róluk beszél.

A három jóbarát az este (esték?) során, a hangulat tetőfokán házizenélhet is. Főképp improvizált(nak tetsző) bluest játszhatnának, mert az zeneileg egyszerű, a dalszövegekkel pedig gunyorosan reflektálhatnának a szereplőkre, az eseményekre.

A szomorú haláleset kapcsán természetesen tiszteletüket teszik a helyi nobilitások is, disztingvált középkorú, vagy idősödő hölgyek és urak, kik aztán majd, hogy úgy mondjam, megmutatják valódi arcukat. Itt van például a város egyik fontos embere, Richter úr, aki 1992-ben a hulladékégetőt privatizálta, és most csendestársként Klárikát szeretné a bevonni az üzlet bővítésébe, Ausztriából hozna ide szemetet. Jelmondata: „Jegyezd meg, fiam, a pénz a szemétben van.“ Nagyon kell neki a pénz, meglehet, a zsarolástól sem retten vissza. Amúgy szenvedélyes vadász, az sem lenne csoda, ha véletlenül megsebesítene valakit. Jóllehet sikeres vállalkozó, nosztalgiával gondol a Kádár-rendszerre, azon belül is különös gyöngédséggel a Munkásőrségre, melynek rendíthetetlen tagja volt:

RICHTER        Nyócvankilenc március 15-én, akkor kellett volna jól szétlőni a seggét az összes fasiszta tetűnek, nemhogy Ellenzéki Kerekasztal, meg ilyen csicskaságok. Átadtuk a hatalmat önként és dalolva...

DR. ZÁM        De hát mi fáj neked, Gyula? Megvan mindened, sőt.

RICHTER        Mi fáj, mi fáj? Az igazság, az fáj!

Dr. Zám Viktor, nőgyógyász professzor, évtizede szerelmes Klárikába, rendületlenül hiszi, most elérkezett az ő ideje. Lélekben vőlegényként érkezik, félénk, finom ember, oly aggályos pontossággal fogalmaz, mint egy költő. Erősen parfümözi magát, mert orrából sosem akar kimenni a kórházszag. (Nyilván ezt sem hagyja mindenki szó nélkül.)  Szerelmi vallomása talán valahogy így kezdődik majd:

DR. ZÁM        Emlékszik, Klárika, mikor tíz éve először jött el hozzám mammográfiára, és én finoman megemeltem csodás kebleit... Jaj, Istenem, emlékszik?

KLÁRIKA        Ne rémisztgessen, negatív voltam még most júniusban is...

DR ZÁM        Igen, igen, de most nem az... Hanem akkor ott, ahogy tenyeremben tartottam az édes húst, éreztem, a testén enyhe remegés fut át, nem tagadhatja, beleborzongott az érintésembe, mellbimbói megdermedtek, s mint két kis piros mirelit málnaszem néztek felém...

KLÁRIKA    Mindig nagyon hideg a keze, doktor úr.

A társaság illusztris tagja Gyuri húga a hetven felé járó Dorothea, (Thea) aki egy ezoterikus parafenomén, tisztánlátó, gyümölcs-jós, csakra-tisztító és minden egyéb földöntúli tudás lánglelkű apostolnője, aki rendíthetetlenül szeretné felnyitni a sötétben tévelygő emberiség szemét, mindenekelőtt pedig az imádott rokonokét: Gyurikáét és Klárikáét. Korát meghazudtoló jóga-gyakorlatokra is képes. Olykor megszólal a telefonja, ilyenkor emeltdíjas szolgáltatásokat nyújt a rászorulóknak. Meglehet, megidézi az elhunytat is, és hátborzongató beszélgetést folytat vele, kínos titkokról rántja le a leplet...

Hívatlan vendégként elcsigázottan, csapzottan érkezik egy húsz év körüli szépséges (erdélyi?) unokahúg, Marietta. Budapeseten élő független színésznő ő, ki a teljes reménytelenség, a biztos éhhalál elől menekült a jó rokonokhoz. Úgy hiszen, amint belép, a kimerültségtől azonnal el is ájul, majd magához térvén megmozgatja Patek és Ricsi képzeletét, és nyilvánvaló féltékenységet ébreszt Klárikában és Szonjában. (Énekelhet is a fiúkkal.)

Történetünknek bizonyosan van még egy kulcsfigurája, Krisztián, a Gyuri-féle birodalom fiatal titánja. Négy nyelven beszélő jogász-közgazdász. Harmincéves, az extrém sportok fanatikus híve, metroszexuális, kíméletlen karrierista. Gyönyörű fiú, és tesz is érte, minimum napi négy órát foglalkozik a testével. Balsejtelmünk szerint ő lesz az, aki számítóan és gátlástalanul  magába bolondítja Klárikát, akinek így jó esélye lesz arra, hogy hátralévő életét is teljes szeretetlenségben, megalázottságban és kiszolgáltatottságban töltse. De neki erről még fogalma sincs; ő most boldog, mindennél boldogabb, meglehet, így jutunk el a fináléhoz, de könnyen előfordulhat, hogy egészen másképp...

Zárszó
(Az fenti szinopszis alapvetően a tervezett színdarab karaktereit, és azok egymáshoz való viszonyait ismerteti. A történetnek – sok esetben opcionálisan –  sejtem ugyan fő irányait, esetleges elágazásait, de a teljes sztorit, főképpen pedig annak végkifejletét nem tudom, és nem is akarom tudni már most, a munka kezdetén. Valójában csak a nyitóképet látom biztosan, és abban bízom, hogy az írás során a remélhetőleg pontosan felépített karakterek mutatják majd meg ki mit tesz vagy nem tesz egy adott szituációban; vagyis a figurák végső soron maguk alakítják majd sorsukat. Remélhetőleg sok kellemes meglepetéssel szolgálnak majd nekem, és majdan a reménybeli nézőknek is.)

süti beállítások módosítása